Kezdő írók Facebook-csoportjaiban nemrég komoly felhördülést keltett a marketingkommunikációs szakember, Iglódi Csaba októberi nyilatkozata, miszerint bár eredetileg üzleti könyvet szeretett volna írni, inkább a családregényt választotta, mivel az népszerű a magyar piacon. Az eredmények őt igazolták: a Dreher-szimfóniából másfél hónap után nyomdába került a második kiadás. Angolszász szerkesztők jó ideje – és egyre több magyar is – figyelmeztetnek, hogy nem elég zseniálisan fogalmazni, izgalmas történeteket kreálni, azokat a választott közönség által kedvelt formába is kell csomagolni. Tom Flood díjnyertes író és szerkesztő például kijelentette, hogy az értékesítéshez az írónak be kell építenie a közönség által elvárt elemeket a regényébe. Szükséges az adott zsánerben népszerű művek ismerete, és pontosan tudni kell azt is, hogy a célzott korosztály mit szeret.
A kezdő írók ezen a megállapításon rendre felháborodnak, szerintük a szerkesztők „egyformára” fazonírozzák szövegeiket. A szépirodalmi szerzők emiatt vélik úgy, hogy a szórakoztató irodalom nem elég magas szintű, hiszen sémákból építkezik. A zsánerszerkesztők úgy válaszolnak, hogy míg a szépirodalmi szerzők saját magukat valósítják meg, addig a szórakoztató irodalom inkább páros táncra hasonlít, amelyben az író és a közönség is beleszólhat a lépésekbe.
Ráadásul ismert formulákkal egyáltalán nem könnyebb dolgozni, mint újakat kitalálni, hiszen az olvasó szeret megdolgozni a történetért – akkor is, ha sejti, mi következik.
Így a kiadók óva intenek minden írót, hogy a novemberben megírt kéziratot rögtön benyújtsák, hiszen a mennyiségi nyomás miatt valószínűleg az elvárt sémákat nem kezelik egyedien. A National November Writing Month íróhónap 1999-ban indult, és 2008 óta van magyar régiója is. A kihívás lényege, hogy a hónap minden napján körülbelül 1667 szót kell leírni, a szószámot fel kell vezetni a NaNoWriMo rendszerébe, és mindenki, aki 30-án éjfélig leír ötvenezer szót, győztesnek számít. Meleg Tímea, a NaNoWriMo magyar régiójának regionális összekötője szerint az évente nevező magyarok negyede veszi sikerrel az akadályt, ugyanakkor mivel a magyar agglutináló nyelv, a hazai győztesek körülbelül tizenöt százalékkal többet írnak, mint az elöljárószavas nyelveken alkotó résztvevők.