Gyermekkorom jelenik meg, amint megállok egy édességbolt előtt. A kirakat üvegén látható „Friss nápolyi kapható” felirat, valamint az ártábla is, amelyen feltüntetik, hány ízben készül egyik régi kedvencem, a nagyszüleimmel tett körúti sétákat idézi fel bennem. Akkor még a boltok kirakatait nem vakította el a neon, nem volt semmi flanc és csicsa. Most időutazás veszi kezdetét, mégpedig Újpest egy kevésbé frekventált részén, egy olyan utcában, ahol a házak még a régi időket idézik. Itt található az a kisebb üzem, ahol a Szélesi család már a hetvenes évek óta készít nápolyit családi recept alapján. A bolt az 1920-as években hentesüzlet volt, erről árulkodnak a falon látható Zsolnay-csempék, amelyek malacot, sertéscombot, mindenféle „disznóságot” ábrázolnak.
Az üzlet előterébe lépve mosolygós, tiszta tekintetű fiatalember fogad minket: Szélesi Szabolcs, a manufaktúra vezetője. Rajta kívül egy halk szavú, visszahúzódóbb férfi dolgozik még a boltban, aki a középső helyiségben egy gépnél pakolja a kakaómasszával bevont nápolyilapokat.
– Ez a kenőgép, reggel óta folyamatosan készülnek a kakaós ostyalapok, amelyeket én darabolok kisebb hasábokra – vág a közepébe a mester, még mielőtt bármit is kérdezhetnék. – Ez a két fő művelet, ám a darabolás előtt egy napig pihentetjük a megkent nápolyit, hogy a krém megdermedjen annyira, hogy vágni lehessen a hatalmas táblákat – mondja. Hozzáteszi, a nagyobb gyárakban vannak hűtő alagutak, amelyeken áttolva a nápolyilapok gyorsan megdermednek, így azonnal szeletelhető. – Itt ilyen nincs, mi maradunk a hagyományos eljárásnál, és várunk – tudatja mosolyogva. Közben készülnek a nápolyitornyok, ezeket Szélesi Szabolcs egy „dobozba” teszi.
A kaloda fából készült eszköz, és egy dobozra hasonlít, minden oldalán hosszanti rések vannak a tetejétől az aljáig. Ezek mentén lehet a fűrésszel feldarabolni szabályos hasábokra a kész édességet. Ezeket bezacskózzuk kisebb mennyiségekben, de vannak olyan vásárlóink, akik a piacra viszik a nápolyit, és ott adják el. Ők nagyobb kiszerelésben kapják az édességet
– mondja, s közben mutatja is az eljárást. – Nagyapám 1971-ben kezdte ezen a helyen a nápolyikészítést. Ez családi vállalkozás, én apámtól vettem át a boltot – idézi fel.