Ördögi figurák, tornyozott frizurák: a Trump-filmre Amerika liberális fele vevő

Mi történik, ha Amerika legtöbb vitát kiváltó személyiségéről készül film? Ráadásul alig három héttel élete egyik legnagyobb megmérettetése előtt mutatják azt be? Többé-kevésbé semmi. Ali Abbasi The Apprentice – A Trump-sztori című mozija jól példázza, hogy Hollywood miért nem készít már igazi politikai drámákat. Az érdeklődés hiányában.

Jeremy Strong (Roy Cohn) és Sebastian Stan (Donald Trump) a The Apprentice - A Trump-sztori egy jelenetében. Forrás: ADS Service

Trump és Cohn kapcsolata jól ismert, illetve a filmbeli történeteknek is van alapjuk. Bár a legnagyobb vitát kiváló megerőszakolási jelenet kapcsán például nem szerepel, hogy bár Ivana Trump – a megválasztott amerikai elnök első, cseh születésű felesége – a válásukkor valóban erőszaktevőnek nevezte férjét, később úgy nyilatkozott, a kifejezést nem büntetőjogi értelemben használta. A film viszont egyértelműen házasságon belüli erőszakot mutat be. Valószínűleg ez is okozta, hogy a film egyik legnagyobb finanszírozója, Dan Snyder dühöngve reagált, amikor az első vágást végignézte februárban.

Marija Bakalova (Ivana Trump) és Sebastian Stan (Donald Trump) a film egy jelenetében. Forrás: ADS Service

Trump szerint kitaláció 

A jövendő elnök „merő kitalációnak” nevezte a filmet, remélve, hogy meg fog bukni. Miközben a nézőben e komment kapcsán visszacsengenek Cohn szabályai, tény, hogy a mozi valóban nem lett kasszasiker. Mindössze 1,6 millió dollárral nyitott Amerika 1740 filmszínházában, és nem meglepő módon leginkább a liberális nagyvárosokban (Washingtonban, New Yorkban, Chicagóban, Los Angelesben és San Franciscóban) ültek be rá a nézők. Az amerikai mozipiacon a nyitó hétvége bevétele az esetek túlnyomó többségében előre jelzi a film sorsát; ezt korábban a DVD-eladások javíthatták, ma pedig a streaming teheti meg. Kérdés, lesz-e olyan szolgáltató, amely bemutatja a The Apprentice-t, tekintve, hogy a filmet azért kellett Kickstarter-kampánnyal – azaz közösségi finanszírozással – a mozikba juttatni, mert egyetlen nagy társaság sem volt hajlandó mögé állni.

Ugyanakkor Európában egész jó nézettséggel futott. A brit nyitó hétvégén például 835 ezer dollárt termelt, Franciaországban 623 ezer dollárt. Mindez azért is érdekes, mert Cohn szabályai az amerikai külpolitikára is értelmezhetők.

A The Apprentice a mélyebb rétegeiben komoly kérdéseket feszeget az Egyesült Államokkal kapcsolatban, főként, hogy Cohn többször is kiemeli, mit tart az ország erényeinek, és néha törvénytelen tetteit is ezekkel indokolja. A közönség pedig mérlegelheti, mit lát mérgezőnek az amerikai külpolitikában.

Mivel az elnökválasztáson is bebizonyosodott, hogy az amerikaiakat kevéssé érdekli a külpolitika, talán nem csoda, hogy a film sem lett óriási siker. Ha látták is néhányan a Trump-hívők közül, egyértelműen negatív véleményt formáltak, a filmes sajtó pedig igyekezett a színészi játékra koncentrálni. Mert Stan és Strong párosa, kiegészítve az Ivanát alakító Marija Bakalovával valóban kiváló. Mindegyikük próbál nem egydimenziós, papírmasé karakterként beszélni a vászonról, annak ellenére, hogy mind a kortárs, mind a XX. századi cikkek gyakran így ábrázolták őket. Mindez köszönhető az amerikai elvárásnak, hogy az üzenetek könnyen érthetők legyenek. Az már más kérdés, Abbasi mennyire mutatta meg ennek visszásságait, és mennyire egyszerűen azonosítható üzenetekkel dolgozott maga is. (The Apprentice – A Trump-sztori. Kanadai–dán–ír életrajzi film, 120 perc, 2024, forgalmazó: ADS Service)

Borítókép: Jeremy Strong (Roy Cohn) és Sebastian Stan (Donald Trump) a The Apprentice - A Trump-sztori egy jelenetében. (Forrás: ADS Service)