A szerző igyekszik elvonatkoztatni az objektív világészleléstől, figyelme belső világa felé fordul, hogy „magzatpózba kuporogva” ott maradhasson a csönd ölének védelmében”. Valamennyi vers ugyanazon a húron zenél, mégsem érezzük unalmasnak az olvasást, mintha magunk is éteri magasságokba kerülnénk, ahol a teremtő védelmében szabadjára engedhetjük álmainkat.

A művek Tóth Árpád Lélektől lélekig című versét idézik, ahol a költő „szemébe gyűjti egy szelíd távoli csillag remegő sugarát”. Az érzelmi kiegyensúlyozottság elérése valójában nagyon nehéz, a természethez és embertársainkhoz való viszonyunk szinte lehetetlenné teszi. Paulo Coelho úgy véli, álmainkat fel kell áldozni a lelki béke érdekében, és ezt többé már nem szabad elveszíteni. Jelen világunkban azonban Blaise Pascal gondolata sokkal inkább irányadó és meghatározó, hiszen az ember úgy küzd a nyugalom megtartásáért, hogy vágyainak elérése közben mindent megtesz a nyugtalanság érdekében.
Baka Györgyi soraiban megjelenik az istenkapcsolat
A szövegértelmezést Baka Györgyi költészetében elsősorban önmagához, a természethez és az Istenhez kapcsolódó viszonyrendszer határozza meg, ahol feltárul a dolgok „lelke”, és az alkotói folyamatban meghatározó tapasztalatok sokasága a lírai szubjektum szerves részévé válik. A létező számára csak a szubjektív igazság lehet vezérlőelv, amelyet egyrészről bizonytalanság, másrészről szenvedélyesség jellemez. Soha nem rendelkezünk objektív bizonyossággal Isten létezéséről, ám az egyén saját életében elkötelezheti magát és hangsúlyozhatja Istennel való önazonosságát. Az önmegértéshez nem lehet a világot pusztán empirikus tapasztalatok alapján megragadni. Az „Ég old és köt, / újjá formál […] ősbizalommal lélegzem / végre, végre félelem nélkül, / kegyelem cselekvő / tapasztalatának érzetével”, olvashatjuk az Oldás és kötésben. A szerző saját biografikus és történeti pozíciójával szembenézve képes a maga számára végleges megoldást kínáló stratégiát felállítani.
A fény újra meg újra átszövi Baka Györgyi sorait, s a krisztusi szenvedéstörténethez igazítva saját szenvedéstörténetét válik igazán elfogadóvá, hiszen a „kereszthordozás / egymásra ébredésünk / próbatétele (…) Jézus keresztje / megérint, kiszólít a sebzett időből”, és az ember akkor tud a titkok mélységébe lépni, amikor „az időtlen és a pillanat összeér”.