Hogy egy szentpétervári cég képviselői olvasták-e ezt a történetet, vagy az élve eltemetős krimik, thrillerek, horrorok valamelyikét látták – például a Nyomtalanul című, 1988-as holland–francia filmet –, nem tudni. Mindenesetre azzal álltak elő, hogy akinek van e célra 58 ezer eurója, azt koporsóba helyezik, elföldelik, majd – húsz perctől hatvan percig terjedő időn belül – ki is ássák. A cégvezetés szerint mindennek terápiás jellege van: az élmény segíthet oldani az ügyfelek szorongását és depresszióját, és nincs kizárva, hogy a szerzett tapasztalatok nyomán feltámad bennük a tettvágy és az élni akarás.
Van rosszabb az élve eltemetésnél?
(Tényleg, vajon milyen érzésekkel hallgatják a koporsóba zártak, hogy a láda tetején kopogni kezdenek a sírásók által hányt rögök? Felötlik-e bennük, hogy bár megrendelték, amit megrendeltek, mi van, ha a cég nem teljesíti a szerződést, és nem ássa ki, vagyis a föld alatt „felejti” őket?) De a lényeg: a végösszeg a koporsó árát is tartalmazza, vagyis a kihantolás és felszínre hozatal után az ügyfél akár haza is viheti magával.
Első hallásra furcsának tűnhet mindez, de ha körülnézünk az interneten, néhány óra alatt meggyőződhetünk róla, hogy nem ez a legbizarrabb szolgáltatás, amelyet egyesek elindítottak, s amelyért mások fizetnek.
Hogy az ilyen vagy olyan módon, de a halálhoz kapcsolódó, akörül forgó vállalásoknál és vállalkozásoknál maradjunk: egy weboldal első körben „mindössze” halálra ítéltek utolsóként fogyasztott ételeinek megfelelő menüket kínál, de ha az ügyfelek hajlandók néhány plusz dollárt rászánni, hozzájuthatnak egy maszkhoz – a kiválasztott bűnöző arcvonásaival –, továbbá egy DVD-hez is, amelyen az elítéltről szóló anyagok szerepelnek. Sőt ha a vásárló ügyel rá, hogy időben – vagyis két nappal a kivégzés előtt – leadja a rendelését, annak sincs akadálya, hogy nagyjából akkor egye meg a fogásokat, amikor a halálraítélt is ezzel foglalatoskodik a cellájában.
Széles a morbid szolgáltatások választéka
A következő szolgáltatás kevésbé morbid, inkább furcsa és lélektelen: profi gyászolók rendelhetők egy-egy temetésre vagy gyászszertartásra. Felkészülnek az elhunytról szóló információkból – melyeket nyilván a megrendelőnek kell eljuttatnia hozzájuk –, így arra is hajlandók, hogy rövid párbeszédet folytassanak róla azon megjelentekkel, akik valóban ismerték őt.
Aki tehát hajlandó fizetni az ilyesmiért, annak nem kell aggódnia, szégyenkeznie vagy bosszankodnia amiatt, hogy valamelyik ismerőse vagy szerette temetésén kevesen lesznek jelen – bár az olyan megnyilatkozások, mint a zokogás, koporsóra borulás, netán utána ugrás a sírba, nem részei az alapcsomagnak, tehát felárasak.
Mindez még így is elmarad ahhoz képest, amit a halál utáni üzenetszolgáltatás kínál. Ennek megalkotója garantálja, hogy az ügyfél által írott száz e-mailt annak elhunytáig a megfelelő helyen tárolja, majd az üzeneteket eljuttatja a címzettekhez. Hogy ez romantikus-e vagy morbid, ki-ki döntse el maga – ám egy immár köztünk nem lévő ismerősünk vagy szerettünk nekünk címzett sorainak olvasása erős érzelmeket kiváltó, szívfacsaró élmény, az biztos.
A mennyországból nincs reklamáció
De a legmeglepőbb szolgáltatás, melynek hirdetésébe a világhálón tett felfedezőutunk során belefutottunk, más volt. Egy cég azokat szólította meg benne, akik aggódnak, mi vár rájuk a halál után. És jegyet kínált nekik – a mennyországba. Így van, egyes szolgáltatók szerint az ember megteheti, hogy még a földi életben megváltsa a belépőt a túlvilágiba. A megfelelő összeg beérkezése után tehát elküldik a vevőnek az első osztályú jegyet, valamint a hivatalos mennyei azonosítókártyát. És ha mindez nem volna elég, a cég vállalja:
amennyiben a vásárlónak nem sikerült e dokumentumok felmutatásával bejutnia a paradicsomba, visszafizeti neki a jegy árát.
Úgyhogy ha valakiben felmerült volna, hogy ügyfél vajon hová teszi a koporsóját, miután hazatért az élve eltemetésről, már választ kapott: bizonyára arra az asztalra, amelynél elfogyasztotta a kedvenc bűnelkövetőjének utolsó vacsorájával megegyező menüt, amelynél – a kivégzett gyilkos maszkjában – megfogalmazta a halála után postázandó üzeneteket, és amelynek felső fiókjában ott várakozik felhasználásra a mennyországi belépő.
Borítókép: Jelenet az Élve eltemetve című 1990-es filmből (Fotó: AFP)
