A szerző igyekszik elvonatkoztatni az objektív világészleléstől, figyelme belső világa felé fordul, hogy „magzatpózba kuporogva” ott maradhasson a csönd ölének védelmében”. Valamennyi vers ugyanazon a húron zenél, mégsem érezzük unalmasnak az olvasást, mintha magunk is éteri magasságokba kerülnénk, ahol a teremtő védelmében szabadjára engedhetjük álmainkat.
A művek Tóth Árpád Lélektől lélekig című versét idézik, ahol a költő „szemébe gyűjti egy szelíd távoli csillag remegő sugarát”. Az érzelmi kiegyensúlyozottság elérése valójában nagyon nehéz, a természethez és embertársainkhoz való viszonyunk szinte lehetetlenné teszi. Paulo Coelho úgy véli, álmainkat fel kell áldozni a lelki béke érdekében, és ezt többé már nem szabad elveszíteni. Jelen világunkban azonban Blaise Pascal gondolata sokkal inkább irányadó és meghatározó, hiszen az ember úgy küzd a nyugalom megtartásáért, hogy vágyainak elérése közben mindent megtesz a nyugtalanság érdekében.
Baka Györgyi soraiban megjelenik az istenkapcsolat
A szövegértelmezést Baka Györgyi költészetében elsősorban önmagához, a természethez és az Istenhez kapcsolódó viszonyrendszer határozza meg, ahol feltárul a dolgok „lelke”, és az alkotói folyamatban meghatározó tapasztalatok sokasága a lírai szubjektum szerves részévé válik. A létező számára csak a szubjektív igazság lehet vezérlőelv, amelyet egyrészről bizonytalanság, másrészről szenvedélyesség jellemez. Soha nem rendelkezünk objektív bizonyossággal Isten létezéséről, ám az egyén saját életében elkötelezheti magát és hangsúlyozhatja Istennel való önazonosságát. Az önmegértéshez nem lehet a világot pusztán empirikus tapasztalatok alapján megragadni. Az „Ég old és köt, / újjá formál […] ősbizalommal lélegzem / végre, végre félelem nélkül, / kegyelem cselekvő / tapasztalatának érzetével”, olvashatjuk az Oldás és kötésben. A szerző saját biografikus és történeti pozíciójával szembenézve képes a maga számára végleges megoldást kínáló stratégiát felállítani.
A fény újra meg újra átszövi Baka Györgyi sorait, s a krisztusi szenvedéstörténethez igazítva saját szenvedéstörténetét válik igazán elfogadóvá, hiszen a „kereszthordozás / egymásra ébredésünk / próbatétele (…) Jézus keresztje / megérint, kiszólít a sebzett időből”, és az ember akkor tud a titkok mélységébe lépni, amikor „az időtlen és a pillanat összeér”.
Hogyan tudjuk elviselni az elképzelés és a valóság közötti különbségeket? El kell fogadni a nemlétet, hogy új életet kapjunk, és hinnünk kell a krisztusi kegyelemben. Egészen különleges a kis Jézussal való találkozásunk az Átmozduló léthatárok című versben, ahol a „kiszolgáltatottnak hitt csecsemő” tér-idő kontinuitásában teljességet, megtörhetetlen védelmet jelent. A versek Simone Weil gondolatait is idézik, hisz egész életünk a teljességhez vezető út megtalálására irányul. Az ember a teljesség részeként kíván Istenhez kapcsolódni, érzi, hogy van valahol átkelőhely egy másik világba, és reménykedünk, hogy a képzelt öröklét egyszer valóságosan érzékelhetővé válik.
Az írások olykor elégikus hangvételűek, a költő magányra panaszkodik, békére áhítozik, érzi, hogy sokszor felülkerekedik benne a félelem, elborítja a „rettenet éjszakája”. Mégis természetesnek, életünk szerves részének tartjuk ezeket a létélményeket. Az embernek meg kell tapasztalnia a szenvedést ahhoz, hogy feltöltődjék az alkotáshoz és a továbblépéshez szükséges energiával.
Dallamos szabadversek
Baka Györgyi versei szabadversek, mégis dallammal, erős zeneiséggel telítettek, ahogy Halmai Tamás megállapítja a kötethez írt méltatásban, a sorok „vallomásos metafizikából” épülnek fel, minden szóképnek jelentéshordozó szerepe van. Ez a költészet egyfajta anyagtalan állapotot áhítozó repülés elérhetetlen szférák felé, útkeresés a feltárulkozáshoz, a földi életben elérhetetlen tisztasághoz, ahol „sötét éj után /virágsziromesőtől / tisztul a lélek”.
Baka Györgyi kötete mindazoknak ajánlott, akik az átlagosnál érzékenyebben reagálnak az embert körülvevő világ minden rezdülésére, és akik el tudják fogadni a feltételezést, hogy a lelki-szellemi járatok megnyitják a lehetséges világok felé vezető utat.
(Baka Györgyi: Átmozduló léthatárok, Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2023, 1990 Ft)
Borítókép: Ferenc pápa (Fotó: AFP)
