Ünnep szavunkat a kódexekben többször idnep ~ üdnep formában találjuk meg. Régi nyelvjárási leírásokból kimutatható innep, sőt innap formája is. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az ünnep is összetett szó, és előtagjában az „egyház”-hoz hasonlóan a ’szent’ jelentésű id ~ igy ~ egy (ëgy) melléknév, utótagjában pedig „nap” főnév szerepel – szó szerinti jelentése tehát ’szent nap’. A szó belsejében történt dn > nn hasonulás (mint a népnyelvi hadnagy ~ hannagy esetében), és a magánhangzók illeszkedése (innap > innep) arra utal, hogy az „id ~ igy” előtag jelentése viszonylag korán elhomályosodhatott a nyelvhasználók számára – valószínűleg összefüggésben a „szent” szó átvételével és elterjedésével.
Az egyház és ünnep szavakban rejtőzködő egykori „id” tő „üd” változata lehet az alapja a régi „üdl ~ üll” igének is, amely az „ünnepet ül”, „születésnapot ül” kifejezésekben használatos. Ennek tulajdonképpeni jelentése ’megszentel’ lehetett, amely később összekapcsolódott az ünnepi lakomarendezés szokásával.
A régiségben élő, mára más szavakba olvadt ’szent’ jelentésű igy ~ egy szavunk néhány talányos történeti adat megfejtéséhez is hozzásegítette a nyelvtörténet kutatóit. Az Anonymusnál és a Képes Krónikában
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!