A Szeretet mestere és a Papírok vére körüljárja az író számára legfontosabbat: mesterre van szüksége, akivel összetartozik, s a tőle származó útmutatás alapján a megszerzett tudás birtokában maga is mesterré tud válni. A Mester már teljesítette küldetését, bár nem sikerült mindenkit tanítani, de az emberiség történelmének pillanatait felidézve, az emlékforgácsokból mindig kiragyog a lényeg; a Mester ott van minden ember szívében, hogy közvetítse a túlélés lehetőségét, melynek megvalósulásához egyetlen fegyver áll rendelkezésre; a szeretet.
A folytonos önkontroll elengedhetetlen az író számára.
Lengyel valóság- és emberismerete hihetetlenül közel hozza azokat a dolgokat és jelenségeket, melyek leginkább foglalkoztatnak bennünket. A szerző ábrázolásmódját át- meg átszövi egészen sajátos, sokszor az abszurd határát súroló humora, ami lehetővé teszi, hogy a negatív jelenségek ne ejtsenek bennünket túlságosan rabul, képesek legyünk felülről szemlélni a dolgokat a tisztánlátás megőrzése érdekében, nem egyszer görbe tükröt tartva elénk, hogy fejlődjön bennünk az önismeretre való készség.
A hóvihar szenteste című novellában egy mikroközösség konfliktusai globális szintre emelkednek, megnyílik a társadalomkritikai olvasat lehetősége. A feszültségekkel felturbózott történet alap-traumája a háromnapos munkára hurcolt elsőszülött fiú eltűnése. Az elsőszülött holttestét később megtalálják, hogy aztán végleg és visszavonhatatlanul beletörődjenek elvesztésébe. A kegyes sors azonban közbelép, s kárpótlásul visszaadja a szülőknek a kómában fekvő másodszülöttet, aki testvére temetését követően visszatér az életbe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!