A japán szülők gyermekeként az Egyesült Államokban született Otsuka debütáló kisregényében a személyes örökségét történelmi kontextusban bemutatva tárja elénk, fókuszában a II. világháború kevéssé ismert tragikus eseményeivel, amikor az USA-ban élő, mintegy nyolcvanezer japán származású embert hatóságok egy sivatagi koncentrációs táborba internáltak. Pearl Harbort követően ugyanis az amerikai katonai vezetés komolyan tartott egy átfogó ellenséges támadás veszélyétől, amelynek előkészítésével megvádolták japán származású honfitársaikat, akiknek hűségében, elkötelezettségében erősen kételkedtek. Mivel a szerző édesanyja, nagybátyja és két nagyszülője is kényszerű elszenvedője volt a deportálásnak, Otsuka műve számos személyes elemmel is gyarapodott. Az ő képzőművészként és festőként korábban kialakított sajátos látásmódján keresztül az olvasó olyan részletes és őszinte pillanatképet kap színekről, képekről, időről és helyről, amelytől nehéz elfordulni.
A karcsú, csendes kispróza erénye és sajátossága a szigorú érzelemmentesség, úgy képes hideglelőssé válni, hogy semmilyen borzalmas eseményt nem taglal. A tárgyilagos, hétköznapias narráció így is megrendítő erővel bír. Szikár, dísztelen, rövidke mondatok dobbannak elő és késztetnek együttérzésre. A szerző dacosan megtagadja azt, hogy bármit is megmagyarázzon; ami történt, önmagáért beszél. Még azt sem írja le soha, hogy a kitelepítést elszenvedő, a történet finom vonalú főszerepét játszó család japán származású. A hidegen kipréselt szavak, a szigorúan objektív mondatok ugyan néha fájdalmat okoznak, megmarkolják az ember szívét, kicsit facsarnak rajta egyet, de aztán hirtelen megmosolyogtatnak. Ám csak egy pillanatra.
A kisregény egy mikroközösség, négy családtag szemszögéből mutatja be a Kaliforniából történő deportálásukat, egy virágzó, békés populáció drámáját.
A családtagok a műben mindvégig névtelenek, így sorsuk egyetemes jelentőségűvé avanzsál. A karakterek a múltból és a jelenből egyaránt építkeznek, fejlődőképesek, anonimitásuk nem eredményez passzivitást. Az USA-ban élő japánok tragédiájának különböző mozzanatait más-más személy perspektívájából láthatjuk, a készülődést az anya, a vonatutat a lány, a táborbéli tartózkodást a fiú, a visszaérkezést és az újjáépítést a fiú és a lány együttes tudatának sajátos látószögéből. Az utolsó fejezetben pedig, ahol az író már közvetlenül megszólítja az olvasót, az apa a főszereplő. A férfi a győztes világhatalom által a saját állampolgárai ellen elkövetett bűnökről dühös és szatirikus vallomást tesz.
