Hollywoodban közhely, hogy nincsenek eredeti gondolatok, kizárólag előzményekből, folytatásokból és mellékszereplőket felhasználó új történetszálakból (spinoff) építkezik. Egyes vélemények szerint azonban nemcsak a filmiparra jellemző az újrahasznosítás, hanem az irodalomra, különösen a gyerek-, az ifjúsági, illetve a fiatal felnőtt (YA) irodalomra is. Elég csak az Alkonyat sikere után megjelent számos tinédzser-vámpírrománcra vagy az Éhezők viadala után kezdődött disztópiahullámra gondolni. A klasszikusok sem kivételek: Louisa May Alcott Kisasszonyok, Frances Hodgson Burnett A titkos kert vagy Elinor Hodgman Porter Az élet játéka című műve számos újragondolást élt meg, ám a listavezető Lucy Maud Montgomery első Anne Shirley-regénye, az Anne otthonra talál.
A kiapadhatatlan képzelőerővel rendelkező, 11 éves árva lány története, akit egy félreértés nyomán küldenek a meseszép Prince Edward-sziget eldugott farmjára, egy idősödő testvérpárhoz, azonnal siker lett, amikor Montgomery több kiadóval való tárgyalás után végre kiadhatta 1908-ban (mára csak angolszász területen több mint ötvenmillió darab fogyott belőle). A közönség rajongott a késő Viktória-, kora Eduárd-kori idillért, amelyben a testvérpár örökbe fogadja a kedvességével és segítőkészségével az egész falu életét beragyogó Anne-t. Az évek során a répaszínű hajú és girhesen vékony rút kiskacsa hattyúvá serdül, hogy gesztenyebarna hajkoronával és barátok sokaságával vehesse át főiskolai ösztöndíját. Útja nem zökkenőmentes, először meg kell puhítania több szigorú, de aranyszívű matrónát, megküzdenie gyerekkori ellenfeleivel és saját hiúságával, amely olyan bajokba sodorja, mint például zöldre festett haja.
Kevin Sullivan szerint – aki 1985-ben írta és rendezte az azóta klasszikusnak számító (és sokak szerint legkönyvhűbb) regényből készült minisorozatot – Anne világa szerte a Földön azért vonzza a közönséget, mivel Prince Edward-szigeti otthona, a Zöldmanzárdos ház (más fordításban Zöldormú ház vagy Zöldorom) „mindannyiunk reményeit, vágyait és álmait szimbolizálja”, egy nyugodtabb, lassabb, szeretetteljesebb, jobban érthető világot, amelyet beragyog a gyermeki ártatlanság és kedvesség.
Ezt az idillt próbálják átültetni modern környezetbe az Anne-újramesélések. Sikertelenül. Mert Nyugat-Philadelphia külvárosi lakóházát hiába hívják Avon-Lea-nek, a közösségi médiától terhelt mindennapok nem tudják ugyanazt a nyugalmat biztosítani, mint a századelő Prince Edward-szigetének Avonlea-je. A fantasy verzió Danje hiába él nagyszüleivel a falusisas Tennesseeben, nem Tennyson versei jelentik számára az élet legfőbb drámáit. A japán–amerikai lmbtq-s Anne-változat pedig egyértelműen nem a megtartott ártatlanság körül forog.
Milyen történetekre van szükség a gyerekirodalomban?
– Az Emil és a detektívek óta tudjuk, hogy a felnőttek tehetetlenek. Ám a legnagyobb különbség, amit a klasszikus gyermekregények és a modern ifjúsági irodalom között lehet találni, az, hogy a mai történetek szereplőinek szinte szuperhősökké kell válniuk. Nem gyerekkori, gyerekléptékű problémákkal küzdenek meg, mint akár az Anne-regényekben, hanem nekik kell megmenteniük szűkebb és tágabb környezetüket – magyarázza Lovász Anna gyermekirodalom-kutató, kritikus.
Kollégája, Gombos Péter szerint a mai gyerekek és fiatalok jó része amerikai rajzfilmeken szocializálódott, ahol íratlan szabály, hogy hat másodpercenként történjen valamilyen új esemény, érje a nézőt új impulzus, így a fiatalok ezt várják el a könyvektől is.
A Harry Pottert nem véletlenül emlegetik gyakran olvasóvá nevelő regényként, mivel a hasonlóan sodró, eseménydús történetszerkesztés jellemző példája.
Varga Bea író, a Tehetség Íróstúdió vezetője úgy véli, hogy a mai ifjúsági irodalom lázadásra nevel, ezért is áll közelebb a mostani fiatalokhoz, illetve a gyerekeknek szükségük van arra, hogy a szereplők maguk oldják meg a konfliktusokat, amelyek lehetőleg olyan témák körül forogjanak, mint az internetes, az iskolai zaklatás vagy a nemi szerepek kérdése, hogy úgy érezhessék, magukról olvasnak.
Furcsa kettősséget látni a népszerű regények és a való világ között. A valóságban egyre kevesebbet várunk el a gyerekektől, miközben olyan művek népszerűek, amelyekben ők mentik meg a világot
– teszi hozzá Lovász Andrea.
Csapody Kinga, a Manó Könyvek Kiadó kiadóvezető-főszerkesztője azt teszi hozzá, hogy a szép, fiatalok számára vonzó kiadás, a tárgyként is impozáns regények külcsíne hozzájárul ahhoz, hogy a mai kamaszok felfedezzék a lapok közt rejlő, el nem évülő történeteket. Épp ezért jelentetik meg a Titkos kert és a Kisasszonyok után újrafordításban az Anne-sorozatot is.
– Ezen regények szereplői alapvetően felnőttek nélküli világban boldogulnak. Ráadásul megvan bennük az a természetközeli nosztalgia, amelyre a Covid miatt sokan kezdtek el vágyni. Igazság szerint már korábban is tapasztaltunk az olvasóközönségben egyfajta megcsömörlést a jelenlegi világtól, akik így menekülésként élik meg a könyvek nyújtotta alternatív valóságot – mondja el Csapody Kinga.
