Kevés olyan eseménye van a magyar történelemnek, amelyet nemcsak emlékezetpolitikai kultusz és általános közérdeklődés övez, de a történészi szakma követelményeinek megfelelő komoly kutatástörténete és recepciója is van. Az egyik ilyen momentuma históriánknak a tragikus trianoni békediktátum. Szakkönyvek, szépirodalmi szövegek, közéleti pamfletek és publicisztikai írások egyaránt foglalkoznak XX. századi történelmünk talán legnagyobb traumájával. Örvendetes, hogy ezt a fontos történeti témát a centenárium kapcsán számos tudományos esemény vizsgálta, és a Trianonról megjelent könyvek száma is nagy arányban emelkedett (bár a koronavírus-járvány miatt a nagyszabású szakmai rendezvények, az állami és közösségi megemlékezések jórészt elmaradtak).
A trianoni béke történetének egyik legjelesebb kutatója napjainkban Vizi László Tamás történész, főiskolai tanár, a Kodolányi János Egyetem megbízott rektora, aki immár évtizedek óta vizsgálja az 1920. június 4-i békeszerződés létrejöttének történetét és körülményeit. 2016-ban erről a kérdéskörről jelent meg A sérelmi politizálástól a nemzeti összetartozásig. Trianon, revízió, határkérdés, nemzetegyesítés, 1920–2010 című könyve. Új kötete, A kényszernek engedve – A trianoni békediktátum aláírása és ratifikációja, 1920 alkalmával a címben jelzett témák és folyamatok alapos bemutatása mellett a magyar aláírók kijelölésének és az azzal kapcsolatos politikai vitáknak az elemzése éppúgy megismerhető, mint (úgy vélem, ez a könyv egyik nagy újdonsága) a békedelegációt vezető Benárd Ágost és Drashe-Lázár Alfréd 1920 előtti és utáni egyéni, szakmai és közéleti pályája. Mégpedig forráscentrikus és értő módon. Külön dicséretes, hogy Benárd Ágost 1945 utáni népbírósági peranyagát is részletesen bemutatja a jogász diplomával, valamint történészi végzettséggel és tudományos fokozattal is rendelkező szerző.
Ennek a fejezetnek az elolvasása után úgy érezhetjük, Benárd Ágost, a megbecsült orvos, a határozott föllépésű antikommunista és aktív keresztényszociális politikus a magyarországi kommunista diktatúra egyik áldozata volt. Akkor is, amikor a Kun Béla nevével fémjelzett tanácsköztársaság idején üldözték és akkor is, amikor 1948-ban hatévi szabadságvesztésre ítélték politikai okok alapján, koholt vádakkal. „A magyarországi tanácsköztársaság idején az ötven havi frontszolgálatról 1918 őszén Budapestre hazatért Benárd Ágostot nagy nyilvánosság előtt bátran hirdetett keresztényszocialista elveiért, a Károlyi-kormány, majd a Kun Béla-féle proletárdiktatúra elleni bátor kiállásáért 1919 tavaszán több ízben is halálra ítélte és halálra kereste a bolsevik karhatalom. Csak Benárd szerencséjén és kivételes lélekjelenlétén múlt, hogy sikerült elkerülnie a letartóztatást, s nem került valamelyik kommunista kivégzőosztag elé. Ezt követően a kelet-stájerországi Hartbergbe menekült, ahol egy ottani aranyműves és plébános segítségével megszerezve a polgármesteri pecsétet, felnyitotta a városi fegyverraktárt, s felfegyverezte a stájer és tiroli parasztokat. Ezzel akadályozva meg egy esetleges stájerországi bolsevik fordulat lehetőségét” – olvashatjuk róla a könyvben. Vizi László Tamás kutatásaiból kiderül: Benárd az államszocializmus idején álnéven élt, és még a sírján sem szerepelhetett a teljes neve, pláne nem a miniszeri posztja. „1968. június 22-én bekövetkezett haláláig, álnéven, illegalitásban élt. Benárd Ágost a budapesti Újköztemető családi kriptájában alussza örök álmát »Benárd édesapánk« sírfelirat alatt.” Ez annál is tragikusabb, mivel a két háború közötti időszakban a történelmi magyar állam területi és a Szent István-i állam eszmei egységét megszüntető trianoni békediktátum kapcsán az „átkozott a kéz, mely ezt a békét aláírja” föliratú plakát is gyakran eszébe juthatott az embereknek.
Vizi László Tamás a könyvében parlamenti naplók, kortárs visszaemlékezések, valamint eredeti levéltári dokumentumok alapján mutatja be a trianoni békediktátumnak a korabeli magyar politikai életre gyakorolt hatását, illetve a béke aláírásának és elfogadásának mechanizmusait. Példaértékű történészi fölkészültségről árulkodó munkája nemcsak a tragikus következményekkel járó béke iránt érdeklődő közönségnek, de a modern magyar politikatörténetírás művelői számára is alapvető hozzájárulás a Trianon-témakör pontosabb megértéséhez.
(Vizi László Tamás: A kényszernek engedve – A trianoni békediktátum aláírása és ratifikációja, 1920. Ráció Kiadó, Budapest, 2023. Ára: 3999 forint.)
