A másik két nyertes a környezeti kérdéseket és a klímaváltozást választotta témául. A hosszú időt, akár több évet átölelő fényképsorozatokat díjazó Long-Term Project Award nyertese Anush Babajanyan, az internetes beadványokkal foglalkozó Open Format Awardé pedig Mohamed Mahdy. Babajanyan a közép-ázsiai vízhiányra világít rá, Mahdy webalapú projektje egy egyiptomi halászfalu növekvő árapályának hatásait vizsgálja. Történeteik földrajzilag távol játszódnak, ám épp ezért mutatják meg, hogy az éghajlatváltozás és a helyi politika mindenkire hatással van.
Babajanyan sorozatában Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán vízgazdálkodását követi nyomon a Szir-Darja és az Amudarja felső szakaszán. A posztszovjet függetlenség helyi szükségleteket teremtett, ezeket a privatizált iparágak térnyerése még inkább súlyosbította, a végeredmény pedig a gazdálkodási egyensúlyhiány lett. A zsűri szerint ugyanakkor a képek közép-ázsiai klisék nélkül mutatják be a régióban élők szívósságát. Mahdy szintén újszerű hangvételével győzött: képeken, hanganyagokon, kézzel írt szövegekkel, térképekkel és rajzokkal mesél „az emlékezet elvesztéséről, kultúránk és identitásunk elhalványulásáról”. Az alexandriai Al Max lakóit az egyiptomi kormány árapály problémák miatt költözteti ki otthonukból, ám az intézkedés a környék kollektív emlékeit és a helyi kultúrát is rombolja.
A World Press Photo a kor problémáit jeleníti meg, de sokszor egyféle narratívát követ
A regionális győztesek hasonló témákat dolgoztak fel, sőt bár a World Press Photóra kilenc kategóriában lehet nevezni, a 127 országból érkező, több mint hatvanezer jelentkező főként konfliktushelyzeteket örökített meg. Szakértők szerint ez alapvetően rendjén van, hiszen a sajtófotózás a kor problémáinak bemutatását tűzi zászlajára. A World Press Photo célja ráadásul, hogy terjessze a világ fotósainak kritikai nézőpontját, amellyel hozzájárulnak az olyan társadalmi és globális problémák bemutatásához, mint a háborúk vagy a migráció, illetve segítik az emberi jogok, a szólásszabadság és az újságírói etika védelmét. Ezért is látható a kiállítás Berlintől Barcelonáig, Tel-Avivtól Tajpejig, Szingapúrtól Sydney-ig a világ több mint hatvan országában. Budapesten évek óta népszerű a Nemzeti Múzeumban látható tárlat. Tavaly a magyar fővárosban nézték meg a második legtöbben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!