És a kötet mintegy 130 versében aztán csakugyan elő-előkerülnek az erőszak és a szenvtelenséggel fogadott elmúlás képei:
„A gyermekek szögesdróthoz kötözött öregemberekké lettek. // Három megyét ural a gyilkosok kacaja” – írja Mery Yolanda Sánchez (A többiek).
„Ki vagy te, mondd? / […] Hal vagyok, haldoklom, és a tenger sehol. / És te ki vagy? / Én vagyok a tenger, aki végignézi a haláltusádat”
– ad vissza egy elképzelt párbeszédet Fadir Delgado Acosta (A hal utolsó mozdulata).
Ilyen közegben természetes az elrejtőzés vágya: „Rejtsetek el engem, ostoba, elvesztegetett napok, / rejtsetek el, mint régi érmét, születésnapi vagy gyermekkori fényképet” – kéri Víctor Manuel Gaviria (Rejtsetek el engem). Mindeközben a szépséget – például a természet szépségét – is képesek észrevenni az alkotók: „A mi földünkön a hegyek emberi hangon / szólnak. Ha erre jársz, és egy öreg hegy / rád köszön, ne ijedj meg: köszönj vissza” – tanácsolja Vito Apüshana Guajira (A mi földünk).
De talán a létrehozóik mesterségével – az írás folyamatával, a költészet mibenlétével – kapcsolatos kérdések bukkannak fel leggyakrabban e versekben:
„A szó nem arra való, / hogy konfliktusokba keverjen, / hanem arra, hogy kivezessen belőlük”
– fogalmazza meg Luis Eduardo Rendón (Vérvonal). „Ma nem akarok tökéletes verset írni. / Ma egyszerűen akarok írni, / Mint aki szertartást végez, / hogy elhárítson egy rontást” – határozza el Fernando Linero (Ars poetica).
Kisfilm a 32. Medellíni Nemzetközi Költészeti Fesztiválról
Aki tehát belemerül a kötetben közölt versekbe, nemcsak egy hányatott sorsú dél-amerikai ország kortárs költészetének jellegzetességeivel ismerkedhet meg, de jó pár olyan alkotó nevével és munkáival is, akiket Márquez után, mellett megemlíthet.
(Mint a vigyázó istenek arca – 20 kortárs kolumbiai költő. Sorozatszerkesztő: Pál Dániel Levente. Petőfi Kulturális Ügynökség, Budapest, 2022, 190 oldal. Ára: 3590 forint)
