Béla bácsi a nyolcvannyolcat taposva még mindig energikus, derűs ember. Nehéz eldönteni, hogy észjárása gyorsabb-e, vagy a beszéde. Talán inkább az előbbi, mert látszik rajta, hogy fejében sokkal több gondolat kavarog, mint amennyit hirtelen el tud mesélni. Egy komód kihúzott fiókjából elővesz két köteg befőttesgumival átfogott névjegykártyát. – Ebből máig őrzök több mint hétszázat – magyarázza –, a visszatérő kuncsaftoktól kaptam őket. A hátoldalára mindenkinek felírtam a méretét és azt is, hogy az illető milyen stílust kedvel. Ha életem során valami segítség kellett, mindig volt kihez fordulnom. Persze nem éltem vissza vele, tudom, hol a határ – fűzi hozzá.

Béla bácsi neve a hetvenes évektől a kilencvenes évek közepéig fogalom volt Pesten, legalábbis a „felsőbb” körökben. Mindenki hozzá járt a Váci utcai Exkluzív szalonba, ahol még a szocializmusban is olyan úri kiszolgálásban részesültek, mint talán sehol máshol az országban. Ez a respekt megmaradt a rendszerváltás után is. Pedig Béla (akkor még nem bácsi) családnevét – miszerint Lázár – valószínűleg a többség nem is tudta.
Utóbbi alól kivétel volt Antall József, akinek több évtizedes kuncsaftként már próbálnia sem kellett, elég volt nejének odatelefonálnia, hogy kellene egy öltöny a miniszterelnök úrnak, másnap már prezentálta is Klára asszonynak férje új öltönyét. Csak egyetlen alkalommal nyúlt mellé – máig korholja is magát miatta. Már nem emlékszik, hogy milyen gondolat szállta meg, de rendhagyó módon egy kétsorost küldött, noha a miniszterelnök vékony alkatán amúgy kitűnően állt az egysoros is. Az úriemberek, mint amilyen Antall is volt, tudják: a kétsoros zakót – az egysorossal ellentétben – álló testhelyzetben kötelező begombolva hordani. Ez nem tetszett a miniszterelnöknek, üzent is neki: Kedves Béla, jegyezze meg, kétsorost soha többé! Utálok folyton gombolkozni!

Béla bácsi üdvöskeként robbant be a ruhakereskedelembe. Már fiatalon férfiosztály-vezetővé, majd üzletvezetővé léptették elő a Ruházati Bolt Vállalatnál, ám ő eladóként érezte magát elemében. Legszebb emlékei a Váci utcai Exkluzív szalonhoz kötik, amelynek két évtizeden át volt vezető eladója, és ahonnan kirobbantani sem tudták. Az értékesítésben őstehetség volt. Sokan – még izraelita származású törzsvevői is – meggyőződéssel hitték, hogy „hitsorsosuk”, mondván: így eladni csak zsidó ember tud! Meghagyta őket hitükben, nem árulta el, hogy valójában jászsági parasztgyerek, római katolikus felmenőkkel.