Bartha Júlia orientalista, etnográfus szerint nem lehet véletlen, hogy az alföldi kultúra mély rétegeinek kutatására olyan, a tájhoz kötődő tudósok vállalkoztak, mint az etnográfus Györffy István, a turkológus Németh Gyula és a mestere nyomdokába lépő, útmutatásait követő, de eredményeit némileg meghaladó Mándoky Kongur István. Az átfogó képhez nem elég kiváló mesterektől tanulni, illetve ismerni a meglévő hazai és nemzetközi szakirodalmat, bizonyos mértékig benne is kell élni az adott a kultúrában, hogy a sajátosságok tisztán kirajzolódjanak.
Mándoky számára a Nagykunság szívében lévő szülővárosa, Karcag meghatározó közeg volt. Alap- és középfokú tanulmányait ott végezte. A középiskola első éveiben kitűnt a nyelvek iránti fogékonyságával: kiválóan megtanult oroszul, de igazán különcnek a török nyelvek iránti vonzalma miatt tekintették. Az élő nyelv tanulmányozására lehetőséget adott a közeli kunmadarasi orosz laktanya, ahol a kazak, kirgiz, krími és kazáni tatár, karacsáj katonákkal összebarátkozva tanulta meg a török nyelveket. A „kunsági puszták kesernyés szavú fiának” – ahogyan kollégája, Torma József nevezte – ez adta az alapot a budapesti egyetemhez, ahol 1963–68 között Németh Gyula kitüntető figyelme és atyai szeretete irányította a sorsát. Mándoky a Kongur kun ragadványnevet is felvette, 1965-től a Dobrudzsában élő krími tatárok és nogajok nyelvét tanulmányozta és szótárt is összeállított. Egyetemi tanulmányai után először a Kőrösi Csoma Társaság jegyzője, majd 1970-től a Ligeti Lajos vezette Altajisztikai Kutatócsoport munkatársa lett a Magyar Tudományos Akadémián. Az 1970-es évek elején kétszer is járt az Altaj-hegységben, ahol a kazahok napjainkig megőrizték nomád életformájukat.
– Szinte minden írásából sütött hite, hogy a kelet felől Európába érkezett magyarság összekötő kapocs a Kelet és Nyugat között – állítja Bartha Júlia. – A tudományos problémák megoldása csakis úgy lehetséges, ha ismerjük a nyelvi és kulturális rokonság okán érintett népek szokásait, életét, fejlődési irányukat és tudományos eredményeiket. Hevesen vitázott, de roppant körültekintően, megfontoltan írt. Számos kun eredetű szó megfejtését köszönhetjük neki.
Kutatott Dobrudzsában és Közép-Ázsiában is. A kazakok és a tatárok között végzett nyelvjárási és néprajzi gyűjtése nagyban hozzájárult számos magyarországi kun nyelvemlék megfejtéséhez. A kun nyelv magyarországi emlékei című, 1981-ben megvédett kandidátusi disszertációja addigi kutatásainak fontosabb eredményeit tartalmazza, azonban korántsem teljes összefoglalója a hazai kun nyelvemlékeknek.
Disszertációja 1993-ban, posztumusz jelent meg, benne a kun miatyánk szövegváltozataival. A sokak által ismert ima, a magyar Miatyánk kun nyelvű fordítása a XVI. században keletkezett, iskolákban is tanították, a két világháború között pedig nagy ünnepeken templomokban is elhangzott, ezért maradhatott fenn, igaz, torzult formában. Mándoky érdeme Bartha Júlia véleménye szerint az, hogy összegyűjtötte a különféle szövegvariánsokat és összevetette a törökségi megfelelőkkel, így rekonstruálta a valamikori hangalakokat. – Mándokynak mesterétől, Németh Gyulától eltérően nem adatott meg az iskolateremtés, de hidat épített hazánk és a közép-ázsiai törökség között – mondja Bartha Júlia.
A török népek körében már életében legendás személyiség volt, nemcsak tudományos körökben, hanem az egyszerű emberek is tisztelték, hamar elkezdődött róla a mítoszképzés. Ennek oka lehetett, hogy
kimondta azt, amit az orosz elnyomás alatt élő török népek maguk sem mertek megfogalmazni. A saját kultúra, a saját nyelv használatára ösztönözte őket, gyakran le is teremtette az oroszul megszólalókat.
A magyar és a kazahsztáni sztyeppe nagy fiai címmel múlt hónapban Almatiban is megemlékeztek születésének nyolcvanadik évfordulójáról, a kazahsztáni magyar nagykövetség és a Nazarbajev Egyetem Kazak Nyelv és Türk Tanulmányok Tanszéke közös szervezésében.
Mándoky Kongur István 1992. augusztus 22-én bekövetkezett halálával ígéretes tudósi pálya tört derékba – foglalja össze Bartha Júlia. – Ápoljuk az emlékét, de az igazi emlékmű mégiscsak az, amit életében eltervezett: holta után megvalósult a Kunság és Kazahsztán közötti eleven kapcsolat. A hazánkba jövő kazak delegációk rendre ellátogatnak Karcagra is.
Szülővárosa a Keleti örökségünk című könyvsorozat megjelentetésével tiszteleg emlékének. Az eddigi kötetek bizonyítják, hogy egy kisváros is adhat nélkülözhetetlen alapműveket az ország szellemi életének.
Borítókép: Karcag ma is őrzi Mándoky Kongur István emlékét. (Fotó: Dede Lilla)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!