Az egész modern filmfolyamból kiderül, hogy az emberek rosszak és a majmok jók, az emberi társadalom önpusztító és gyilkos volt, míg a majmok nemesek és a természettel harmóniában élnek. A mostani filmben is a túlságosan is az emberhez hasonló majmok a torz lelkűek, az istenadta majomnép tagjai szimpatikus figurák. Az analógia szögegyszerű, legyünk vegánok, tiszteljük a természetet, le az iparosítással és a technológiai fejlődéssel.
A majmok – falusias – társadalma idillinek tűnik, bár bántóan hasonlít egy indián táborra, amely csak manapság számít az édeni élettérnek, egykoron egyszerűen elmaradottnak tartották.
Mivel a készítők köztes-filmet csináltak, Wes Ball rengetegszer hódol a nagy elődöknek, egy-egy jelkép felhasználásával, a nevekkel, egy beállítással, vagy véletlen elszólással. Aki látott eleget ebből a filmsorozatból, annak azonnal beugranak az emlékezetes jelenetek vagy nevek, de ez így sok, mintha Ball folyton csak utalgatna a múltra, minduntalan kikacsintva a nézőkre. A sok hommage mögött azonban eltűnik az újdonság, a frissesség. A két emberi karakter motivációja vagy homályos vagy hihetetlen, bár William H. Macy mindig mindenben remekel, s most is kiválóan alakítja a megalkuvó embert, az már nem teljesen tiszta, miért alkuszik meg. Freya Allan ennél is talányosabb és kidolgozatlanabb karaktert alakít, akit valami miatt az összes jó majom az élete árán is megvéd, pedig az eddigi filmek alapján is nyilvánvaló, hogy az emberiség és a majmok társadalma nem tud egymás mellett élni, mert ellenérdekeltek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!