Az 1971-es A galamb röpte című film egyik jelentében egy ír rendőr emel fel egy angol kislányt, hogy az jobban lássa a Szent Patrik-napi felvonulást, majd azt mondja: „Nagyszerű nap ez az íreknek.” A kislány értetlenkedve válaszol, hogy ő nem is ír, mire a rendőr helyreigazítja, hogy nem kell írnek lenni ahhoz, hogy ír legyen. Szent Patrik napján számos ország lakói éreznek így. A Smaragd sziget nemzeti ünnepét, március 17-ét ugyanis több millióan ünneplik világszerte – többek között Magyarországon is.

Az írek vallásadó szentje ugyanakkor nem is volt ír. Az V. században élt walesi, egyes feljegyzések szerint skót pap a rossz nyelvek szerint csak azért kezdett téríteni, hogy megússza a munkát, amikor ír kalózok a szigetre hurcolták. A legendák ugyanakkor később számos csodatettel ruházták fel, neki tulajdonították például a kígyók szigetről való kiűzését (amelyek persze földrajzi okoknál fogva sosem éltek Írország területén). Mint a legtöbb katolikus szenthez, Szent Patrikhoz is a kék szín kötődött hosszú ideig (néhány ősi ír zászlóban is fontos színként jelenik meg), a zöld csak a XVIII. század óta fémjelzi a napot. Ekkor terjedt el a lóhere, mint az ír nép jelképe, amelyet rögtön kötöttek is egy másik Szent Patrik-legendához, aki elvileg a növénnyel magyarázta a földműveseknek a szentháromságot.
Vallási ünneptől a bőven folyó Guinnessig
Március 17. körülbelül a X. század óta emléknap az írek körében, 461-ben ekkor hunyt el Patrik. Évszázadokig csak vallási ünnepként ülték meg, némi zenével és tánccal körítve, amely főként az angolokkal szembeni ellenállást volt hivatott mutatni. A hódítók ugyanis tiltották az ír hagyományokat, I. Erzsébet például helyben kivégeztetett minden dudást, akit ír muzsikáláson kaptak. Az amerikai kivándorlás elindulásával az írek vitték magukkal szokásaikat, és itt alakult szekuláris bulizássá az ünnep. Az első feljegyzett felvonulást 1601-ben tartották a mai St. Augustine területén, Floridában, a spanyol gyarmat ír lelkésze, Ricardo Artur szervezte. Az 1760-as években a brit hadseregben szolgáló írek New Yorkban rendeztek saját parádét, amely ötven évvel később az ír katolikus bevándorlók indentitásünnepévé változott. Az 1800-as években ugyanis a protestáns többségű Amerika komoly diszkriminációval sújtotta az íreket, akiknek a Szent Patrik-nap lehetőséget adott erejük megmutatására. 1948-ban a sztereotípiák elleni kifejezett kiállásként már Harry S. Truman is részt vett a New York-i felvonuláson.