A lengyel hegymászás aranykora a nyolcvanas évekre tehető, ebben az évtizedben dominálták a téli hegymászás világát. A „Jégharcosok” nevéhez fűződik hét nyolcezres csúcs téli, első alkalommal való megmászása, köztük természetesen a legmagasabbal, a Mount Everesttel. Pedig a szocialista blokkban meg kellett küzdeniük a külföldi utazások bürokratikusságával és a szegényes anyagi forrásokkal. De részben talán épp a keleti blokk kilátástalansága motiválta őket: Andrzej Zawada, a lengyel hegymászás kulcsfigurája azért találta ki, hogy télen induljanak útnak, hogy felhívják magukra a világ figyelmét. A lengyelek a Himalája megmászásának ötvenes-hatvanas évekbeli aranykorából kimaradtak, a téli mászás pedig addig lehetetlennek tűnt hét-nyolcezer méteren. Télen mászni a hideg, a szél, a rövidebb nappalok és a hó miatt sokkal nehezebb. Hogy mennyire, arra jó példa, hogy 2021-ben sikerült először télen megmászni a K2-t.
A Broak Peak az első lengyel nagyjátékfilm a hegymászásról
A himalájai körülmények mászószezonban is extrémek. Nyolcezer méter fölött, a halálzónában harmadannyi oxigén van a levegőben, mint a tengerszinten. A test sejtről sejtre pusztulni kezd, lassú haldoklás veszi kezdetét, megfelelő mennyiségű oxigén hiányában megnő a szívroham és a sztrók kockázata, és az ítélőképesség is romlik, akár magaslati pszichózis is bekövetkezhet, hallucinációkkal és irracionális viselkedéssel. Már az extrém magas zóna alsó határán, az 5500 méter felett is nő az agyvérzés, az agyi ödéma, a szívroham és a tüdővizenyő kockázata.
Télen pedig még alacsonyabb a légköri nyomás és kevesebb az oxigén, ami miatt a test a nyolcezer méteres csúcsokat igazából kilencezresnek érzékeli. Több akklimatizálódás szükséges, megnő minden egészségügyi komplikáció esélye, és sokkal lassabban lehet haladni. Rövidebbek a nappalok, kevesebb a fény. A K2 az átlagnál is hidegebb, az Everesten pedig erősebb a szél. Mászóidényben az Everest –26, a K2 –21 Celsius-fokos, télen előbbi –36, utóbbi –45 Celsius-fokos. A szél a Csomolungmán télen 150, a K2-n 100 kilométer/órás sebességgel fúj. Ez persze csak az átlag, 200 kilométer/órás szél sem ritka, a hidegrekord pedig –65 Celsius-fok. A nyolcezres csúcsok téli támadása tehát a hegymászás magasiskolája, a legkeményebb extrém hegymászók birodalma.
A Broad Peak – A 12. legmagasabb csúcs Maciej Berbeka története, aki generációjának több nagy alakjával ellentétben túlélte a lengyel hegymászás hőskorát. Ugyanaz volt élete legnagyobb sikere és kudarca: 1988. március 6-án elsőként érte el télen a Broad Peak („széles csúcs”, korábbi nevén K3) nevű csúcsot, legalábbis azt hitte.
Mint később kiderült, nem a főcsúcsot érte el, hanem megállt 17 méterrel alatta, de a sötétben ezt nem vette észre. A teljesítmény így is rekord volt, de Berbeka napra pontosan 25 évvel később, immár 58 évesen, egy fiatal expedíció vezetőjeként újrapróbálkozott. Negyedmagával télen először mászta meg a Broad Peaket, viszont ereszkedés közben egy társával együtt eltűnt. Két nap múlva halottnak nyilvánították, a körülményeket ismerve kizárták, hogy éljen. Holtteste sosem került elő.
A Broad Peak – A 12. legmagasabb csúcs az első lengyel játékfilm a hegymászásról, a Jégharcosokhoz méltóan ambiciózus projekt, hiszen részben a Karakorum hegységben forgatták, 5600 méter magasan, ahová az alkotók beszámolója szerint 250 serpa vitt fel 3,5 tonna felszerelést, a 21 fős stáb pedig hat napot gyalogszerrel tett meg a forgatás helyszínéig. Alighanem ez minden idők legmagasabban forgatott filmje.
Ami a cselekményt illeti, Leszek Dawid rendező és csapata az életút szomorú vége ellenére jellegzetesen hollywoodi történetként dramatizálták és fikciósították Maciej Berbeka életét. A sikernek látszó kudarc traumatikus élmény a filmbeli Berbeka számára. Egy hős átverése, egy cserben hagyás: csapata tudott arról, hogy nem érte el a csúcsot, de nem szóltak neki, hogy megmentsék az életét. Biztosak voltak benne, hogy nem lehetett volna lebeszélni arról, hogy tovább induljon. A 17 méter ilyen extrém körülmények között egy óráig is eltarthatott volna, és Berbeka enélkül is alig élte túl az ereszkedést. A trauma után félig-meddig visszavonul, a hétköznapi életet választja, és több időt tölt a családjával, de amikor 25 évvel később lehetősége nyílik a megváltásra, képtelen nemet mondani. Az együttes siker és kudarc is ismétli önmagát, hiszen ezúttal eléri a Broad Peak csúcsát, de nem jön le élve.
A film mintaszerű hollywoodisága viszont azzal is jár, hogy az alkotók az univerzálisat, nem pedig a sajátosat látták meg alanyukban és témájukban, filmjükből tehát nem derül ki, mi mozgatja a hegymászókat. Pedig ez az, ami mindig lázban tartja a közvéleményt, elég Suhajda Szilárd tragikus halálára gondolni. Az első jól sikerült lengyel hegymászós film tehát még várat magára.
Borítókép: Maciej Berbeka 2013-ban úton a Broad Peak felé (Fotó: AFP)
