Azonosítható-e a magyar hadifoglyok sírja Örményországban?

Shakespeare a Hamletben világtörténelmet írt családtörténettel. Nazarján Hamlet az édesapja sírját felkutatni jött Magyarországra, de a sors úgy hozta, hogy második világháborús magyar hadifoglyok nyughelyére bukkant Örményországban. A kutatások új szakaszában a kérdés az, hogy kik fekszenek az idegen földben.

Armenia, Shirak region, Gyumri, historic district or Kumayri, All Saviors or Surp Amenaprkich church (Photo by GUIZIOU Franck / hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP) Fotó: GUIZIOU FRANCK / HEMIS.FR Forrás: Europress/AFP

– Az aradi vértanúk közül Lázár Vilmos honvéd ezredes és Kiss Ernő altábornagy örmény származású – a rendszerváltozás előtt rendszeresen figyelmeztetnem kellett a Magyarországra érkező szovjet delegáció tagjait, nehogy itt sörrel koccintsanak. Finom részletei ezek a kultúrának, de érdemes megismerni a hátterüket – jegyzi meg. – Nekem is csak apránként ment. Amíg Örményország a Szovjetunió tagállama volt, nem is nagyon lehetett külföldre utazni, viszont tagja voltam a Komszomolnak, ezért 1966-ban végre befizethettem egy társasutazásra. Akkoriban csak annyi ismeretem volt Magyarországról, hogy a fővárosa Budapest, egyébként azt sem tudtam, eszik vagy isszák. A repülőúton összeismerkedtem néhány magyar fejessel, akik Jerevánból utaztak hazafelé emelkedett hangulatban, szó szót követett, majd váratlanul azt mondták, olyan jól érezték magukat nálunk, hogy bármit kérhetek tőlük. Erre elmondtam nekik, hogy az apukám sírját keresem. És tényleg megtartották az ígéretüket, segítségükkel eljutottam Biatorbágyra, ahol a helyiek kedvesen fogadtak, és az Etyek felőli domboldalban megmutatták: ott nyugszanak a szovjet katonák nyolcszázötvenen, jelöletlen sírban. Mielőtt visszatértem volna a turistaszállásra, a fejfák között találkoztam egy idős házaspárral, akik elmondták, nekik is hiányoznak a hozzátartozóik – azok meg valahol a Szovjetunióban nyugszanak –, azért is gondozzák a katonai sírokat, mert azt remélik, mások az ő szeretteikért ugyanezt megteszik idegen földön.

Emlékmű az elesett katonákért. Fotó: Kurucz Árpád

Magyar hangzású nevek

Nazarján Hamlet az édesapja sírját Bián hiába kereste, de a turistacsoport idegenvezetőjében megismerte a jövendőbeli feleségét. 1970-ben végleg letelepedett Magyarországon, gépészmérnök-végzettséggel a KGST országainak műszaki fejlesztését koordinálta, és keresztül-kasul bejárta az országot. Utazásai során szokásává vált felkeresni a helyi temetőket, érdeklődni az ismeretlen katona sírjáról, mire a megszólítottak saját, idegen földben nyugvó halottaikról kezdtek mesélni neki nemegyszer. A beszélgetésekből kiderült, hogy a háborúból soha vissza nem térő magyar katonák százai kerülhettek örmény területekre. A családtörténetek iránt fogékony férfi eközben kereste a kapcsolatot a magyarországi örményekkel is, akikkel az 1987-es egyesületi törvény megszületését követően társaságot alapítottak.

A rendszerváltozás után a magyarországi örmények létrehozták nemzetiségi önkormányzataikat. Nazarján Hamlet felidézi, hogy a történelmünk közös szálai igen messzire nyúlnak vissza: 1672-ben Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől letelepedési engedélyt és kiváltságokat nyertek az örmények. A XVIII. században megindult az asszimilációjuk, az 1848–49-es szabadságharcban több mint hetven örmény származású tiszt és mintegy kétszáz közkatona vett részt a magyar oldalon. Az 1915-ös örmény népirtást követően sokan találtak menedéket hazánkban. A félmúltból személyes emlékek is előkerülnek:

– Az 1988-as, pusztító erejű örményországi földrengésben több tízezren meghaltak, és körülbelül félmillióan váltak hajléktalanná. A természeti katasztrófa hírére a Magyar Vöröskereszt felkereste szervezetünket, és a Magyar Demokrata Fórum is rengeteg segítséget nyújtott: megállás nélkül fordultak oda-vissza a Malév-gépek megpakolva segélyszállítmányokkal. Ezeket a szállítmányokat több alkalommal elkísértük, és a földrengés áldozatainak tiszteletet adva számos temetőben megfordultunk.

 Ekkor fedeztük fel azokat az örmény és orosz feliratú sírokat, amelyeken magyar hangzású nevek szerepelnek.

 Azoknak a nevei, akiket annyira vártak haza a szeretteik Magyarországon – számol be a felfedezésről Nazarján Hamlet. – Ezek után felvettük a kapcsolatot az illetékes orosz intézményekkel, majd az Örmény Honvédelmi Minisztériummal és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Igazgatóságával.

A megbékélés gesztusai. Fotó: Kurucz Árpád

Kik fekszenek a tömegsírokban?

A második világháború utolsó hónapjaiban magyarok százezreit hurcolták a Szovjetunióba, köztük az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságba (Örmény SZSZK), ahol gyárakat, erőműveket, hidakat építtettek velük. A hadifoglyok csak az ötvenes években kerültek vissza Magyarországra, ám azok, akik ezt már nem érhették meg, Jereván és Gümri környékén vannak eltemetve. A XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a másik oldal veszteségeiről is beszámol: a második világháborúban 450 ezer örmény harcolt a Vörös Hadseregben, közülük 250 ezren vesztették életüket. A Fiumei úti sírkertben több mint háromszáz örmény sírja található, olyanoké is, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc idején átálltak a magyarok oldalára. A hivatalos adatok szerint mintegy 1500 örmény katona nyugszik magyar földben. A megbékélés jegyében 2002-ben emlékművet állítottak a második világháborúban Magyarországon elesett örmény katonáknak és az Örményországban elhunyt magyar hadifoglyoknak a XVIII. kerületi Uzsok téren. Majd 2004 augusztusában hasonló emlékművet avattak Jereván központjában, az agrártudományi egyetem előtti téren.

Többéves, aprólékos kutatómunka eredményeként mára körülbelül négyszáz magyar katonáról kerültek elő információk a végső nyughelyüket illetően. Szpitakban 21, Jerevánban 42, Aratkiban 52, Gyumriban 39, Szevánban 64, Tairo faluban 33, Elarban tíz, Kirobakanban öt sírhelyről tudni.

 Kik nyugszanak ott? A XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnökét a nyolcvanon túl sem hagyja nyugodni ez a kérdés, és fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy tisztázni lehessen a személyazonosságot: kit és hol temettek el? Ha a korabeli dokumentumokból választ lehetne találni arra, hogy melyik számú sírkő alatt ki fekszik, ha a tömegsírokon is fel lehetne tüntetni az elhunytak nevét, az bizonyára megnyugvást adna sok magyar családnak. A kutatómunka tehát most ebben az irányban folytatódik tovább. Nazarján Hamlet a közelmúltban tárgyalt Lezsák Sándorral, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Igazgatóságával jelenleg is zajlik az egyeztetés az örményországi magyar katonasírok és emlékhelyek gondozásának ügyében. A tárgyalási folyamatba bekapcsolódott az Országgyűlés örmény nemzetiségi szószólója, Akopjan Nikogosz is.

Nazarján Hamlet több kitüntetés tulajdonosa, a Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatával is elismerték a munkáját. Ez is lehet elégtétel, de azért a látogatásunk végén, a búcsúzáskor megkérdezem tőle: megbékélt-e azzal, hogy az édesapja sírját végül nem találta meg? Ez a sors – mondja –, de a lelkem megnyugtatja, amikor arra gondolok, hogy az Örményországban elhunyt magyar katonák sírjára az unokák és dédunokák letesznek egy-egy szál virágot. Emberi dolgok ezek.

Borítókép: A Szent Megváltó temploma az örményországi Gümriben. (Fotó: HEMIS.FR/Guiziou Franck)