Hadigondozás a rendszerváltozás után

Az 1994-ben megalkotott új hadigondozási törvény szakított a korábbi gondolattal, vagyis nem a rászorultság elve számított, hanem a sérelem bekövetkezte.

Fotó: Délmagyarország/Sándor Judit

Az 1990-es évek elején megalkotott kárpótlási törvények is jelezték, hogy az Antall-kormány álláspontja egyértelmű ebben a témában: a múltban politikai okból sérelmet elszenvedettek anyagi és erkölcsi rehabilitációját meg kell valósítani. Az 1994-ben megalkotott új hadigondozási törvény is ebbe a sorba illeszthető, szakított a korábbi gondolattal, vagyis nem a rászorultság elve számított, hanem a sérelem bekövetkezte. Ez azt jelentette, hogy akinek a sérülése, rokkantsága a II. világháborús harci eseményekhez kapcsolódott, jogosult lett újra az állami gondozásra, halála esetén hozzátartozóit is megillették bizonyos juttatások. A hadi eredetű eseményeket – amelyek során történt egészségkárosodás vagy életelvesztés miatt járt a hadigondozás – tételesen felsorolja a jogszabály: katonai szolgálat; munkaszolgálat, hadifogság, kötelező katonai előképzés, légitámadás, hadművelet, visszamaradt robbanóanyag felrobbanása. Az egészségükben károsodott, de a hadi eredetű eseményt követően életben maradt hadirokkantakon kívül jogosultságot szerezhettek, az özvegyeik (hadiözvegyek) a gyermekeik (hadigyámoltak), és bizonyos eltartott családtagjaik (hadigondozott családtagok) is. Az ő esetükben viszont életkori korlátozásoknak is meg kellett felelni. Az ellátások különbözőek voltak, lehetett havi pénzbeli juttatást kapni, és természetbeni ellátások is igényelhetőek voltak, valamint a hadigondozottak valamennyien alanyi jogon közgyógyellátásra lettek jogosultak. A hadi esemény következtében elhunyt személyek közeli hozzátartozói (hadiárvák és hadiözvegyek) juttatásra is jogosultak lettek, egyszeri térítést kaphattak: 50, illetve 75 ezer forint volt igényelhető.

Ahogy minden jogszabályi alkalmazásnál, így a hadigondozásnál is az idő bebizonyította, hogy a jó kezdeményezések esetén is vannak olyan személyek, akik kimaradnak a jogosulti körökből, hiszen nagy számban voltak olyanok, akik a hivatkozott történelmi eseményekhez kapcsolódóan sérelmet szenvedtek ugyan, de a gazdaság teherbíró képessége miatt nem fértek bele az ellátottak körébe. A két nagyobb társadalmi csoport, akiket ez legjobban érintett: akiknek a szülője katonai szolgálat következtében elhunyt, illetve akiknek hazatért a frontról vagy a fogságból a szülője, de ott olyan egészségkárosodást szenvedett el, amely az egész család életére kihatott. Ez a két jogosulti kör kimaradt az 1992-től megalkotott kárpótlási törvények hatálya alól, illetve a hadigondozás keretében is csak egyszeri pénzbeli juttatásra volt jogosult. Az ő irányukban történt kedvező változás a hadigondozás törvény 2015-től kezdődő módosításaival. A jogszabályba a már meglévő jogosulti körök mellé bekerültek az alábbiak: „volt hadiárva”, „volt hadigyámolt”, „volt hadigondozott családtag”. Közös volt az ő esetükben, hogy a hadi eredetű sérelem miatt a világháború alatt, vagy utána hadiárvaként, hadigyámoltként vagy hadigondozott családtagként hadigondozásba kellett volna venni őket, de ez politikai okból vagy elmaradt, vagy szüneteltették, vagy megszüntették az ellátást. E sérelmeket próbálták orvosolni a jogszabály módosítások, hiszen havi pénzbeli ellátásra lettek jogosultak ők is, és alanyi jogon közgyógyellátásra. Az ellátások fő szabály szerint csak magyar állampolgároknak járnak, de a jogalkotó gondolt azokra a határon túli magyarokra is, akik nem vehették fel a magyar állampolgárságot, mert felvétel esetén a szomszédos állam szerinti állampolgárságtól való megfosztással járt volna, az ő esetükben elegendő ha magyarigazolvánnyal vagy magyar hozzátartozói igazolvánnyal rendelkeznek.