Elpusztíthatják a világot az atomhatalmak?

A szemünk láttára roskad össze a hidegháború lezárását követően létrehozott, az Egyesült Államok és Oroszország együttműködésére alapozó transzatlanti biztonsági rendszer. Az így kialakuló káosz természetes velejárója a nagyhatalmak közötti közvetlen konfrontáció esélyének növekedése, ideértve egy esetleges nukleáris szembenállást. Most Washingtonon, Moszkván és Pekingen a sor, hogy ezt megakadályozzák, és a régi, biztonságot garantáló keretrendszer helyett új, működőképes architektúrákat hozzanak létre.

PAKISTAN-KASHMIR/PROTEST Fotó: AAMIR QURESHI

Ennek fényében fontos megvizsgálni, hogy milyen következményei lehetnek a CTBT ratifikációja visszavonásának. 

Oroszország egy potenciális nukleáris tesztet készíthet elő a szerződésből való kihátrálással, ami további feszültséget generálhat a Nyugattal szemben, valamint arra késztetné a többi atomhatalmat, hogy hasonlóan cselekedjenek

– írta a Reuters hírügynökség korábban, amikor a CTBT-ratifikáció visszavonása még nem volt teljesen biztos. Valóban, a lépés olyan jogszabályi keretet eredményez, amely lehetővé teszi egy nukleáris teszt lefolytatását. Hogy ennek mekkora a valószínűsége, az már más kérdés. Hogyha a technológia fejlesztésének szempontjából közelítjük meg a dolgot, akkor a válasz egyértelmű: nagyon alacsony. „Ennek a valószínűsége minimális, hiszen olyan mennyiségű kísérleti tapasztalat és gyártási rutin halmozódott fel, amely szükségtelenné teszi azt, hogy rendkívül szennyező nukleáris robbantásokat hajtsunk végre” – mutatott rá lapunknak korábban Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója, hozzátéve: manapság különféle számítógépes és egyéb szimulációkkal körülbelül meg lehet állapítani egy-egy fegyver működését, robbanóerejét.

Az atomháború a jövő?

Hogyha az elrettentés szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor a válasz már nem ennyire világos, noha még ekkor is kevésbé valószínű, hogy a nukleáris kísérlet eszközéhez nyúlna Oroszország. Ez mindenesetre komoly intő jel lehetne a Nyugatnak, meddig érdemes elmenni a Moszkvával szembeni erőfitogtatásban. A Reutersnek nyilatkozó orosz diplomaták közölték, csak abban az esetben hajtanak végre nukleáris tesztet, ha Washington is hasonlóképp cselekszik, valamint a jövőben is megosztanak információkat az ország nukleáris tevékenységével kapcsolatban. Fontos leszögezni, hogy jelen esetben a nukleáris kísérlet alatt nem azt értjük, hogy például atomtöltet hordozására alkalmas ballisztikus rakétákat tesztel egy ország, konkrétan nukleáris robbanással járó kísérletekről van szó.

Így nem csoda, hogy a média hangzatos szalagcímekben újfent nukleáris háború kirobbanásával fenyegeti az olvasókat. 

Főleg igaz ez akkor, amikor izraeli parlamenti képviselők a Gázai övezet elleni atomtámadásról beszélnek, vagy az orosz „héják” vetik fel atomfegyverek bevetésének lehetőségét Ukrajnában. Ugyanakkor egy ilyen forgatókönyv bekövetkezése még a legpesszimistább szakértők szerint is csak tizedszázalékokban mérhető. Még akkor is, ha Szaúd-Arábia nukleáris arzenál létrehozásával fenyeget az iráni atomfegyver-fejlesztés esetén, akkor is, ha Washington szerint Kína a becsültnél sokkal gyorsabban bővíti nukleáris kapacitásait, és akkor is, ha Észak-Korea újbóli nukleáris tesztet hajt végre. Egyik nagyhatalom sem akarja a világvégét, márpedig még egy korlátozott atomháború is olyan következményekkel járna – politikai, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt –, amely végső soron ezt hozná el.

Jelen eseményeket tekintve sokkal aggasztóbb a transzatlanti és globális biztonsági rendszer összeomlása, amely szoros kapcsolatban áll a világrend egypólusúból multipolárissá válásával. Ahogy az Egyesült Államok folyamatosan veszít erejéből, úgy válnak semmisé a Washington vezetésével – és gyakran erőteljes nyomásával – megkötött megállapodások. Ennek utolsó pillére a nukleáris fegyverkezési verseny megakadályozására létrehozott új START-egyezmény. Ezt ugyan Moszkva felfüggesztette, de még mindig részese – noha a megállapodás által előírt, nukleáris arzenálra vonatkozó ellenőrzéseket a gyakorlatban már 2020 óta nem tudják végrehajtani az erre hivatott hatóságok.

Abban szakértők is egyetértenek, hogy a szemünk láttára összeroskadó biztonsági architektúrák helyére újaknak kell lépnie, ahogy abban is viszonylagos konszenzus van, hogy ennek az Egyesült Államok, Kína és Oroszország részvételével kell létrejönnie. A kérdéskört már Orbán Viktor is pedzegette nemrégiben a Türk Államok Szervezetének kazahsztáni csúcstalálkozóján. A kormányfő az ülésen elkerülhetetlennek nevezte új európai biztonsági architektúrák felépítését, valamint leszögezte: ezeknek részesének kell lennie Törökországnak, Törökországon keresztül pedig a türk világnak – azaz Közép-Ázsiának is. Az új rendszer kiépítésének első lépése volt a múlt héten Washington és Peking hosszú idő utáni első tárgyalása, hogy megvitassák a nukleáris fegyverkezés nemzetközi szabályozására és korlátozására vonatkozó szerződések végrehajtását.

A nemzetközi geopolitika alakulását figyelembe véve tehát hasonló, normális folyamatoknak vagyunk szemtanúi, mint bő három évtizeddel ezelőtt a Szovjetunió felbomlásakor. A világrend akkor is és ma is változáson ment keresztül, amelynek elkerülhetetlen velejárója a korábbi rendszert szabályzó szerződések, megállapodások megszűnése vagy átrendeződése. Az így kialakuló káoszban kétségtelen növekszik a nagyhatalmak közötti közvetlen konfrontáció esélye, ideértve a nukleáris szembenállást is. Most Washington, Moszkva és Peking felelőssége, hogy a káosz ne uralkodjon el, a régi szabályozások helyébe pedig új, működőképes szerződések lépjenek.

Borítókép: Szélsőségesek Karacsi utcáin egy rakéta imitációjával, amelyet Pakisztán iszlamista atombombájának kereszteltek el (Fotó: Europress/AFP)