A Royal Institute of British Achitects (RIBA) minden évben megválasztja az év házát. Az idén húsz épület került a szűkített listára, a Hayhurst & Co öthálószobás családi háza egyetlen londoniként. Tottenham Észak-London nem kifejezetten elegáns kerülete, amelynek egyik mellékutcájában újított fel egy házaspár a növekvő családjuknak egy régi, düledező, klasszikus cseréptéglás munkásotthont.
A tervezők kis költségvetésből dolgoztak, ám a zsűri szerint ez egyáltalán nem érződik az épületen, sőt inspiráló példája lett a kreatív és ambiciózus tervezésnek, amely praktikus, építészetileg izgalmas és fenntarthatósági szempontból is innovatív. A Green House, azaz a Zöld Ház koncepciója, hogy a belső és külső terek minél kevésbé váljanak el, illetve mindenhol megjelenjen a zöld. Ennek megfelelően parkosított, bambusszal beültetett udvar fogadja az érkezőt. Eltolható polikarbonát lemezek díszítik a ház homlokzatát, amelyek utalnak a környéken egykor állt üvegházra, illetve kiemelik az épületet a téglából épült szomszédai közül. A RIBA zsűrijét leginkább a belső tér nyűgözte le, mivel a ház egy átrium köré épül, így a természetes fény akadálytalanul jut le a földszintre. A nagy belmagasságú, tágas tereket térelválasztó függönyökkel lehet kisebb helységekre osztani akár főzési, étkezési vagy pihenési célból. A kertre nyíló kilátás is választhatóan elzárható.
A Green House rétegelt-ragasztott fa szerkezete, a természetes nappali megvilágítás, a passzív szellőztetés, a hűtést és árnyékolást biztosító biofil tervezés, a napelemek és a többi megújuló technológia mind a természetességet és a fenntarthatóságot hangsúlyozza. A neves brit építész, Dido Milne, a RIBA zsűrielnöke szerint így a Tottanham Riadként is ismert épület igazi oázis a városon belül, mert egyszerre levegős és barátságos, okosan kialakított, mégis tiszteletteljes a szomszédság iránt.
Az év háza nem mindenkinél siker
A netes vélemények nem ennyire egyértelműek. Ízlésről ugyan nem lehet vitatkozni, de tény, hogy a zsűrielnök által kiemelt környezetbe illőség számos hozzászóló szerint nem valósul meg, mivel sem a polikarbonát, sem a bambusz nem tekinthető az egyébként XIX. századi utcakép organikus részének. Kétségtelen, hogy a kortárs építészeti trendek inkább az eltérést preferálják, az eredeti tervek ismételt megvalósítását vagy újraértelmezését a legtöbb esetben felesleges giccsként értékelik. Persze nincs teljes egyetértés, Drezda belvárosának korhű újjáépítését például elfogadta a szakma, számos magyarországi vár megújulása azonban nem felel meg a modern elképzeléseknek.
Néhány vélemény arra is figyelmeztet, hogy a Green House minden környezettudatos beruházás ellenére sem tekinthető igazán zöldnek, hiszen a polikarbonát nem természetes alapanyag, ráadásul nyáron rendkívül meleg lesz tőle a tér. Igaz, ez Angliában még nem akkora probléma, mint például a magyarországi teraszbeépítésékél, ahol a családi házak tulajdonosai az üveg helyett az olcsósága miatt gyakran nyúlnak a polikarbonáthoz, majd nyáron kénytelenek az üvegfedés árának akár a többszörösét is kifizetni az árnyékolási és hűtési technológiára.
További probléma a bambusz. A brit családok nagyon kedvelik az otthoni kertészkedést, a környezettudatosság, illetve a közösségi élmény miatt kis helyen épülnek virágzó, apró kertek. Az alapvetően invazív bambuszt a Brit Királyi Kertészeti Társaság ugyan még nem sorolta az irtandó idegenhonos fajok közé, de már figyelmeztette a kerttulajdonosokat, hogy kötelesek gondoskodni a kordában tartásról. Kezdő kertészkedők kedvelik, mivel dekoratív, örökzöld, kiváló térhatároló, ám idővel rájönnek, hogy gyorsan terjed, ezért gyakran átnő a szomszédba is. Kertészeti szakértők inkább a briteknél őshonos fajokat ajánlják az igazán környezettudatos zöldterületekre. Ezek ráadásul a Tottenham Riad átriumában sem éreznék magukat rosszul.
Budapesti és marokkói építészet
A riad szó jelentése egyébként arabul kert, építészetileg pedig a hagyományos marokkói házat vagy palotát jelenti. A belső kertes, ezáltal a ház minden szobáját átjáró természetes fényt biztosító építkezés eredetileg az ókori Rómából származik, majd marokkói közvetítéssel jutott el a XI. században Spanyolországba, ahonnan számos gyarmat építészeti stílusát is meghatározta. Ezzel a típussal keverte néhány hazai orgánum a budapesti látképhez tartozó gangos házakat.
A körfolyosós építészet a XIX. század terméke. Pest, Buda és Óbuda egyesítése után számos munkavállaló érkezett a fővárosba, akiknek már nem voltak elegendők a korábbi látképét meghatározó egy-két emeletes házak, így megkezdődtek a többemeletes építkezések. A lépcsőházak kialakítása azonban igen drága volt, ezért az építtetők igyekezek minimalizálni a költségeket, és mindössze egy, a polgári családokat kiszolgáló díszesebb és egy, a cselédség által használt lépcsőház építésével biztosítani a feljutást. Az egy emeleten található lakásokat így körfolyosó kötötte össze. Ezek ma gyakori Instagram-látványosságként szolgálnak, ám már a kortársak is kritizálták a gangos házakat, mivel az udvarról nyíló lakások nem feleltek meg a benapozási követelményeknek, illetve a függőfolyosóra nyíló szobákba be lehetett látni. Ráadásul az udvar nagyon ritkán szolgált a riad típusú házakhoz hasonlóan belső kertként.
Borítókép: A Green House polikarbonát díszítése (Fotó: Kilian O’Sullivan)
