Még a kommunista remeteállamként ismert Észak-Koreában sem elképzelhetetlen, hogy az elmúlt hetven évben igen béketűrőnek bizonyult lakosság sem bírja tovább a korlátozásokat, és a lázadáshoz közeli állapot alakul ki. Ez történt az orosz határhoz közeli Hjeszan városában 2020–21-ben, amikor a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos korlátozások már kezdték meghaladni a helyiek tűrőképességét. A kétszázezres településen – kiszivárgott információk szerint – a piacokat bezárták, a lakosoknak rizs- és kukorica-fejadagokat osztottak, viszont az otthonaikat sem hagyhatták el. Ezért a komfort nélküli lakásokban élők például a kommunális mellékhelyiségekbe sem mehettek ki, vödrökbe végezték el a dolgukat. Az ellátási zavarok halálos áldozatokat is követeltek, volt, aki éhen is halt. Az emberek egymást akarták kirabolni, megugrott a bűncselekmények száma. 2021 februárjában, a második lezárás feloldásának másnapjára pedig a hjeszani cipőgyárban ünnepséget rendeztek Kim Dzsong Il, az előző pártfőtitkár – Kim Dzsong Un jelenlegi diktátor apja – születésnapjának alkalmából, de a munkások harminc százaléka annyira beteg volt, hogy nem tudott megjelenni az eseményen.
Pánikszerű elszigetelés
A horrorfilmbe illő hjeszani helyzetet Csoma Mózes Korea-kutató írja le Phenjani exodus címmel a L’Harmattan kiadónál most megjelent könyvében annak példájaként, hogyan vészelte át Észak-Korea drákói megszorításokkal, a fejlett államok egészségügyi rendszereinek lehetőségei nélkül a koronavírus-járványt. Amelyet ugyanakkor sokáig tagadott. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 2020 márciusában nyilvánította a Covid–19-et világjárvánnyá, de Phenjanban sokáig nem ismerték el, hogy jelen van a kór az országukban, noha a jelentésekből – óvintézkedések, kórházépítés, a gyaníthatóan Kínába átjáró külföldi diplomaták pánikszerű izolálása – közvetve kiderül, tisztában voltak a jelenlétével. 2021 júliusában Kim Dzsong Un szűk körben állítólag tett is erre utaló megjegyzést.
– Amikor 2022 májusában berobbant a járvány, már el is ismerték, igaz, akkor már egy gyengébb variánst kellett leküzdeniük. Ami az áldozatokat illeti, ezt nem lehet számszerűsíteni, mert nincsenek rá adatok. Mindenesetre az egész járvány óriási hatást gyakorolt az ország külkapcsolataira és külgazdaságára, csaknem az 1990-es évek éhínségének, a „nehéz menetelés” időszakának szintjére vetve vissza a rezsimet – mondja Csoma Mózes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főmunkatársa és a Károli Gáspár Református Egyetem docense, aki a világjárvány idején Szöulban képviselte hazánkat nagykövetként, de Észak-Koreába is akkreditálták. Ő volt az utolsó diplomata, akit a megbízólevele átadásakor Kim Jong Nam névleges államfő, veterán kommunista vezető a távozása előtt, 2019 áprilisában fogadott Phenjanban.
Észak-Korea megbirkózása a Coviddal annak iskolapéldája lehet, hogy egy egyébként is messzemenően elzárkózó diktatúrában a társadalom nem kér számon olyan szabadságjogokat, amelyekkel egyébként sem rendelkezik. Nem kiált oltásfasizmust – különösen, hogy a vakcinázás nem is vált gyakorlattá –, a maszkviseléstől pedig nem ódzkodik, mert az a Koreai-félszigeten a Kína felől érkező szmog miatt a Covid előtt is megszokott volt.
– Diktatúraként az észak-koreai rezsimnek mindig vannak tartalékai, a lakosságra nehezedő nyomás fokozható. A leghatékonyabb módszer az ország teljes, a fennállása, azaz 1953 óta, példátlan izolációja volt. Ennek a drasztikus beavatkozásnak vannak történelmi hagyományai: az 1700-as évek Koreája is elszigeteléssel tartotta távol magát a nagy járványoktól – magyarázza Csoma Mózes, hozzátéve, az észak-koreaiak, akiknek megfelelő hűtőkapacitásuk sem volt vakcinákra, a Covax nemzetközi segélyezési programból már a második fokozatnál kiszálltak, sem európai, sem pedig orosz vagy kínai oltóanyagra nem tartva igényt. Igaz, amerikait viszont szerettek volna, de ilyen felajánlás nem érkezett.
Festett féklámpa
A külvilág ritkán lát bele ebbe a különleges, az 1950–53-as koreai háború óta elszigeteltségben élő országba. De hírforrások most koldusgyerekekről, prostituáltakról is beszámoltak – márpedig az ő jelenlétük azt is jelenti, hogy van fizetőképes réteg a társadalomban.
– Külföldön szerkesztett lapok kínai, a határvidéken még működő mobiltelefonokat csempésznek be Észak-Koreába, és pénzért cserébe vannak észak-koreai megszólalóik, akiket idézhetnek. Egy további fontos forrást jelentenek a diplomáciai képviseletek, elsősorban az oroszok, akik egy városszerűen kiterjedt nagykövetséget tartanak fent Phenjanban. Az így nyert információk árnyalják a rendszer önmagáról alkotott képét. Az észak-koreai mindennapokat bemutató fotók például ha nem is jólétet, de vállalhatóan szerény életvitelt sugallnak tiszta ruhába öltözött járókelőkkel, nyírt sövényekkel és lakhatónak látszó épületekkel.
Nem olyasvalakiket ábrázolnak, akik csak a láncaikat veszthetnék, ha meg akarnák dönteni a Kim dinasztia uralmát. A rendszer az erjedés, a késői Kádár-korszakra jellemző felpuhulás következtében omolhatna egyszer össze, ám ennek nem látszanak a jelei. Ezzel együtt a mai KNDK inkább hasonlatos Ceausescu egykori Romániájához, mint Pol Pot Kambodzsájához – állítja a volt nagykövet. Mint hozzáfűzi, a közölt képek csalókának bizonyulnak, ha elég közel megy az ember. – Így például az egyik phenjani bevásárlóközpontjuk az 1980-as évek Skála Metrójára emlékeztetett, de a mellékhelyiségbe betérve vályúval és egy kézmosó vödörrel találkoztunk. Azt is tapasztaltuk, hogy a phenjani autóbuszon a fék-, az index- és a tolatólámpa csak különböző színű felfestések voltak, valójában nem léteztek, csak illúziót keltettek. A kérdés, hogy ezek mégis kinek a becsapására szolgálnak.
A Covid hatásai
A Covidnak komoly, hosszú távú hatásai is lehettek. Az észak-koreai rendszer fő célja a saját uralmának fenntartása, valamint utódaira való átörökítése. Ezt minden megrázkódtatás mellett sikeresen megoldotta a járvány időszakában. Ehhez hozzájárult a nemzetközi környezet megváltozása, az amerikai–kínai feszültség és a 2022-ben kitört orosz–ukrán háború is, ami rendkívül megerősítette nemcsak a kínai, de különösen az orosz kapcsolataikat. Oroszország számára igen fontossá vált Phenjan, így a donyecki és a luhanszki területek önálló államiságának észak-koreai elismerése. Több ezer észak-koreai munkavállaló dolgozik kínai és orosz területen, és várható, hogy Kelet-Ukrajnában is megjelennek majd.
A járvány idején a külföldi képviseletek munkatársai sorra hagyták el az észak-koreai fővárost, a nagykövetségek elhagyatottá váltak. Magyarország már 1999-ben felszámolta az érdemi diplomáciai kapcsolatait, az ottani külképviseleti épületünket két külföldi segélyszervezet bérli, de fizikailag már ők sincsenek jelen. Sőt ma már egyetlen európai uniós diplomata sem dolgozik Phenjanban, ahogyan általában külföldiek sem utazhatnak be jelenleg az országba. Nemrég az új kínai nagykövetet is csak kivételesen engedték be.
Borítókép: Kim Dzsong Un (Fotó: AFP)
