Nem lehet azt mondani, hogy csak száz százalékban lehetnek magyarok

Bár Magyarországon született és képzelte el életét, több mint húsz éve él Amerikában. Száz százalékban magyarnak érzi magát, gyerekei is jól beszélnek, írnak-olvasnak magyarul, annak ellenére, hogy kinn születtek. Krasznai Beáta tanácsadó pszichológusként talált otthonra Clevelandben, alapítóigazgatója a református gyülekezetükben működő Nebuló Magyar Nyelviskolának, amely március 2-án ünnepli tizedik születésnapját.

– Sokszor vallja, hogy egy itt született vagy kisgyerekkorban Amerikába került felnőtt esetében rendben van, ha száz százalékban magyarnak és száz százalékban amerikainak is érzi magát. Mi a véleménye a szülők panaszkodásáról, hogy a gyerek nem akar magyarul beszélni?

– A felnőttként Amerikába érkezettek nagyobb eséllyel érzik magukat teljesen magyarnak később is. Nem lennék hiteles amerikai édesanyaként, hiába szeretek sok mindent az Egyesült Államokban. Úgy beszélek magamról, mint egy külföldön élő magyarról. Jó, ha a szülőknek természetes az anyanyelv megtanítása, nem kell győzködni őket, miért akarjanak még többet átadni a magyar kultúrából. Meggyőződésem, hogy a szülő-gyerek kapcsolatot, a jobb megértést erősítjük. A gyerek olyan nyelven fog beszélni, amilyen nyelven a szülei beszélnek vele. Ebben a tekintetben fontosabb az elsődleges gondozó, aki általában az anya, mert az időt nem lehet megspórolni. Nagyon fontos, mennyi ideig hallja a gyerek az adott nyelvet, mert a többségi győz. Előfordul, hogy a szülő jól beszél magyarul, mégis gyakran átvált angolra, például a vegyes házasság, a kényelem vagy a megfelelés okán. Ez nem tesz jót a nyelvtanulásnak. Sok példát látok viszont, hogy a gyerek két vagy akár három nyelvet is megtanul, ha a szülei különféle nyelveken beszélnek hozzá. Tehát nagyon sok múlik a házastársak hozzáállásán és a családon belüli kommunikáción. Ha valakinek fontos a nyelv, mint extra tudás, akkor támogatja a többnyelvű kommunikációt. Ugyanakkor a családokat nagyon sok hatás éri, így a nyelv nem feltétlenül lesz mindig az elsődleges. Tinédzserkorban a kortársak, a közösség kulcsfontosságú a magyarságtudat és a nyelvtudás szempontjából. A szülőknek is tennünk kell a gyerek magyarságtudatáért, például a magyarországi utazásokkal. Nem szabad megkérdőjelezni az itt felnövő fiatalok identitását. Nem lehet azt mondani, hogy csak száz százalékban lehetnek magyarok, ez lehetetlen küldetés lenne. De a hozzánk járó gyerekek szeretik a magyar örökséget, így amerikai identitásuk nem jelenti azt, hogy nincs mellette magyar. Duplán gazdagok lelkileg és kulturálisan.

– Miben tér el a magyar oktatás az amerikaitól?

– Sok kritika éri az amerikai oktatási rendszert, de én kevés negatív oldalát tapasztaltam. Tény, hogy gyerekeim erős állami és magániskolába jártak. Az iskolák nem kevesebbet, hanem mást tanítanak, mint az otthoniak. Például részletes a történelemoktatás, de minimális az európai tananyag. Földrajzból is erős alapokat kapnak, a világ összes országa szerepel a térképen, de például semmi információ nincs a magyar városokról, folyókról, hegyekről. Ezért hiánypótló tudás, hogy a Nebulóban ilyen ismeretek is elérhetők. Földrajzot, történelmet, kultúrát oktatunk, kézműves-foglalkozásokat tartunk. Jó, ha a gyerekek értik szüleik gondolkodását, honnan jöttek, ezért kiemelten fontos a magyar történelem. Volt olyan év, amikor zenei vonalat is beemeltem, hogy ne legyen ismeretlen Liszt, Bartók vagy Kodály neve. Emellett folyóírást is tanítunk, ami az amerikai iskolákból szintén hiányzik.

– A gyerekei rég kinőttek a magyar iskolából. Hogyan lesz így az újabb tíz év?

– Igen, hivatalosan elballagtak ketten is, de továbbra is részt vesznek az órákon és egyelőre az én motivációm sem csökkent. Célunk, hogy amikor a diákok megkapják a középiskolai diplomájukat, rajta legyen a kétnyelvű vizsgáért járó tanúsítvány. Ami a kicsiket illeti, idén is jöttek új családok, több iskoláskorú gyerekkel. Az óvodát követően a magyar iskola a szülő kitartásán áll vagy bukik, mert amikor a gyerek reggel nem akar felkelni, és nyafog, akkor nagy kérdés, hogy a szülő hogyan dönt. Remélem úgy, hogy még sokáig legyen iskolánk.

Borítókép: Október 23-i előadás a Nebulóban (Forrás: Családi archívum)