Pápua Új-Guinea fiatal ország, mindössze a 49. születésnapját ünnepelte szeptember közepén. Bár ötször akkora, mint Magyarország, de olyan dimbes-dombos és sűrű erdővel borított, hogy a hatóságok csak megtippelni tudják, hányan élnek ott. Hivatalosan nincsenek különösebben sokan, 12 millióról számolnak be, a valóságban akár kétszer ennyien is lehetnek.
Nincs ugyanis megbízható népszámlálás, de még közös nyelv is csak nagyon nehézkesen.
A különböző népek, törzsek, klánok és nemzetségek által alkotott, Indonéziától egy vonalzóval húzott határral elválasztott országban 860 különböző nyelven beszélnek, a néhány ezres közösségek pedig – ahogy az lenni szokott – ősidők óta harcban állnak egymással. Kérdezőbiztos legyen a talpán, aki bemerészkedik a dzsungel mélyére, hogy felmérje, kik élnek a nagy fák árnyékában. Arra ugyanis semmiféle biztosíték nincs, hogy vissza is tér az erdőből.

Az arany extázisa
Mivel Pápua Új-Guineában nagyon kevés a rendőr, rengeteg a bűnöző. A főváros, Port Moresby a világ egyik legveszélyesebb települése, tele van vidékről betelepült raskol (rakoncátlan) bandákkal, akik egyszerű huligánokból lettek maffiaszerű szervezetekké. Tagjai valaha a dzsungelben éltek, de a nagyváros komolyabb lehetőségeket nyújt a fiatalok számára. Persze az erdő se szegény, ha tudjuk, hol kell keresni a kincseket.
Például Porgerában. Itt található a világ legnagyobb külszíni fejtésű aranybányája, mindentől távol, az északi Felföld szomszédságában. A bányát egy kanadai és egy kínai cég birtokolja, együttműködésben Pápua Új-Guineával, de jelenleg nem üzemel. A munkások biztonságáért ugyanis senki se tudott felelni, se az állam, se a rendőrség, se a hadsereg, márpedig mind Kína, mind Kanada embereket hozott a térségbe, akik vagy túl fehérek, vagy túl ázsiaiak voltak, a pápua helyi lakosság pedig nem kívánt velük együttélni. Az alig őrzött aranybányát ugyanis régóta fosztogatják illegálisan, ami időnként véres összecsapásokat eredményez Porgerában és környékén. Nem segített a katasztrofális helyzeten, hogy egy földcsuszamlás elmosta az egyetlen utat a bánya felé, megölve nagyjából száz embert. Az utat egy év alatt se állították helyre, vagyis marad a garázdaság, az arany ellopása, valamint a törzsi háború. Mivel a rendet senki se tudja igazából a kezében tartani, a különböző szomszéd államok által küldött segítség is hamar a rakoncátlanokhoz kerül. Ilyenek például az ausztrálok ajándékaként érkező puskák, amelyeknek egy év alatt a fele már az utcagyerekeknél volt, pedig elvben a rendőrségnek szánták őket a raskolok ellen. A raskoloktól pedig eljutnak a modern fegyverek a felföldi törzsekhez, így a vérontás egyre súlyosabb méreteket ölt. Az épp a napokban odalátogató Ferenc pápa is a harcok csillapodásáért emelte fel a szavát, valamint a természeti kincsek igazságos elosztásáért, ebben a két ügyben Pápua Új-Guinea valóban nem teljesít jól.