Nyolcvanéves lenne Alan Parker

Négy éve nincs már köztünk Alan Parker, olyan filmek alkotója, mint a Madárka, a Pink Floyd: A fal, az Éjféli expressz, a Lángoló Mississippi és az Angyalszív. A rendezővel a magyar filmszakma személyesen is találkozhatott: 2013-ban Andy Vajna meghívására visszatért Budapestre (egyik közös filmjük, az Evita forgatása után közel két évtizeddel), és kétnapos, telt házas (négyszáz fős) mesterkurzust tartott forgatókönyvírásról és a rendezésről.

51039887 Fotó: Getty Images

Habár visszautasította a Harry Potter-filmeket (nem tetszett neki a regény) és A jedi visszatér (mert sznob volt, aki nem készít folytatásokat) rendezését is, Parker mégis elsősorban a hollywoodi filmgyártás hívének vallotta magát. Szerinte a filmezés egyszerre művészet és üzlet: személyes filmet kis közönségnek a legkönnyebb készíteni, az igazi kihívás az a művészi alkotás, ami széles közönséget szólít meg. Neki egyébként is nehéz olyan filmet készíteni, ami nem személyes valamilyen szinten az alkotók részéről. A hollywoodi és az európai film közti különbséget szellemesen úgy foglalta össze, hogy a hollywoodi filmben a nyuszit kivarázsolják a kalapból, az európai filmben viszont lelövik.

Andy Vajna akkoriban meghívta Oliver Stone-t és Joe Eszterhast is, a hollywoodi filmkészítést igyekezett bevezetni az állami finanszírozású, hagyományosan művészfilmeket preferáló magyar filmgyártásba. Ő és Parker is a piacgazdaság természetes szelekciójához szoktak, nem pedig kormányzati támogatásokhoz. Parker a mesterét, Fred Zinnemannt idézte: 

szerintük a filmezés nem jár alanyi jogon, hanem kiváltság.

Borítókép: Alan Parker Madonnát instruálja az Evita magyarországi forgatásán (Fotó: Getty Images)