A világ egyik legsúlyosabb polgárháborúja dúl Szudánban

Sorra vallanak kudarcot a tűzszüneti megállapodások Szudánban, ahol egy hónapja folyamatosak az összecsapások a hadsereg és a félkatonai Gyorsreagálású Támogató Erők között. Az ENSZ összesítése szerint a belső menekültek száma már a 344 ezret is meghaladta, és százezernél is többen hagyták hátra hazájukat. A Magyar Nemzetnek Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója beszélt a Szudánban kialakult súlyos helyzet hátteréről.

2023. 05. 10. 5:10
Sudanese refugees from the Tandelti area who crossed into Chad, in Koufroun, near Echbara, gather for aid distribution on April 30, 2023. (Photo by Gueipeur Denis SASSOU / AFP) Fotó: GUEIPEUR DENIS SASSOU Forrás: Europress/AFP
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Váratlan volt, hogy ennyire eszkalálódik a szudáni helyzet, ezt onnan lehet sejteni, hogy mindenki fejvesztve menekül az országból, és egyelőre nem úgy néz ki, hogy egyhamar beköszöntene a béke – fogalmaz lapunk megkeresésére Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, akivel a Szudánban már harmadik hete zajló harcokról beszélgetünk. Április közepe óta ugyanis egyre nagyobb méreteket öltenek a szudáni hadsereg és a félkatonai Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) közötti összecsapások, és a tűzszüneti kísérletek ellenére továbbra is ropognak a fegyverek.

A szakértő szerint két kibékíthetetlen félről van szó, amelyek tulajdonképpen most jutottak oda, hogy lejátsszák egymás között nézeteltéréseiket:

Mindkettőjükről látszik, hogy a nemzetközi közvéleményhez szólnak, mindketten azt mondják, demokratikus átmenetre és polgári kormányzásra van szükség, miközben kölcsönösen vádolják egymást puccskísérlettel. Most mindkét fél erősnek érzi magát.

 

Kik harcolnak egymással Szudánban?

Az egyik oldalon a szudáni hadsereg áll mintegy százezer fegyveressel és a légierővel, amely fontos tényező ugyan, de bevetése rendkívül kockázatos. Az RSF ugyanis mélyen be van ágyazva a civil lakosságba, ami azt jelenti, ha ledobnak rájuk egy rakétát, annak biztosan lesznek civil áldozatai is. Elemzők szerint a polgári lakosság közé beékelődés taktikai lépés is, amelynek az a célja, hogy lassítsák az ellenfelet.

A másik oldalon pedig a kifejezetten harcedzett katonákból verbuválódott RSF áll, amely az 1988-ban Moammer Kadhafi líbiai vezető segítségével megalakult Dzsandzsavíd milíciából jött létre. Kadhafi rajtuk keresztül avatkozott be a csádi polgárháborúba a Nyugat által támogatott kormány ellen. A 2013 óta Gyorsreagálású Támogató Erők néven működő csoport létszámát most harminc- és ötvenezer közé becsülik. Fegyverarzenáljuk szintén nem elhanyagolható, az Egyesült Arab Emírségekből és Szaúd-Arábiából számos katonai eszközt kaptak. Jelzi erejüket emellett az is, hogy Szudán délnyugati régiójában egybefüggő területük van, amely egészen az ország középső részén fekvő Kartúmig benyúlik. A szakértő hangsúlyozza: az összefüggő terület azért számottevő, mert az RSF-nek tulajdonképpen van biztonságos hátországa, ahova vissza tud vonulni, sőt még a határon túl, Csádban is vannak támogatói, ahonnan szükség esetén újabb harcosokat toborozhat. 

A csoport tagjai az elmúlt években több konfliktust is megjártak, beleértve a Franciaország-méretű nyugat-szudáni tartományt, Dárfúrt, ahol becslések szerint legkevesebb nyolcvanezer embert gyilkoltak meg; a líbiai polgárháborút Halifa Haftár tábornok oldalán harcolva, valamint Jement is. 2015-ben ugyanis, amikor Szaúd-Arábia beavatkozott a jemeni polgárháborúba, amennyire csak tudott, zsoldosokat vetett be, köztük az RSF tagjait.

A szakértő egyúttal kiemeli, hogy bár ritkán esik szó erről, de 2011-ben Szudánt is elérte az arab tavasz, és az RSF harcosait szabadították rá a tüntetőkre, így a megmozdulások csupán rövid ideig tartottak.

 

Mi áll a szudáni válság hátterében?

Az Abd el-Fattáh el-Burhán tábornok vezette szudáni hadsereg azonban nem nézte jó szemmel, hogy a félkatonai szervezet egyre jobban megerősödik. Sayfo Omar szerint mindezeken felül az RSF-et irányító Mohamed Hamdan Dagalóval sem rokonszenvezik túlzottan a hadsereg, hiszen a hadvezér olyan népcsoport, a baggara arabok leszármazottja, amelyet elmaradott közösségként tartanak számon Szudánban, különösen a hatalmat gyakorló kartúmiak. Az RSF kezében egyébként aranybányák is vannak, ami szintén konfliktusforrás. 

Egészen 2019-ig, a három évtizeden át elnöklő Omar el-Basír elmozdításáig azonban nem élesedett ki a konfliktus a felek között. Szudán ekkorra már olyan mély válságba került gazdasági és politikai okok miatt, hogy családfők és édesanyák is utcára vonultak, ami az arab világban súlyos helyzetnek a jele.  

– Kartúm elvesztette az olajvagyon egy részét azzal, hogy 2011-ben Szudán és Dél-Szudán kettévált, és egyébként is strukturális problémákkal küzdött a gazdaság. Elszabadultak az árak, magas volt az infláció, romlott a helyzet, és Omar el-Basír összerúgta a port más arab országokkal, köztük Egyiptommal és Szaúd-Arábiával jelentős forrásoktól elzárva magát – sorolja Sayfo Omar a volt szudáni elnök bukásának okait.

A szaúd-arábiai Dzsiddába kompon érkezik egy szudáni nő. Fotó: Europress/AFP/Fayez Nureldine

A kelet-afrikai ország élére 2019 után az egyiptomi forgatókönyv szerinti katonai vezetés helyett – elsősorban az Egyesült Államok nyomására – civil kormány került. A kutató szerint ennek a technokrata kormány és a tábornokok kényszerű együttélése lett az eredménye, ami azt jelentette, hogy a kormánynak teljesen meg volt kötve a keze mindenben, és nem tudott funkcionálisan működni, hiszen azt a hadsereg nem engedte. 2021-ben azonban puccsot végrehajtva átvette a hatalmat a hadsereg főparancsnoka, Abd el-Fattáh el-Burhán tábornok, aki megpróbálta később az RSF-et is beolvasztani a fegyveres erőkbe. Amennyiben az integráció végbement volna, a Dagalóék kezében lévő aranybányák is a kartúmi vezetés alá kerülnek. Ám az ellentét kibékíthetetlennek bizonyult a két fél között.

 

Mikor érhetnek véget a szudáni harcok?

A szakértő szerint egyelőre semmi jelét nem látni annak, hogy a közeljövőben véget érnének a harcok Szudánban, a nemzetközi sajtó is arról számol be, hogy a tűzszüneti kísérletek sorra kudarcot vallanak. Sőt egyelőre még az is bizonytalan, milyen kimenetele lehet a konfliktusnak, hiszen a szembenállók érdemben nem tudják egymást meggyengíteni sem. A napokban az egyik dárfúri felkelőcsoport vezetője is a tűzszünet betartására és politikai megállapodásra szólította fel a feleket, félelmei szerint ugyanis a szudáni polgárháború katasztrofális méreteket ölthet. Abdel Vahid Núr azonban hozzátette: várható volt, hogy a kiéleződött politikai harc „kardcsörtébe” torkollik. 

Sokáig Szudán volt a „bezzegország” a régióban, tehát itt volt stabilitás, a környező országokban csak rosszabb volt a helyzet. Csád is bizonytalan lábakon áll, Etiópiában 2020 óta fegyveres konfliktus zajlik.  

– Tehát a környező országok közül senki nincs arra felkészülve, hogy most szudáni menekültek millióit fogadja – mondja Sayfo Omar.

 

A világ egyik legsúlyosabb polgárháborúja dúl Szudánban

A harcok hosszú távú hatásai azonban már egyre inkább látható méretet öltenek, egyenesen újabb humanitárius válság jeleit mutatják. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) közölte, a térségben akadozik az élelmiszer- és az ivóvízellátás, valamint gyakoriak az áramszünetek. Igaz, Szudánban eddig sem volt túl fényes a helyzet: a Világbank 2021-es adatai szerint közel 46 millióan élnek az országban, ám a lakosság mintegy harmada ez idáig is nemzetközi segélyeken tengődött. Az UNHCR 445 millió dollárra (150 milliárd forint) becsüli a harcok elől menekülők megsegítésének költségeit, és egyre nagyobb az aggodalom, hogy ha a polgárháború folytatódik, októberre a 860 ezret is elérheti a menekülők száma. Előreláthatóan Egyiptom és Dél-Szudán fogadhatja be a legtöbb menekültet.

A harcok során megsemmisült orvosi raktár a szudáni Nyala városában 2023. május 2-án. Fotó: Europress/AFP

Nemrégiben a kelet-afrikai ország volt miniszterelnöke, Abdalla Hamdok arra hívta fel a figyelmet, katasztrofális következményei lehetnek a konfliktusnak, amely a világ egyik legsúlyosabb polgárháborújává válhat.

Még annak esélye is felmerült, hogy migránsok tömegei veszik célba Európát, noha a kontinens országainak már így is súlyos problémákat okoz az illegális bevándorlás. Sayfo Omar szerint azonban Szudánból nem olyan egyszerű megközelíteni az európai országokat. Egyiptomon keresztül nemigen tudnak jönni, Kairó ugyanis szigorúan tartja magát az Európai Unióval kötött megállapodásokhoz, és őrzi partjait. Az utóbbi időben Tunézia vált az illegális bevándorlók egyik fő tranzitországává, ahhoz azonban, hogy egy szudáni eljusson az észak-afrikai országba, Líbián is át kell jutnia.

Az viszont biztos, hogy nőni fog azon szudániak száma, akik Európába vágynának, ha a konfliktus elhúzódik, márpedig valószínű, hogy el fog húzódni

– teszi hozzá.

A szakértő szerint a kontinenst első körben nem a legszegényebb rétegek veszik célba, hanem a vagyonát egyre inkább felélő középosztály – mint ahogy bármely konfliktus esetén –, amelynek tagjai már látják, hogy romlik a helyzet, de még van annyi tőkéje, hogy Európa felé vegye az irányt. Ahogy azonban egy konfliktus előrehalad, infrastruktúra épül ki az illegális migráció támogatására, és érkezni fognak szegényebbek is.

Borítókép: Szudáni menekültek érkeznek Csádba 2023. április 30-án (Fotó: AFP/Denis Sassou)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.