Észak-Korea megbirkózása a Coviddal annak iskolapéldája lehet, hogy egy egyébként is messzemenően elzárkózó diktatúrában a társadalom nem kér számon olyan szabadságjogokat, amelyekkel egyébként sem rendelkezik. Nem kiált oltásfasizmust – különösen, hogy a vakcinázás nem is vált gyakorlattá –, a maszkviseléstől pedig nem ódzkodik, mert az a Koreai-félszigeten a Kína felől érkező szmog miatt a Covid előtt is megszokott volt.
– Diktatúraként az észak-koreai rezsimnek mindig vannak tartalékai, a lakosságra nehezedő nyomás fokozható. A leghatékonyabb módszer az ország teljes, a fennállása, azaz 1953 óta, példátlan izolációja volt. Ennek a drasztikus beavatkozásnak vannak történelmi hagyományai: az 1700-as évek Koreája is elszigeteléssel tartotta távol magát a nagy járványoktól – magyarázza Csoma Mózes, hozzátéve, az észak-koreaiak, akiknek megfelelő hűtőkapacitásuk sem volt vakcinákra, a Covax nemzetközi segélyezési programból már a második fokozatnál kiszálltak, sem európai, sem pedig orosz vagy kínai oltóanyagra nem tartva igényt. Igaz, amerikait viszont szerettek volna, de ilyen felajánlás nem érkezett.

Festett féklámpa
A külvilág ritkán lát bele ebbe a különleges, az 1950–53-as koreai háború óta elszigeteltségben élő országba. De hírforrások most koldusgyerekekről, prostituáltakról is beszámoltak – márpedig az ő jelenlétük azt is jelenti, hogy van fizetőképes réteg a társadalomban.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!