A rákkutatásban figyelemre méltó előrelépések történtek az elmúlt években, a betegség vakcinával való kezelése a legígéretesebb újdonságok közé tartozik. Laikusok általában nem értik, hogyan lehet a kórt oltással gyógyítani, mivel a vakcinákat a megelőzéshez kötik. Az mRNS-technológia a rák ellen használva valóban eltér a fertőző betegségek elleni védőoltásoktól, hiszen a probléma diagnosztizálása után adják a betegnek. A cél, hogy megtanítsák az immunrendszert a rákkal kapcsolatos specifikus antigének megcélzására.

A rákellenes vakcinák alapvetően két csoportba oszthatók. Az egyik esetben a betegen először biopsziát végeznek, és a tumorból kinyert genetikai agyaggal küzdenek a betegség ellen. Mesterséges intelligenciával igyekeznek meghatározni, mely génmutációk felelősek a kór terjedéséért. Ezután hozzák létre az mRNS-molekulákat, amik segítenek a rákos sejtek felismerésében és elpusztításában. A másik típusú terápia esetén előre, adott ráktípusra gyártott genetikai anyagot használnak. A nemrég kezdődött kísérlet célja kideríteni, hogy a tüdő- vagy bőrrákban szenvedő betegek szervezete mennyire tolerálja az mRNS-terápiát. A hatékonyság növelése érdekében bizonyos esetekben már megszokott rákgyógyszert is alkalmaznak, azonban David Pinato, az Imperial College London munkatársa szerint a vakcina segítségével való gyógyítás egyik lényege, hogy a jövőben minél kevesebb kemikáliát kelljen használni, és precízebben lehessen ellátni a betegeket.
Az mRNS-technológia tervrajzot ad a sejteknek
A technológia azon alapul, hogy a hírvivő RNS örökletes genetikai információt közvetít a fehérjeszintézis számára. Egyfajta tervrajzot ad a sejteknek, hogy a szervezet egészsége szempontjából milyen hasznos molekulák legyártására van szükség. A DNS szerint készül az üzenet a sejteknek, hogy milyen fehérjéket készítsenek. Ha sikerül befolyásolni a folyamatot, tehát az mRNS-sel megfelelően utasítani a sejteket, akkor elvileg a szervezet maga gyógyítja meg saját magát.
Az 1980-as években több kutatócsoport is kísérletezett ezzel a módszerrel, ám nem jártak sikerrel, mivel a gazdaszervezet negatív immunválaszt adott a módosított mRNS-re. Karikó Katalin és Drew Weissmann 1985 óta keresték a megoldást: olyan speciális burkot hoztak létre, amely megvédi az mRNS-t a lebontó enzimektől, továbbá immunválasz nélkül segíti a sejtekbe való bejutást. Így vált lehetségessé a vírusfertőzés elleni védelmet nyújtó fehérjék reprodukciója, illetve remélhetőleg ugyanez számos rákbetegség és a sztrók esetén is.