– Jogásznak készült, mégis tanár, majd pszichológus lett. Hogyan vezetett az út Tokajból Clevelandig?
– A debreceni tanítóképző után Budapesten dolgoztam egy általános iskolában. Kicsi korom óta ügyvéd szerettem volna lenni, a történelem volt az egyik erősségem, felvételiztem is az ELTE jogi karára, de a férjem Clevelandben kapott állásajánlatot református lelkészként. Itt először beiratkoztam a jogiasszisztens-képzésre, ám végül az iskolapszichológus és lelkigondozó szak mellett döntöttem, miután a gyerekeim születése nyomán hetente többnyire matematikatanárok mellett végeztem önkéntes munkát az amerikai iskolákban. A diploma megszerzése után magánpraxisban dolgoztam leginkább a házassági nehézségek, a gyász és a haragkezelés, illetve a szorongással kapcsolatos problémák megoldásában, egyénileg és csoportosan is. Láttam, hogy a szülőket kézen fogva a gyerekeknek is segítek. Ha a felnőttek megtanulják kezelni a nehéz helyzeteket, gyerekeik élete is könnyebb.
– Miért alapította a magyar nyelvű vasárnapi iskolát és a magyar iskolát?
– Gyerekeim megszületése után éveken át velük foglalkoztam az egyetem mellett. Közben több család részvételével elindult a a magyar vasárnapi iskola a templomunkban, nagyon jó gyermekközösséggel. Az akkor kilencéves fiam és 11 éves nagylányom már szépen írt és olvasott magyarul, egy nyár alatt tanítottam meg nekik a magánhangzókat és a kettős betűket. 2014 karácsonyán az ünnepségre készülve derült ki, hogy több gyereknek nem megy a magyar olvasás. Így született az ötlet, hogy a szülők tanítanák a gyerekeiket írni-olvasni a templomban magyarul. Lettek tanársegítőim, a férjem is támogatott, így 2014 végén hivatalosan is megalakult a Nebuló Magyar Nyelviskola. Clevelandben már működött egy régebbi magyar iskola is, de földrajzi és időbeosztásbeli oka volt az alapításnak, mivel a családok nem jutottak el a másik intézménybe.
– Miben speciális az oktatás?
– Templomunk 131 éves évfordulóján elgondolkoztam, mi a tíz év a 131-hez képest. Rájöttem, nem kell feltétlenül történelem a jó munkához. A március 15-i vagy október 23-i színdarabjaink is bizonyítják, hogy azt a fajta magyarságot és magyartanítást adjuk át, amiben felnőttünk. A március 2-án, fennállásunk tízéves évfordulóján is látni fogják a vendégek, hogy egyetlen szervezet sem taníthat nyelvet a szülők nélkül, de nálunk jó közösség épül. Aznap több állomásból álló feladatok és apró ajándékok várnak a gyerekekre, a felnőttek társasjátékozhatnak, mindenki ehet és ihat – jó magyar szokás szerint. Az iskolában a csoportok száma minden évben változik, igyekszünk korcsoportok szerint tanítani, kérdés, tudunk-e tanárt biztosítani. Nagy élmény, hogy szeptembertől májusig, heti egy találkozóval a saját módszeremmel taníthatom meg a gyerekeket folyékonyan írni és olvasni magyarul. A kevés idő komoly munka számukra. Először egy kis énekkel kezdünk a magánhangzókról, amit megakadáskor újra eljátszhatnak a fejükben. Ha nem ismernek fel egy magánhangzót, felnéznek a táblára és látják, hol hallják azt a hangot. A módszer rengeteget segít. A mostani csoportom az év végére tanul majd meg olvasni. A gyerekek sokat szerepelnek, így aki nem jár rendszeresen, kimarad. Nemsokára lesz például olvasó bemutatónk, amelyet évente kétszer tervezünk megtartani, és amelyre meghívjuk a szülőket és minden érdeklődőt. A gyerekek tisztában vannak vele, hogy Magyarországra utazva fontos az olvasásismeret, de így is nehéz nekik. A szülők gyakran távolról hozzák a kicsiket, jellemzően azok, akik jól beszélnek magyarul, de többet szeretnének.
– Sokszor vallja, hogy egy itt született vagy kisgyerekkorban Amerikába került felnőtt esetében rendben van, ha száz százalékban magyarnak és száz százalékban amerikainak is érzi magát. Mi a véleménye a szülők panaszkodásáról, hogy a gyerek nem akar magyarul beszélni?
– A felnőttként Amerikába érkezettek nagyobb eséllyel érzik magukat teljesen magyarnak később is. Nem lennék hiteles amerikai édesanyaként, hiába szeretek sok mindent az Egyesült Államokban. Úgy beszélek magamról, mint egy külföldön élő magyarról. Jó, ha a szülőknek természetes az anyanyelv megtanítása, nem kell győzködni őket, miért akarjanak még többet átadni a magyar kultúrából. Meggyőződésem, hogy a szülő-gyerek kapcsolatot, a jobb megértést erősítjük. A gyerek olyan nyelven fog beszélni, amilyen nyelven a szülei beszélnek vele. Ebben a tekintetben fontosabb az elsődleges gondozó, aki általában az anya, mert az időt nem lehet megspórolni. Nagyon fontos, mennyi ideig hallja a gyerek az adott nyelvet, mert a többségi győz. Előfordul, hogy a szülő jól beszél magyarul, mégis gyakran átvált angolra, például a vegyes házasság, a kényelem vagy a megfelelés okán. Ez nem tesz jót a nyelvtanulásnak. Sok példát látok viszont, hogy a gyerek két vagy akár három nyelvet is megtanul, ha a szülei különféle nyelveken beszélnek hozzá. Tehát nagyon sok múlik a házastársak hozzáállásán és a családon belüli kommunikáción. Ha valakinek fontos a nyelv, mint extra tudás, akkor támogatja a többnyelvű kommunikációt. Ugyanakkor a családokat nagyon sok hatás éri, így a nyelv nem feltétlenül lesz mindig az elsődleges. Tinédzserkorban a kortársak, a közösség kulcsfontosságú a magyarságtudat és a nyelvtudás szempontjából. A szülőknek is tennünk kell a gyerek magyarságtudatáért, például a magyarországi utazásokkal. Nem szabad megkérdőjelezni az itt felnövő fiatalok identitását. Nem lehet azt mondani, hogy csak száz százalékban lehetnek magyarok, ez lehetetlen küldetés lenne. De a hozzánk járó gyerekek szeretik a magyar örökséget, így amerikai identitásuk nem jelenti azt, hogy nincs mellette magyar. Duplán gazdagok lelkileg és kulturálisan.
– Miben tér el a magyar oktatás az amerikaitól?
– Sok kritika éri az amerikai oktatási rendszert, de én kevés negatív oldalát tapasztaltam. Tény, hogy gyerekeim erős állami és magániskolába jártak. Az iskolák nem kevesebbet, hanem mást tanítanak, mint az otthoniak. Például részletes a történelemoktatás, de minimális az európai tananyag. Földrajzból is erős alapokat kapnak, a világ összes országa szerepel a térképen, de például semmi információ nincs a magyar városokról, folyókról, hegyekről. Ezért hiánypótló tudás, hogy a Nebulóban ilyen ismeretek is elérhetők. Földrajzot, történelmet, kultúrát oktatunk, kézműves-foglalkozásokat tartunk. Jó, ha a gyerekek értik szüleik gondolkodását, honnan jöttek, ezért kiemelten fontos a magyar történelem. Volt olyan év, amikor zenei vonalat is beemeltem, hogy ne legyen ismeretlen Liszt, Bartók vagy Kodály neve. Emellett folyóírást is tanítunk, ami az amerikai iskolákból szintén hiányzik.
– A gyerekei rég kinőttek a magyar iskolából. Hogyan lesz így az újabb tíz év?
– Igen, hivatalosan elballagtak ketten is, de továbbra is részt vesznek az órákon és egyelőre az én motivációm sem csökkent. Célunk, hogy amikor a diákok megkapják a középiskolai diplomájukat, rajta legyen a kétnyelvű vizsgáért járó tanúsítvány. Ami a kicsiket illeti, idén is jöttek új családok, több iskoláskorú gyerekkel. Az óvodát követően a magyar iskola a szülő kitartásán áll vagy bukik, mert amikor a gyerek reggel nem akar felkelni, és nyafog, akkor nagy kérdés, hogy a szülő hogyan dönt. Remélem úgy, hogy még sokáig legyen iskolánk.
Borítókép: Október 23-i előadás a Nebulóban (Forrás: Családi archívum)
