Női vitorlázás: Az aranyérmes Érdi Mária példakép a magyar hajósok előtt

Érdi Mária történelmi győzelmet aratott augusztusban az olimpiai hajóosztályok hágai vitorlázó-világbajnokságán az ILCA (korábbi Laser) kategóriában. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság célkitűzése, hogy kiegyenlítse az olimpiai sportágak egyenlőtlen nemi arányait, és a nagyobb világversenyeken is egyre több a női vitorlázó, összességében egyre népszerűbb a női vitorlázás. Ám előfordul, hogy a változtatások csak látszólagosak.

Fotó: Peter Hurley

Női vitorlázás esélyei

A cél az lenne, hogy a sportág a lovagláshoz hasonlóan azonos keretek között versenyeztesse a férfiakat és a nőket. A probléma, hogy a közvélekedés úgy tartja, mivel a nők alacsonyabbak és könnyebbek, ezért nem birkóznak meg a sokcsomós haladási sebességgel. A Nemzetközi Vitorlás Szövetség olyan hajóosztályokat igyekszik bevezetni, ahol vegyes párosban dolgozhatnak a csapattagok, kiegészítve egymás készségeit (a két nem a testi adottságai miatt más feladatokat végez el könnyebben és gyorsabban). A riói olimpián mutatkozott be például a Nacra 17 katamarán osztály, illetve Tokióban szerepelt utoljára a Berecz Zsombornak ezüstöt hozó Finndingi. Ebben a masters versenyeken négy-ötszáz hajó vesz részt, de női megfelelője nincs, mivel minimum kilencvenkilós versenyzők indulhatnak, az olimpiai súlyhatár viszont nők esetén hetven kiló. Szintén vesztese az egyenlősítésnek a 470-es hajóosztály. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a hetven-nyolcvan százalékos férfi részvételt szeretné a fele-fele arányhoz közelíteni.

A nagy hajós versenyeken is nyitnak a nők felé: az Ocean Race szabályai értelmében csak nőkből álló csapatban tizenegyen hajózhatnak, a vegyes csapat tízfős lehet, a csak férfi legénység pedig mindössze hét, a korábbi nyolc helyett. A profi versenyzők szerint a pozitív kezdeményezésnek az lett a vége, hogy kialakultak a „rózsaszín és kék feladatok”, amelyben a csapatokba kerülő női sportolók a könnyebb, kevésbé technikás munkákat végezhetik csak el, és hiába vegyes a legénység, ritkán van lehetőségük feljebb lépni a ranglétrán.

A bírálók szerint további probléma, hogy a sport genderalapú megközelítése a minőség rovására megy, hiszen olyan női vitorlázók is bekerülhetnek, akik korábban nem ütötték meg a szintet. A profi női vitorlázók ez utóbbit cáfolják, véleményük szerint az elvárások nem változnak attól, hogy új hajóosztályokban lehet versenyezni.

 Ráadásul a vitorlázás az egyik legtöbbet változó sportág az olimpiák történetében: mindössze kétszer nem szerepelt a nyári olimpiák történetében, de hajóosztályai folyamatosan alakulnak.

Magyarországon egyre népszerűbb a vitorlázás, de kevesen lesznek igazi profik. Ezért is népszerű az amatőröknek is szóló Kékszalag Fotó: Nagy Lajos

Magyar jövő

A vitorlázás sokszínű sportág, mindenki megtalálhatja benne a neki tetszőt. A fiatalabbaknak is azt tanácsolom, hogy az általa okozott boldogságért érdemes csinálni. De tény, hogy egyre erősödik a nemzetközi mezőny a lányok között, nemcsak az olimpiai hajóosztályokban, de például már az Amerika Kupa is versenyeztet nőket. 

Ami Magyarországon probléma, hogy hiányzik az a kialakított rendszer, ami gondoskodna a fiatal versenyző olimpikonná válásáról. Tizenhárom-tizennégy éves kortól ugyanis rengeteget kell külföldre járni edzőtáborba, szükséges a csapatdoktor, az erőnléti és a vitorlásedző, a pszichológus, a gyógytornász és a dietetikus, amit, ha a versenyzőnek magának kell megszerveznie, akkor hátrányból indul – magyarázza Érdi Mária, aki a saját bőrén tapasztalta meg, milyen nehéz működőképes csapatot összeállítani.

Haraghy Csaba, a Magyar Vitorlásszövetség elnöke azt teszi hozzá, hogy a tudásmennyiség rendszerezésével segíthetnek a versenyzőknek, illetve az Érdi Mária által kitaposott út orvostechnológiában, fizikoterápiában, felszerelésben könnyebbé teszi a jövő női vitorlázóinak lehetőségeit, azonban a nehezedő olimpiai szintek komolyabb helytállást követelnek a sportolóktól.

Amikor én kezdtem a vitorlázást, csak fiúk voltak. Ez speciális iskola, ami mára változott, egyes nagy hajós iskolák kifejezetten pártolják a vegyes csapatokat. A női vitorlázásban látni kell, hogy sokkal keményebb az út, amin egy magyar, tavi versenyző eljuthat a nemzetközi színtérre, mint egy mediterrán tengerparton nevelkedett lányé. 

Nálunk hidegebbek a telek, könnyebb meg- és felfázni, amin persze a modern ruházat segít, de az alapállás akkor a rosszabb helyzet – mondja el Haraghy Csaba.

A világ bármely országában lehet atletizálni, vitorlázni viszont nem. Mégis egyre több ország jut ki az olimpiára, így a szintek is egyre nehezebbek. Korábban a tavi vitorlázáson szocializálódott közösség megegyezése az volt, hogy szeptembertől áprilisig nem szállnak vízre, a mai, komoly versenyzők azonban ezt nem tehetik meg, mivel elfelejtik a vitorlázó versenyrutint. Ráadásul mivel a versenyek egyre technikásabb és gyorsabb hajókkal folynak a tévéközvetítések látványossága miatt, egyre nagyobb állóképességgel kell a sportolóknak rendelkezniük, amelyet ellehetetlenít a hosszabb kihagyás.

Érdi Mária reméli, hogy a Hágában elért aranyérme és olimpiai kvótája példaképül szolgál a hazai fiataloknak, ugyanakkor hozzáteszi, hogy az olimpikonná váláshoz meg kell hozni a döntést: nem adják fel, amíg el nem érik álmainkat. 

Georgie Corlett-Pitt vitorlázó, író is pontosan ugyanígy gondolja: a kemény munka meghozza gyümölcsét, bár hozzáteszi, szükséges, hogy a női vitorlázók több önbizalommal rendelkezzenek. 

Klisé ugyanis a vitorlásvilágban, hogy „az a baj a női vitorlázással, hogy a hajók férfiaknak készültek”, és mivel nagyon kevés a női edző, a fiatal generációk is ebbe nőnek bele. Ha viszont vannak az országnak Érdi Máriához hasonló versenyzői és az athéni olimpikon, Weöres Mártához hasonló edzői, akkor jó eséllyel indulnak még a tengerrel nem rendelkező országok lányai is.

Borítókép: Érdi Mária verseny közben (Fotó: Peter Hurley)