A mai nyugati politika meseszerűen közelíti meg a világot. Mindenre van megoldás, csak akarni kell, a „jók” győznek. Nem kell megérteni az egyes országokat, kultúrákat, valóban leülni a partnerrel, hiszen „közösek az értékeink”. Ha meg elhajlás van, akkor be a „Macskafogóba”. Mert végső soron mindenkinek virágot kell szedegetni, ütemre.
Az még egy dolog, hogy kisebb, sok tekintetben a Nyugattól függő országokkal történik ez. De ezt próbálják eljátszani olyanokkal is, ahol jelentéktelen vagy teljesen kölcsönös a függés. Az oroszok az elmúlt két évben megmutatták, mennyire nem működik ez a politika. A mai orosz rendszer nem szép, de van mögötte erő. Nem kell szimpatizálni Kínával sem, de azt látni kell, hogy mögöttük még nagyobb erő van. Soha nem fognak beállni a sorba. A hit, hogy az ideológiai „Macskafogó” majd meggyőzi őket, egyszerre komikus és tragikus. Nem mondhatjuk azt, hogy „ez a világ, ezek a szabályok, és nektek nincsen ebben szavatok, bármennyi katonátok vagy atomfegyveretek van”. Ez az arrogancia háborúhoz vezet, öl és pusztít.
A „na, idefigyelj, ha azt teszed, amit mondok, nem kapsz két büdös nagy pofont” érvelés a kicsi és gyenge országoknál sem működik mindig. A liberális és neokonzervatív hívőket már korábban is meglepte az ellenállás a világmegváltó nézeteikkel szemben. Oroszországot és Kínát még kevesebb az esély „ízekre pofozni”. A baj az, hogy a két keleti nagyhatalom körül összeálló ellenállás tengelye már nem gyengébb a Nyugatnál. Indiával sem fog menni a leckéztetés, minden sértést, kioktatást, lefelé beszélést feljegyeznek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!