– Szent István napja a magyarság legrégebbi ünnepe, amelynek kezdete az 1083. augusztus 20-i szentté avatásig nyúlik vissza, majd az 1092-es szabolcsi zsinaton a magyar egyház felvette és – a később szintén szentté avatott – László király beiktatta a kötelező ünnepek sorába. Az egyszerre egyházi, állami, nemzeti ünnepet a magyar reformátusok a XX. századig nem ünnepelték meg. Református lelkészként és történészként hogyan látja, mi volt ennek az oka?
– Először tisztázzuk, mit jelent az, hogy református. Számomra azt, hogy reformált katolikus. Kevesen tudják, hogy a XIX. századig egyházunk hivatalos neve az volt, hogy a Szent Evangyéliom szerint Reformált Katolikus Egyház. Tehát mi is katolikusok vagyunk, csak nem római, hanem reformált katolikusok. Az apostoli hitvallásban mi is azt mondjuk, hogy „hiszem az egyetemes anyaszentegyházat”, és az egyetemes a görög katholikosz szó magyar megfelelője.
– Báthori Gábor dunamelléki református püspök volt az első, aki jó kétszáz éve felvetette: „Miért ne tarthatnánk Szent István Király emlékezetére egy Nemzeti Innepet?” Mégis – néhány helyi példát nem számítva – csak 1937-ben ünnepelte első ízben a magyar református egyház első királyunk emlékezetét. Ravasz László püspök kinyilvánította a Kálvin téri templomban, hogy református értelemben István király is szent volt, a következő évben pedig az ünnepnapra istentiszteleti rendtartást dolgozott ki. Vagyis a szent jelző volt sokáig akadálya első királyunk református ünneplésének?
– Lényegét tekintve igen. Ennek az a teológiai magyarázata, hogy a római katolikus egyházban a szent azt jelenti, hogy valamelyik pápa egy arra érdemes személyt meghatározott szabályok szerint először boldoggá, majd szentté avat. Viszont a reformátusok számára a Szentírás az első, amelynek a tanítása szerint minden keresztyén ember, aki Jézus Krisztusra bízta az életét, az szent. Ennek a szónak a görög eredetije azt jelenti, hogy Isten számára, Isten szolgálatára elkülönített. Ha megnézzük első királyunk alakját és egész tevékenységét, akkor méltán nevezzük őt keresztény, keresztyén szentnek. Hiszen akár római katolikus, akár református értelemben nézzük, benne nyilvánvalóan megmutatkozik Krisztus megváltói tette, és Szent István erre az alapra építette a maga hitét és szolgálatát, családja és népe életét. Ez összeköt bennünket, reformátusokat katolikus testvéreinkkel.