Az ötvenes évek derekán írta Bárány Tamás a Kormányválság Paránában című remekét. A fiktív dél-amerikai államban zajló puccs lehetetlen történet, kellemes humorral és szórakoztató nyelvi leleménnyel megformált klasszikus ponyva. Az Ébredő Paránaiak Fajparán Nemzeti Falanxának forradalma során bárkit, akit a puccsisták letartóztatására küld a kormányzat, előléptetik az összeesküvők. Az egyre terjeszkedő mozgalom tagjai azonban türelmetlenkednek, hiszen csak a titkos összejöveteleken viselhetik új vállbojtjaikat, ráadásul a főszereplő is zavaros szerelmi kalandba keveredik, ezért elhanyagolja tettestársait.
Mikor cselekvésre szólítják a puccs vezetőit, a leendő igazságügy-miniszter így nyilatkozik:
A kérdésnek ily sajátosan nyílt, katonásan őszinte megfogalmazása a kétségtelenül egyenes jellem pompás megnyilatkozásaként gyakorolt rám mély és maradandó hatást, mindazonáltal kételyeket támaszt a kérdésfelvetés megfontolt volta tekintetében...
A folytatásban a leendő minisztert kenyértörésre kényszerítik, ám ő kibújik a válasz alól: „Egy esetleg idejekorán meghozott döntés oly távolabbi inszinuációkat prejudikálhatna, sőt egyenesen provokálhatna, amelyeknek kiterjedt allúzióit e pillanatban még egyikünknek sem áll módjában megítélni.” Bár az idézetek a kötet híján nem pontosak, de ezeket a mondatokat és különböző permutációikat mindenféle kínos helyzetekben sikerrel alkalmaztam.
Ryszard Kapuscinski lengyel újságíró A császár című riportkönyve nem fikciós irodalomnak készült.
A Hailé Szelasszié uralkodásáról szóló kötet hihetetlen történetekben adja vissza a diktatúra bornírtságát és a császár ellen szervezett puccs eseményeit. Míg fiatalabb korában a fejedelem jól vigyáz arra, mi történhet birodalmában, megöregedve már nincs ereje szembeszállni a puccsistákkal. A történet így kezdődik:
A császár besúgók jelentéseinek meghallgatásával kezdte a napot. Az éjszaka az összeesküvések vészterhes ideje, és Hailé Szelasszié tudta: ami éjjel történik, fontosabb, mint ami nappal történhet; nappal mindenkit szemmel tarthatott, de éjszaka ez lehetetlen volt.
És úgy végződik, hogy a katonai junta, a Derg (amhara nyelven: bizottság) – amely eredetileg azért alakult, hogy a hetvenes évek elején tomboló éhínség enyhítésére érkezett, de jórészt ellopott segélyek sorsát vizsgálva fellépjen a hadsereg visszaélései ellen –, kiterjeszti működését a közigazgatásra is, és elkezdi letartóztatni a császár környezetének tagjait. A Mengisztu Hailé Mariam által vezetett puccsisták hangoztatják, hogy a Derg a császár nevében cselekszik, de idővel feloszlatják az uralkodó testőrségét és a tanácsadó testületét, megfosztják vagyonától, végül lemondásra kényszerítik.
Jorge Ibargüengoitia Augusztusi villámok című kötete a leghitelesebb elbeszélés: szinte belülről adja vissza, hogyan kell elképzelnünk egy államcsínyt.
A mexikói történet a húszas években, zavaros viszonyok között játszódik. A szervezkedő tábornokok, egymást is elárulva próbálnak minél közelebb kerülni a hatalomhoz, így a korrupció, a nepotizmus és az egyéb visszaélések húsosfazekához. Ilyen gyöngyszemekkel jellemezve a szereplőket: „– Miniszter akarok lenni – adtam tudtukra, amint leültünk. – Mindegy, milyen miniszter, de miniszter.” A mély humorral megírt szatírához Ibargüengoitia valószínűleg dokumentumokat és talán személyes beszámolókat is felhasznált. Puccstervezéshez feltétlenül el kell olvasni.
Borítókép: Jevgenyij Prigozsin (Fotó: MTI/AP/Prigozsin sajtószolgálata)
