A választójogi törvényjavaslatot előkészítő parlamenti különbizottság ülésén gróf Bethlen István miniszterelnök válaszol az ellenzéki kritikákra, többek között az előtte szóló Szilágyi Lajos képviselő vádjaira. A 8 Órai Ujság április elsejei tudósítása szerint úgy fogalmaz: „Ő azt mondja, hogy én azt mondtam volna […], hogy a mi törekvésünk ― akár mint kormánynak, akár mint pártnak ― a politikai hatalom megtartása. Erről szó sem volt. Én arra mutattam rá, hogy igenis bizonyos társadalmi osztályok törekszenek arra, hogy hatalomhoz jussanak, és rámutattam, hogy a szociáldemokrata párt olyan párt, amely osztályuralmat hirdet, osztályuralomra törekszik.” Hozzáteszi: „Ezzel a törekvéssel szemben is hangsúlyoztam és hangsúlyozom, hogy szükség van arra, hogy Magyarországon az összes osztályok a politikai hatalomban részesüljenek és a polgári társadalomnak a vezető szerepét megőrizzük.” Tehát nem politikai pártokról és nem kormányokról van szó. Tiltakozik ez ellen a beállítás ellen, mert ilyen értelme az általa mondottaknak nem volt. Megjegyzi:
„Hozzá vagyok szokva, hogy a tisztelt képviselő úr gyakran félreérti a szavaimat és azokból messzemenő következtetéseket von le, amely következtetések a premisszákból egyáltalán le nem vonhatók.” Megerősíti: „Nem hagyom elhomályosítani, hogy a szociáldemokrata párt Magyarországon és mindenütt osztályharcot hirdet és osztályuralomra törekszik.”
Nógrád vármegye bizalmat szavazott Bethlen István gróf miniszterelnöknek ― adja hírül a 8 órai Ujság április 3-án. Mint Balassagyarmatról jelentik, a vármegyei közgyűlés előtt az állandó választmány tartott ülést, amelyen Krúdy Ferenc nyugalmazott főispán javaslatot terjesztett elő a felsőház reformjához, s Mikszáth Kálmán indítványára a salgótarjáni kerületben a nyílt szavazás tartása mellett foglaltak állást. Ezt követően
Mikszáth Kálmán azt az indítványt tette, hogy Bethlen István miniszterelnököt a kül- és belpolitikai sikerei kapcsán ellene folytatott politikai harcok közben üdvözöljék, s a megye ragaszkodásáról és rendületlen bizalmáról biztosítsák. Mikszáth Kálmán javaslatát az állandó választmány egy szavazat hiányával egyhangúlag elfogadta.
Egy napra rá a közgyűlés elfogadja Krúdy Ferenc indítványát, s feliratban fejezi ki örömét, hogy a kormány benyújtotta a felsőház reformjára vonatkozó törvényjavaslatot. Úgy vélik, a kormány ezzel „jelentős lépést tett jövendő alkotmányos életünk megszilárdítása érdekében”. A feliratban a közgyűlés üdvözli, hogy a vármegyéknek a törvény megadja azt a jogot, hogy a felsőházba képviselőket küldhessenek.
„Báró Jeszenszky Sándor indítványára, hivatkozással az utóbbi időben a napi sajtóban mindinkább észlelhető nemzetellenes tendenciára, különösen azokból a cselekedetekből kifolyóan, amelyekkel egyes képviselők a mentelmi jog leple alatt kétségtelenül veszélyeztetik a közerkölcs alapjait, a közgyűlés állást foglalt az új sajtótörvény megalkotása és a képviselői mentelmi jognak törvényben való szabályozása ügyében.”
Határozott álláspontot fogalmaznak meg a választójog megreformálásáról is. „Dr. Mikszáth Kálmán indítványára a törvényhatósági bizottság tagjai tiltakozásukat fejezték ki a nemzet lelkületétől teljesen idegen általános titkos választójog behozása ellen.”
A Magyarország arról ír április 3-án, hogy a Keresztény Községi Párt, amelyet vezéréről, Wolff Károlyról Wolff-pártnak is neveznek, felháborodik, mert a fővárosi választások előtt Csernoch János esztergomi érsek nem buzdítja a híveket, hogy rájuk adják voksaikat.
„Itt vannak a közeledő fővárosi választások ― az egyházfejedelem rábízza tehát papjaira, álljanak oda, ahová lelkiismeretük őket parancsolja és szavazzanak arra, akit bizalmukra legméltóbbnak találnak. Nos, előre lehetett látni, hogy a városháza mostani urai őrjöngeni fognak, ha a főpásztor intenciója nyilvánosságra kerül.” A lap szerint abban bízott a Bethlen-kormánnyal is ellenséges párt, hogy bár népszerűségük megcsappant, az egyház „az egyedül üdvözítő keresztény” párttól nem fordul el. A bíboros-hercegprímás megnyilatkozása „annyit jelent, hogy másutt is lehet keresztény elvet és erkölcsöt találni, mint a Wolfféknál, s lehet jó keresztény valaki akkor is, ha a wolffizmust oda kívánja, ahol a bors terem!”.
