Június 14-én kezdetét vette Németországban a futball Európa-bajnokság. Sorjáznak a legfrissebb hírek a médiában, mindenki naprakész az eredményekkel, és várja a folytatást. A magyar nemzeti tizenegy zsinórban harmadszorra kvalifikálta magát az eseményre, így a népes frankfurti magyar közösség nemcsak a németek, hanem a magyarok szereplését is nagyon várta. A 46 ezer fős frankfurti aréna öt meccsnek ad otthont, csoportmeccsek után július elsején az egyik nyolcaddöntőt itt játsszák. A város hetek óta készül a nagy eseményre. A szokásos tavaszi és nyári utcafesztiválokat át kellett csoportosítani, hogy a rendezvények ne ütközzenek, az Európa-bajnokság alatt minden zavartalanul a fociról és az önfeledt szurkolásról szólhasson. A város nyüzsög, ez az első Eb, amikor már nincsen Covid-korlátozás, mindenki ott gyülekezik és tombol, ahol és ahány emberrel együtt szeretne.
Az operánál és az óváros főterén gyülekezhetnek a szurkolótáborok a frankfurti meccsek előtt. Dobogókon kihangosítással és sörsátrakkal várja a város az érdeklődőket a meccsek előtti bemelegítésre, ahonnan az elővárosi vonatokkal mehetnek ki a stadionba. A Majna folyó partján, a felhőkarcolók oldalán közel másfél kilométer hosszan készült a 30 ezer fő befogadására képes szurkolói zóna. A nagyobb meccsek alatt vízre bocsátanak egy 140 négyzetméteres úszó kivetítőt is, hogy a tömegben a gyerekek és a felnőttek egyaránt láthassák az eseményeket. A frankfurti virsli őshazájában egymást érik a sörsátrak és a virslipultok. A délután háromórás csoportmeccsekre még kevesen lézengenek, inkább azok, akiknek a csapata játszik, öt óra után viszont gyülekezni kezd a tömeg, és a hangulat is egyre pezsgőbb. Van, aki a munkából jön, van, aki külföldről, hogy csapatának szurkoljon. Kicsik, nagyok, kollégák, családok és baráti társaságok színes trikókban váltják egymást. A nemzeti válogatottak mezeinek tengeréből a rózsaszín német tűnik ki leginkább. Az eladási mutatók szerint ez a legkedveltebb az idén. A kevésbé fiatalok vagy a családosok legtöbbször a kertjükben grilleznek és söröznek. Már hetekkel korábban lehetett előre megrendelni a sör-házhozszállítást. Az elektronikai boltokban az óriásképernyős tévék, valamint az akár több méter hosszú professzionális, szinte tankra emlékeztető grillezők is az eladási listák élén vannak.
A városban minden jelentősebb tetőterasz bárjában, ír és angol kocsmájában, valamint a helyi almaborozókban lehet nézni a meccseket. A város százezer vendégéjszakával számol, míg az egyik neves almaborozó, a Zum Gemalten Haus 30 ezer liter almabort készített be a pincéiben kifejezetten az Európa-bajnokság szurkolóinak. Félő, ez nem lesz elég, tekintve, hogy a hallomások szerint Stuttgartban a dánok az első meccsük előtt kiitták az egyik sörkert teljes készletét.
Talán nincs még egy olyan sportág, amely annyi szívet dobogtatna meg, vagy annyi nemzeti érzést hozna felszínre, mint a futball. Már szinte szokássá vált, hogy a nagyobb sportesemények előtt Németországban a lakóházak ablakára és erkélyeire kikerültek a nemzeti színű zászlók, és mivel Frankfurt nagyon sokszínű, így szinte az összes európai zászlót fel lehet fedezni a városban. A németek szeretik a focit, és ünnep, amikor a helyi csapatok vagy a nemzeti válogatott pályára áll. Mindenki a 2006-os német FIFA-világbajnokságról beszél, hogy nézett ki akkor a város és milyen események voltak, másrészt a 2014-es világbajnokságról, amikor a csapat Brazíliát legyőzve lett világbajnok. A németek most hazai pályán hasonló tündérmesét remélnek a hazai nézőközönség előtt. Igaz, a legendás Bastian Schweinsteiger és Michael Ballach már csak a lelátóról nézi a meccseket, de nagyon bíznak Jamal Musialában és Florian Wirtzben, hogy kiemelkedő teljesítménnyel fogják a csapatot győzelemre vinni.
