Mi történt a Felvidéken?

Közösen kell felülemelkednünk a minket elválasztó nemzetiségi-nyelvi különbségeken.

Forrás: Pesti Srácok

Mára szerencsére átlendültünk a holtponton, és mint minden közéleti fordulatnak, ennek is számtalan oka lehetséges. 

Ami a legfontosabb: mind a két országban tapasztalt, nagy támogatottságú politikusok és pártok irányítanak, következésképpen a bizalmi tőkéjük is nagyobb, mint elődeiknek.

Másrészt a világ alaposan megváltozott 1992 óta. Ma már olyan globális kihívások fenyegetnek minden európai államot, mint a migráció vagy a járványok, a magyar–szlovák kapcsolatokban tehát elhalványultak, ha el nem is tűntek a hajdan áthidalhatatlannak ítélt gondok és bajok. Éppen ezért joggal bízhatunk abban, hogy a mindennapokban is közelebb kerülünk egymáshoz. Mi tagadás, ma már szerencsére ritkábban fordulnak elő megmagyarázhatatlan jelenetek (e sorok írója például azt nem értette hosszú időn keresztül, miért nem hajlandók kommunikálni szlovák pincérek, boltosok, benzinkutasok, ha magyar beszédünket meghallják).

A minap Somorján tartottam ünnepi beszédet. Régen jártam ebben a Pozsonyhoz közeli, hajdan hatalmas magyar többségű városban. Ma már – elsősorban a nagyvárosi kitelepülés miatt – Somorja kissé átrendeződött, a szlovákok aránya lassan az ötven százalékot is eléri. 

Mindennek ellenére régi és új lakosok között nincsenek ellentétek, nincs semmiféle feszültség, mindenki élvezi azokat a magas színvonalú szolgáltatásokat, városi szórakozási, kulturális, közlekedési lehetőségeket, amelyeket a város nyújtani képes.

Ezt bizonyítja, hogy a városi képviselő-testületben annak ellenére is kizárólag magyarok foglalnak helyet, hogy – mint említettük – a szlovákok nagy számban lakják Somorját, vagyis a bizalom általános a helyi vezetők iránt, nincsenek nemzetiségi különbségek. Ez volna az a példa, amelyet jó volna követni mindenütt, hogy közösen emelkedjünk felül a minket elválasztó nemzetiségi-nyelvi különbségeken.