Velence és a külhoni magyarok traumái

A kárpátaljai Beregszász városában született történész és újságíró, Lengyel János tizenkettedik kötete, az Egy nap Velencében az ünnepi könyvhéten jelent meg. Az előszóban Bánki Éva úgy fogalmaz, hogy „reménytelenül sötét világba” vezetnek Lengyel írásai.

2023. 09. 16. 5:10
Velence
Velence Forrás: Pexels
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

A Szeretet mestere és a Papírok vére körüljárja az író számára legfontosabbat: mesterre van szüksége, akivel összetartozik, s a tőle származó útmutatás alapján a megszerzett tudás birtokában maga is mesterré tud válni. A Mester már teljesítette küldetését, bár nem sikerült mindenkit tanítani, de az emberiség történelmének pillanatait felidézve, az emlékforgácsokból mindig kiragyog a lényeg; a Mester ott van minden ember szívében, hogy közvetítse a túlélés lehetőségét, melynek megvalósulásához egyetlen fegyver áll rendelkezésre; a szeretet.
 

A folytonos önkontroll elengedhetetlen az író számára. 

Lengyel valóság- és emberismerete hihetetlenül közel hozza azokat a dolgokat és jelenségeket, melyek leginkább foglalkoztatnak bennünket. A szerző ábrázolásmódját át- meg átszövi egészen sajátos, sokszor az abszurd határát súroló humora, ami lehetővé teszi, hogy a negatív jelenségek ne ejtsenek bennünket túlságosan rabul, képesek legyünk felülről szemlélni a dolgokat a tisztánlátás megőrzése érdekében, nem egyszer görbe tükröt tartva elénk, hogy fejlődjön bennünk az önismeretre való készség.
A hóvihar szenteste című novellában egy mikroközösség konfliktusai globális szintre emelkednek, megnyílik a társadalomkritikai olvasat lehetősége. A feszültségekkel felturbózott történet alap-traumája a háromnapos munkára hurcolt elsőszülött fiú eltűnése. Az elsőszülött holttestét később megtalálják, hogy aztán végleg és visszavonhatatlanul beletörődjenek elvesztésébe. A kegyes sors azonban közbelép, s kárpótlásul visszaadja a szülőknek a kómában fekvő másodszülöttet, aki testvére temetését követően visszatér az életbe.

 

Alkotások és fércművek

Sajátos, abszurd humor jellemzi A tehén története és A költő és az álköltő című írásokat. Az önértékelés, a saját lehetőségek elfogadása, az ember önnön helyének megtalálása központi kérdés napjainkban. Országunkban bőven vannak dilettánsok is a mellőzött tehetségek mellett. „Az álköltő, aki költőnek hiszi magát, miközben azok őt nem, sokszor kerül perpatvarba a költőkkel, akik valóban azok, és nemcsak hiszik” – summázza a szerző a tényt, s olvasás során Karinthy vagy Nagy Lajos sajátos humorának követőjét látjuk a sorok között.

Lengyel szuggesztív történetmondó, mesélő kedve és humora kifogyhatatlan, a dolgokhoz és jelenségekhez való viszonya ironikus-realisztikus, írásaiból mindig érezzük a személyes érintettséget. 

A válogatott novellák olvasásakor szinte minden esetben kiérezhető a történészi attitűd, a történelmi változások a szerző saját bőrén megtapasztalható keserű valósága. Ebből fakad az alkotói tudatosság, a kimondás és sejtetés dinamikája, a konkrét és delokalizált helyek keveredése, a konfrontációra helyezett hangsúly vagy a rezignált beletörődöttség.

 

A végzet felé

A kimondás és sejtetés dinamikája jellemzi a kötet címadó novelláját, az Egy nap Velencében címűt. A nagy karneváli forgatagban felvillantja minden égtáj képviselőjét, hiányzik azonban az önfeledt szórakozás, az összetartozás öröme, amely a karneválozókat valaha feltöltötte, amikor az ünnep végeztével megmosdottak az Adriában, mely a megújulást jelentette nekik. Manapság, ebben a nagy világmegmozdulásban a rejtőzködő ember álarcai között már nem igazán lehet az igazi arcot megtalálni, s a történelmi viharok sodrában az igazi helyünket megtalálni is sokszor lehetetlen. Az írás záró gondolatai is komorak, az „éhenkórász kárpátaljai írónak öltözött” alak megjelenítése a szerző saját élethelyzetét is megidézi.

 

A jelenlegi apokaliptikus körülmények között az elfogadott és évezredek óta őrzött emberi értékek megkérdőjeleződnek és új, értelmetlen, abszurd ideológiák nyernek teret, aminek következtében romlanak a kapcsolatok, pusztítanak a gyűlöletbeszédek, ahogy a szerző is rezignálta megfogalmazza: 

egyirányú utcában rohanunk a végzetünk felé…

Lépten-nyomon találkozunk Lengyel bölcselkedő, aforisztikus tömörségű megállapításaival, melyek legtöbbször a kisebbségi léthelyzetből fakadó ellentmondásokra fókuszálnak. A szerző remek elemző képessége, gördülékeny stílusa novelláit szépirodalmi rangra emeli.

Csontos Márta

Borítókép: Velence (Fotó: Pexels)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.