Az új esztendő alkalmából Bethlen István miniszterelnök cikket publikál a 8 Órai Ujság január elsejei számában Visszapillantás az 1924. szanálási évre címmel. A kormányfő ebben leszögezi: „Az elmúlt esztendő politikai életében a legkimagaslóbb és hatásában is legjelentősebb eredménye az államháztartás egyensúlyának helyreállítását célzó terv ratifikálása. Ennek a tervnek viszont egyik legfontosabb etapja az aranyköltségvetés elkészítése és felállítása, amely immár a nemzetgyűlés asztalán fekszik.” Szerinte hosszadalmas munka árán jutottak el idáig, és a közvélemény egy része a dolog természeténél fogva a koncepció jelentőségét értékelni nem tudta, ám mivel a munka legnehezebb részén túl vannak, szükségesnek tartja a visszatekintést az elmúlt három és fél évre. Mint írja, amikor átvette a miniszterelnökséget, a belpolitikai helyzetet legjobban a bizonytalanság szóval lehetett jellemezni. Visszaemlékezik a háború és a forradalmak utáni nehézségekre, ami társadalmi ellentéteket gerjesztett. Három végcél felé mutattak a feladatok: „A külpolitikai presztízs helyreállítása, a gazdasági és pénzügyi rekonstrukció, végül a belső rend helyreállításával egy időben a politikai élet kellő megszervezése.” A kormányfő ír a külpolitikai áttörésről is, amelyben
végre sikerült az összes illetékes tényezőket felvilágosítanunk s meggyőznünk arról, hogy Magyarország gazdasági és pénzügyi újjáépítésének kérdése egész Európa konszolidációjának is kérdése. Létrejött tehát Genfben az a megegyezés, amely tartalmazza azokat a gazdasági és politikai természetű megállapodásokat, amelyek Magyarország nemzetközi helyzetét egyszerre megváltoztatták. Nem a nemzet hátrányára, hanem előnyére változtatták meg.
Bethlen hangsúlyozza: „Bízni kell a munka, kitartás és igazság győzedelmes erejében.” Szerinte nem szabad csodákat várni.
„Ez az egész akció és annak eredményei a külföldi kölcsön, a stabil valuta, a nemzeti bank, arany költségvetés csak alapjait adják meg a gazdasági rekonstrukciónak és a lehetőséget arra, hogy azon a lejtőn, amelyen eddig csúsztunk, megálljunk.”
Az Est december 31-én azt írja: „A drágaság csökkenése és a tőzsde javulása várható 1925-ben.” Bennfentes szakértői véleményre hivatkozva közlik: a hazai tőke regenerálódási folyamata még tart, ám
amint ezek a szimptómák legalább részben kiküszöbölődnek a magyar gazdasági életből, feltétlen bizonyossággal elvárható, hogy a drágaság is megcsökken.
