Megállapodások kontra valóság
Fontos megvizsgálni a nagyhatalmak nukleáris doktrínáját is, amelyekből különösen érdekes következtetéseket lehet leszűrni. Moszkva – nagy vonalakban – abban az esetben vethet be atomfegyvereket, ha valamely állam elsőként így tesz ellene, ehhez hasonlóan Peking is kizárja az „első bevetés” politikáját. Ezzel ellentétben a Joe Biden által szignózott, friss amerikai védelmi stratégia megengedi a világ vezető hatalmának, hogy elsőként nyúljon nukleáris fegyverekhez. Ehhez mindössze „szélsőséges körülményeknek” kell fennállnia, azt pedig jól tudjuk, hogy az ilyen megfogalmazás rendkívül tág értelmezési keretet biztosít az adott politikai vezetésnek.
Mindezek ellenére még korai lenne atombunkerbe bújni, és várni a világvégét. Az új atombomba fejlesztéséről szóló amerikai bejelentés csupán újabb jele annak, hogy Washington görcsösen ragaszkodik a világ vezető pozíciójához, annak ellenére, hogy minden egyes nappal, héttel, hónappal egyre többet és egyre gyorsabban veszít hatalmából. A belső széthúzással, gazdasági problémák hadával küzdő Egyesült Államok már korántsem az, mint ami a kilencvenes években volt. Kína felemelkedésétől joggal érzi fenyegetve pozícióját, ezt a fenyegetettség érzést pedig érthető módon kivetíti ellenfeleire. Washington atombombát fejleszt, mert megteheti. Még megteheti. A kérdés csak az, hogy meddig.
Borítókép: A harmadik világháború illusztrációja (Forrás: Getty Images)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!