Az új esztendő alkalmából Bethlen István miniszterelnök cikket publikál a 8 Órai Ujság január elsejei számában Visszapillantás az 1924. szanálási évre címmel. A kormányfő ebben leszögezi: „Az elmúlt esztendő politikai életében a legkimagaslóbb és hatásában is legjelentősebb eredménye az államháztartás egyensúlyának helyreállítását célzó terv ratifikálása. Ennek a tervnek viszont egyik legfontosabb etapja az aranyköltségvetés elkészítése és felállítása, amely immár a nemzetgyűlés asztalán fekszik.” Szerinte hosszadalmas munka árán jutottak el idáig, és a közvélemény egy része a dolog természeténél fogva a koncepció jelentőségét értékelni nem tudta, ám mivel a munka legnehezebb részén túl vannak, szükségesnek tartja a visszatekintést az elmúlt három és fél évre. Mint írja, amikor átvette a miniszterelnökséget, a belpolitikai helyzetet legjobban a bizonytalanság szóval lehetett jellemezni. Visszaemlékezik a háború és a forradalmak utáni nehézségekre, ami társadalmi ellentéteket gerjesztett. Három végcél felé mutattak a feladatok: „A külpolitikai presztízs helyreállítása, a gazdasági és pénzügyi rekonstrukció, végül a belső rend helyreállításával egy időben a politikai élet kellő megszervezése.” A kormányfő ír a külpolitikai áttörésről is, amelyben
végre sikerült az összes illetékes tényezőket felvilágosítanunk s meggyőznünk arról, hogy Magyarország gazdasági és pénzügyi újjáépítésének kérdése egész Európa konszolidációjának is kérdése. Létrejött tehát Genfben az a megegyezés, amely tartalmazza azokat a gazdasági és politikai természetű megállapodásokat, amelyek Magyarország nemzetközi helyzetét egyszerre megváltoztatták. Nem a nemzet hátrányára, hanem előnyére változtatták meg.
Bethlen hangsúlyozza: „Bízni kell a munka, kitartás és igazság győzedelmes erejében.” Szerinte nem szabad csodákat várni.
„Ez az egész akció és annak eredményei a külföldi kölcsön, a stabil valuta, a nemzeti bank, arany költségvetés csak alapjait adják meg a gazdasági rekonstrukciónak és a lehetőséget arra, hogy azon a lejtőn, amelyen eddig csúsztunk, megálljunk.”
Az Est december 31-én azt írja: „A drágaság csökkenése és a tőzsde javulása várható 1925-ben.” Bennfentes szakértői véleményre hivatkozva közlik: a hazai tőke regenerálódási folyamata még tart, ám
amint ezek a szimptómák legalább részben kiküszöbölődnek a magyar gazdasági életből, feltétlen bizonyossággal elvárható, hogy a drágaság is megcsökken.
Az ország ünnepelt primadonnája, az amerikai turnéjáról hazatért Fedák Sári sikereitől ismét hangos a sajtó. A Pesti Hírlap december 30-án áradozik: „A közönség rajongó szeretete kísérte Fedák Sárit az óceánon át New Yorktól a Vígszínházig, ahová kedden este érkezett. A primadonnák legnagyobb dicsősége fogadta itt: az a kis táblácska, amelyet diadalkapura kellene fölszegezni, s amin e szavak állanak: »A mai előadásra minden jegy elkelt!«. Ez a mondat a matematika rideg számadataival bizonyítja Fedák Sári elpusztíthatatlan és besározhatatlan igazi művészi értékét. A közönség szeretete azután melegséggel aranyozta be ezt az elismerést, amikor percekig tartó tapssal köszöntötte itthon kedvencét, s az egész előadás folyamán tüntetett mellette.” Kiderül:
Lengyel Menyhért új darabjában lép fel, amelyet a szerző szinte neki írt. „Lengyel Menyhért nemcsak testére, hanem lelkére szabta Antónia szerepét, amelyet a művésznő a százhuszonegyedik estén a premier ihletével játszott, s amelynek pár hét múlva már Bécsben fog dicsőséget szerezni.”
Külön méltatják az ünnepelt színésznő alakítása mellett nemzetközi misszióját a magyar kultúra terjesztésére. „Az izzó magyar lelkű művésznő országról országra viszi két világrészben a magyar irodalom termékeit diadalútjában, s két nyelven is szolgálatot tesz kultúránknak. Ezért külön elismeréssel tartoznunk neki.” Szerintük sajátságos egyéni erő emeli a sablonos primadonnák fölé, lemond az állandó színház támaszáról, mivel inkább ő a támasza a színházaknak, amelyekben felváltva játszik. „Sikereinek belső értékét pedig növeli az, hogy az operettprimadonnák ének- és táncművészetén messze fölülemelkedik a megható drámától a komikumig terjedő széles művészi skálájával.”
Schöpflin Aladár a Nyugatban szintén szuperlatívuszokban fogalmaz a színműről és Fedák Sári művészetéről.
„A darab kidolgozásában az író figyelemmel volt arra, hogy a főszerepet Fedák Sári játssza. Ezért alkalmat adott a művésznőnek, hogy olyat is játszhasson, amit a legjobban tud és amit a közönség a legjobban szeret tőle látni. De Fedák Sári nemcsak ezt csinálja jól, hanem a finomabb vígjátéki részeket is. Az első felvonás első jeleneteiben felvázolja az alak kontúrjait néhány markáns mozdulattal, és aztán mindvégig megmarad bennük zökkenés nélkül. Megtartja a darab egységét. Ez jó, érett és komoly színész-munka. Megérdemli azt a sikert, amit arat.”
Az országban, így a fővárosban számos helyen készülnek szilveszteri estekkel, bálokkal, amelyekről a lapok hírt adnak. A Pesti Hírlap december 30-án közli a Gellért Szálló évbúcsúztató programját. „A szilveszteri Hópehelyest még az eddigi kitűnően sikerült Hópehelyesteket is túl fogja szárnyalni.
A rendezőgárda a szokásos malacsorsoláson kívül még egész sereg kedves szilveszteri meglepetést tartogat az est vendégeinek. A szilveszteri est pontosan 9 órakor lesz a Gellért-szálló Márványtermében.”
A pesti Vigadó szintén készül az év végére. „Rég nem látott szórakozások színhelye lesz a Vigadó Szilveszter éjszakáján. Az agilis rendezőség a legválogatottabb műsorszámokat állította össze, tarkábbnál tarkább jelmezesek vonulnak be Karnevál herceggel együtt. Lesz szerpentin-, konfetti- és virágcsata, stílusosan berendezett éjféli bár, szépségverseny, újévi malacsorsolás, amerikai árverés stb. Külön eseménye lesz a vigadóbeli szilveszterestnek a Távtáncverseny, amely esti 8 órától a külön engedélyezett 7 órai záróráig tart.” Az elcsatolt területek polgársága is szervez mulatságokat: „A Selmecbányaiak Egyesülete szilveszterestét rendez az Országos Tisztviselő-Egyesület könyvtártermében (Esterházy utca 4.).”
