Hogy mennyire érződik mindez Temesvár mai vendéglátásában? Kezdjük a Trianon előtt még többségben levő németek konyhájával. A németség nagy része, bár iskolájuk, a Nikolaus Lenau Líceum ma is működik, emigrált, a város palettáján német vagy sváb éttermet nem találunk, egy autentikus sváb szállodaétterem meglátogatásához fél órát kell utaznunk a Nagyszentmiklós felé félúton elhelyezkedő Sándorfalván működő Schwabenhausig. A bajor konyha egyes fogásainak jelenléte a legújabb kor terméke, nem valamiféle német öröklött hagyomány része.
Sajnálatos, hogy autentikus magyar étterem nem működik ma már Temesváron, a vendéglátószektorban két egységet találunk, mely a magyarsághoz kötődik,
az egyik az Ambrózy kávézó és delikátbolt, mely egyelőre nem kínál ételeket helyben fogyasztásra, a másik a Csíki Sörmanufaktúra helyi egysége, mely sörhöz illő erdélyi ételekből nyújt reprezentatív válogatást. Ugyanakkor egyes népszerű magyar ételek, mint a marhagulyás, a babgulyás, a halászlé, a somlói galuska fellelhetők különböző éttermek étlapján, de ez inkább a turizmusból következő tudásimport, mint a hagyomány átöröklődése.
A román konyha legnépszerűbb fogásai, a csorbák, a puliszka vagy a miccs városszerte megszámlálhatatlan hely étlapján ott vannak, kifejezetten román konyhára építő éttermek is működnek, mint például a legismertebb román népballadának címét névül választó Miorita, de a legjellemzőbb az, hogy a fősodratú helyek a nemzetközi és az olasz ételek mellé beveszik a román fogásokat is. Áll ez több temesvári halétteremre is, mint például a Sabresre vagy a The Fisherre, ahol nemcsak mediterrán, paradicsomalapú leveseket s magyar halászlét adnak, hanem savanykás ízekre hangolt zöldséges halcsorbát vagy tokhalból főzött, duna-deltai eredetű, „storceag” nevű levest is.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!