A Biden-adminisztráció október végén bejelentette, hogy az Egyesült Államok új atombomba fejlesztésén dolgozik. A B61–13 típusú nukleáris gravitációs bomba gyártása elviekben nem növeli Washington nukleáris arzenáljának méretét, mivel régebbi típusok (B61–7) „lecserélését” oldják meg vele.
A bejelentést követően Alex Wallerstein professzor modellezése alapján arra is fény derült, hogy milyen hatása lenne egy ilyen bomba ledobásának Európa különböző nagyvárosaira és környékükre – a B61–7-es robbanóereje, amelyre a mostani fejlesztés leginkább hasonlítani fog, közel huszonháromszorosa a Hirosimára ledobott atombombáénak. Amennyiben London lenne a célpont, úgy több mint félmillióan halnának meg azonnal, másfélmillióan pedig súlyosan megsérülnének. Párizsban még nagyobb pusztítást okozna az amerikai bomba: itt több mint kétmillió halálos áldozata lenne a detonációnak. Fontos kiemelni, hogy mindez csak a ledobást követő pillanatok közvetlen következménye, a környezet károsodásával, a sugárzás mértékével a modell nem számol.
Mire kell az atombomba?
A Pentagon szerint az új atombombára az elrettentésen felül „egyéb célok elérésének biztosítása” miatt van szükség. Ezt a mondatot ízlelgessük kicsit! Amerika egy olyan időszakban kezd új atombomba fejlesztésébe, amikor a hidegháború után létrehozott, európai biztonságot garantáló és fegyverkezést szabályozó szerződések sorát mondják fel. Mindez úgy megy végbe, hogy Washington lépten-nyomon Moszkvát vádolja a megállapodások felrúgásával, a nyugati – és főként amerikai – sajtó pedig folyamatosan arról cikkez, hogy Vlagyimir Putyin bármelyik pillanatban nukleáris háborút indíthat, amiért „sarokba van szorítva” Ukrajnában.
Múlt hónapban nyilvánosságra hoztak egy Pentagon-jelentést, miszerint Kína a vártnál gyorsabban növeli nukleáris arzenáljának méretét. Az amerikai védelmi minisztérium becslése szerint Peking 2035-re mintegy ezerötszáz nukleáris robbanófejjel fog rendelkezni. Összehasonlításképp, Washingtonnak jelenleg 3750, Moszkvának pedig 1588 aktív atomtöltete van. Az Egyesült Államokkal ellentétben pedig sem Oroszország, sem Peking nem tervezi új atombombák fejlesztését. Ezt még akkor is tényként kell kezelnünk, ha a nyugati média mindent megtesz a Washingtonnal ellenséges hatalmak démonizálása érdekében.
Megállapodások kontra valóság
Fontos megvizsgálni a nagyhatalmak nukleáris doktrínáját is, amelyekből különösen érdekes következtetéseket lehet leszűrni. Moszkva – nagy vonalakban – abban az esetben vethet be atomfegyvereket, ha valamely állam elsőként így tesz ellene, ehhez hasonlóan Peking is kizárja az „első bevetés” politikáját. Ezzel ellentétben a Joe Biden által szignózott, friss amerikai védelmi stratégia megengedi a világ vezető hatalmának, hogy elsőként nyúljon nukleáris fegyverekhez. Ehhez mindössze „szélsőséges körülményeknek” kell fennállnia, azt pedig jól tudjuk, hogy az ilyen megfogalmazás rendkívül tág értelmezési keretet biztosít az adott politikai vezetésnek.
Mindezek ellenére még korai lenne atombunkerbe bújni, és várni a világvégét. Az új atombomba fejlesztéséről szóló amerikai bejelentés csupán újabb jele annak, hogy Washington görcsösen ragaszkodik a világ vezető pozíciójához, annak ellenére, hogy minden egyes nappal, héttel, hónappal egyre többet és egyre gyorsabban veszít hatalmából. A belső széthúzással, gazdasági problémák hadával küzdő Egyesült Államok már korántsem az, mint ami a kilencvenes években volt. Kína felemelkedésétől joggal érzi fenyegetve pozícióját, ezt a fenyegetettség érzést pedig érthető módon kivetíti ellenfeleire. Washington atombombát fejleszt, mert megteheti. Még megteheti. A kérdés csak az, hogy meddig.
Borítókép: A harmadik világháború illusztrációja (Forrás: Getty Images)
