Vajon hogyan kapcsolódik egymáshoz nyelvtörténeti szempontból egyház és ünnep szavunk? Nemcsak jelentésük, hanem eredetük is összeköti őket. Mindkettőben egy olyan, csak történeti forrásokból kimutatható ősi kifejezés rejtőzik, amely id ~ igy ~ egy (ëgy) formájú lehetett, és ’szent’ jelentésben használták a régi magyar nyelvben.
Az egyház tehát összetétel, és az előtagban nem a számnévi ’egy’ tartalmat kell keresnünk: a szó eredetileg ’szent, megszentelt’ épületre, magára a templomra vonatkozott. Ezt bizonyítják a középkori oklevelekben előforduló Fejéregyháza, Veresegyháza, Kerekegyháza helynevek is, amelyek a település jellegzetes építménye – a fehér vagy vörös falú, kör alaprajzú templom – alapján születtek. Az egyház szó vallási közösségre, szervezetre vonatkozó jelentése csak később formálódott ki, névátvitel útján – hasonlóan például a német Kirche alakulásához.
Az ősi id ~ igy ~ egy (ëgy) szócska jelentéséhez a Sopron megyei Hegykő község névtörténete adja meg a magyarázatot. A helynév legkorábbról fennmaradt írásos emlékeit Igykő vagy Egykő alakban olvashatjuk ki, és egy 1419-es oklevélből az is kiderül, hogy német neve Heiligenstein volt. Ez a forma az eredeti magyar név tükörfordítása, vagyis annak régi jelentése ’szent kő’ lehetett. Ez a „szent”-fogalom természetesen nem azonosítható száz százalékban a keresztény „szent” terminussal, a helynév minden bizonnyal pogány kori áldozati helyre, áldozati kőre vonatkozhatott. A Hegykő népetimológiás úton jött létre: az eredeti előtag értelme már elhomályosult, kiveszett a mindennapi szóhasználatból, és a beszélők a „hegy” főnévvel „értelmesítették” a helynevet.
Zelliger Erzsébet egy írásából kiderül, hogy hasonló lehetett a Balaton-felvidéki Hegymagas nevének alakulása is. Ez a helynév is a ’szent’ jelentésű „egy” szócskából alakulhatott, és eredetileg egy áldozóhelyre vonatkozhatott. A népetimológiás „egy” – „hegy” változást követően jelentéstartalma egész Szent György-hegyre kiszélesedett, később az ott létesült település nevévé vált.
Ünnep szavunkat a kódexekben többször idnep ~ üdnep formában találjuk meg. Régi nyelvjárási leírásokból kimutatható innep, sőt innap formája is. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az ünnep is összetett szó, és előtagjában az „egyház”-hoz hasonlóan a ’szent’ jelentésű id ~ igy ~ egy (ëgy) melléknév, utótagjában pedig „nap” főnév szerepel – szó szerinti jelentése tehát ’szent nap’. A szó belsejében történt dn > nn hasonulás (mint a népnyelvi hadnagy ~ hannagy esetében), és a magánhangzók illeszkedése (innap > innep) arra utal, hogy az „id ~ igy” előtag jelentése viszonylag korán elhomályosodhatott a nyelvhasználók számára – valószínűleg összefüggésben a „szent” szó átvételével és elterjedésével.
Az egyház és ünnep szavakban rejtőzködő egykori „id” tő „üd” változata lehet az alapja a régi „üdl ~ üll” igének is, amely az „ünnepet ül”, „születésnapot ül” kifejezésekben használatos. Ennek tulajdonképpeni jelentése ’megszentel’ lehetett, amely később összekapcsolódott az ünnepi lakomarendezés szokásával.
A régiségben élő, mára más szavakba olvadt ’szent’ jelentésű igy ~ egy szavunk néhány talányos történeti adat megfejtéséhez is hozzásegítette a nyelvtörténet kutatóit. Az Anonymusnál és a Képes Krónikában
