A jelenség persze nem új, végigkísérte az amerikai gazdaság- és társadalomtörténetet. Az 1879-ben az arany- és szénbányászoknak épült, Új-Mexikó állambeli White Oaks valaha több ezer lakója például a helyi kocsmák és bordélyok mellett még operaházba is járhatott – igaz, a Billy, a Kölyök néven emlegetett banditát, a vadnyugat egyik hírhedt alakját csak az előbbiekben látták… Ám száz évvel később, az ásványkincskészletek kimerülése miatt már alig élt ott bárki is. A White Oaksszal egyidős coloradói „ezüstváros”, Ashcroft ugyanígy járt: ma mindössze kilenc házból álló skanzen, amelyet turisták és iskoláscsoportok keresnek fel. De nagy különbség, hogy míg egy évszázada az Egyesült Államok népessége 114 millió főt tett ki, ma csaknem a háromszorosát. A 336 milliós mostani lakosság – mint azt az amerikai népszámlálási hivatal számlálóján bárki folyamatában követheti – 22 másodpercenként bővül egy-egy fővel. Évi 27 millió amerikai kel útra, hogy más településre költözzön, mégpedig jellemzően északkeletről és a Közép-Nyugat térségéből nyugatra és délre. 2100-ra Amerika harmincezer városának csaknem a fele veszítheti el lakóinak legalább a nyolcadát, de akár a negyedét is a Illinois-i Egyetem kutatása szerint. Köztük olyan, nálunk is jól ismert települések, mint Detroit vagy az ohiói Cleveland, az amerikai magyarok hajdani fellegvára. De a nevadai Paradise-t sem tarthatják éppen földi paradicsomnak a lakói – öt év leforgása alatt csaknem a negyedük költözött el. Miközben persze országszerte több millió családnak lenne szüksége új otthonra, másutt milliónyi ház és lakás eladhatatlan. A Mississippi állam fővárosában, Jacksonban megjelenő The Clarion-Ledger a saját településéről írt lehangoló riportot. Ugyanott, ahol száz éve pezsgett a belvárosi élet az archív fotók tanúsága szerint, és alig lehetett akkoriban parkolni a főutcán, ma bőven lenne hely az autóknak a bedeszkázott kirakatok, bérlőkre váró irodák és törmelék előtt. A bűnözés elharapózott, a városvezetés hibájából a kukákat heteken át nem ürítették – egy év alatt csaknem négyezren szavaztak a lábukkal a 150 ezres településen. Ennél is jóval többen, 12 ezren léptek le a 210 ezres louisianai Lake Charlesból, amelyet az éghajlatváltozás tett az USA „hurrikánfővárosává”.
Az okok számosak, mindenesetre Hawaii kivételével mind az ötven szövetségi államot érinti hamarosan a szellemvárosok jelensége.
Az amerikaiak – családok, párok és szinglik, valamint az új bevándorlók – ma a nagyvárosok sokféle munka-, illetve szabadidős és oktatási lehetőséget kínáló vonzáskörzetei felé veszik az útjukat. Miközben például a Los Angeles-i hajléktalanok sátortáborai bejárják a világsajtót, a metropoliszt is magába foglaló megye lakossága meghaladta a tízmillió főt. A felük már spanyol ajkú. A demográfiai erőjelzések szerint a következő századforduló Amerikája már egészen más ország lesz. A demográfusok három forgatókönyve esetén 319 millióra csökkenhet, vagy akár 435 millióra is nőhet a népesség a bevándorlás mértékétől függően. A nem spanyol ajkú fehérek pedig már a 2050-es évekre kisebbségbe kerülhetnek.
Borítókép: Feje tetejére állt tábla a hurrikán sújtotta New Orleansban (Fotó: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!