Az elmúlt hetekben több olyan esemény is történt, amely alapjaiban rengette meg a hidegháború vége óta fennálló, Oroszország és az Egyesült Államok együttműködésére alapozó transzatlanti biztonsági rendszert. Ha gonoszak akarunk lenni, mondhatnánk azt, hogy Vlagyimir Putyin két tollvonásával közelebb sodort minket a harmadik világháborúhoz, azonban ez ebben a formában a valóság eltorzítása lenne.

Az oroszok a spájzban
November elején az orosz elnök aláírta az átfogó atomcsendegyezmény (CTBT) ratifikációjának visszavonásáról szóló törvényt. Ezt követően Moszva hivatalosan is felmondta a fegyveres erők jelenlétét több fontos szempontból is korlátozó megállapodást, az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződést (CEF). Végül a NATO – Washington támogatásával – bejelentette az egyezmény felfüggesztését. A két esemény gyors egymásutánisága sugallhatja, hogy rohamosan romlik Európa biztonsági helyzete – tény, hogy évtizedek óta nem tapasztaltunk olyan szintű fenyegetéseket, amelyek most leselkednek Európára –, valójában azonban ezek az egyezmények, megállapodások, szerződések hosszú évek óta működésképtelenek voltak. Mindez pedig az orosz–amerikai viszony romlásának tudható be.
Ahogy azt Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó is kiemelte,
Oroszország 2007 óta nem tett eleget a CEF-ben vállalt kötelezettségeinek.
Az egyezményt többek közt azért kötötték a kilencvenes évek elején, hogy megakadályozzák a felek nagy mennyiségű csapatösszevonását és az európai támadásokat. Ez utóbbit Moszkva már 2008-ban, a grúz–orosz háború idején megszegte, később pedig 2022. február 24-én bizonyította, hogy fittyet hány a korábbi, európai biztonságot garantáló egyezményekre.
A CTBT célja a nukleáris fegyverek kísérleti robbantásának és minden egyéb, polgári és katonai célú nukleáris robbantás tilalma környezettől függetlenül.
Erre – a nagyhatalmak közti bizalmatlanság mellett – azért is volt szükség, mivel az ilyen kísérletek rengeteg káros következménnyel jártak a környezetre és a kísérleti helyszínek közelében élőkre. Francia Polinézia például évtizedeken keresztül szolgált a nukleáris kísérletek helyszínéül, több tucat tesztet hajtottak végre itt a hatvanas és a kilencvenes évek között. Egy nemrégiben bemutatott jelentés szerint ennek következtében mintegy 110 ezer ember volt kitéve közvetlenül radioaktív sugárzásnak, így kimutathatóan megemelkedett a rákos megbetegedések száma a térségben. „Jó” nagyhatalomhoz hűen Franciaország természetesen nem közölt megbízható adatokat a sugárzás veszélyeiről, valamint egészen eddig csak keveseket kompenzált a hatások miatt.
Az ENSZ közgyűlése által 1996. szeptember 10-én elfogadott, és két héttel később aláírásra megnyitott CTBT-t 187 állam írta alá, közülük 178 ratifikálta is.
Az atomhatalmak közül ezt eddig Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország – egészen az erre vonatozó visszavonásig – tette meg. A szerződés ugyanakkor sosem lépett hatályba, mivel ehhez mind a negyvennégy, nukleáris technológiával rendelkező országnak ratifikálnia kellett volna, de közülük az Egyesült Államok, Kína, India, Pakisztán, Irán, Izrael, Egyiptom és Észak-Korea sem tette meg ezt. Éppen ezért is lenne kár most Oroszország nyakába varrni a szerződés kvázi értelmetlenné válását.