Scheiber Sándor (1913–1985) rabbi, filológus, irodalomtörténész, az Országos Rabbiképző Intézet legendás igazgatója a XX. századi magyar neológ zsidó vallási, kulturális és tudományos élet meghatározó személyisége. Folklór és tárgytörténet című háromkötetes műve a kulturális antropológusok, a művelődés- és irodalomtörténészek kutatásainak fontos háttéranyaga. Scheiber apai és anyai ágon is rabbicsaládból származott. A rabbiképzővel párhuzamosan elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar szakát is. A Keleti hagyományok a nyelvek keletkezéséről című értekezésével doktori címet szerzett. 1938-ban avatták rabbivá (ez az esemény az utolsó neológ rabbiavatás volt a holokauszt előtt hazánkban). Lelkipásztori és tanári pályája kezdetén rögtön a zsidóüldözéssel – a „törvényesnek” álcázott jogfosztástól a Soá borzalmaiig – kellett szembenéznie. Édesapja a vészkorszak napjaiban betegségben hunyt el, viszont kénytelen volt végignézni édesanyja meggyilkolását.
Scheiber 1945 után kivette a részét az izraelita oktatási és tudományos élet újraindulásából. A Rákosi-korszak idején a politikai vezetők bizonyos gyanakvással tekintettek a hazai zsidóságra, hiszen cionistának és Izrael-barátnak tartották, szerintük ugyanis a cionizmus és a zsidó nacionalizmus a proletár internacionalizmus elvével ellentétes. Scheiber 1955 és 1958 között Sándor Lajos néven hálózati személy volt. Az elvi együttműködésre, amelynek aztán gyakorlati „eredménye” nem lett, presszióval és zsarolással kényszerítették. Végül megváltak tőle, jelentése sem maradt fönn. Egy összefoglaló szerint aktív ügynöki munkát nem folytatott, derül ki Veszprémy László Bernát történész Hét verem — Scheiber Sándor küzdelmei a kádári állambiztonsággal című kötetéből.
A nagyszámú, eltérő jellegű dokumentumra, elsősorban azonban állambiztonsági anyagokra alapozott könyv nem életrajzi monográfia, hanem Scheiber élete egy-egy időszakának az áttekintése a kommunista diktatúra hivatalos szerveivel fenntartott kapcsolata tükrében.
Az 1960-as, 70-es években többször is folytattak Scheiber ellen állambiztonsági vizsgálatot, szakmai és tudományos pályáját is igyekeztek hátráltatni, de ezzel párhuzamosan külföldi utakra is engedélyt kapott. Irodáját, telefonját lehallgatták. Egy összefoglaló jelentés szerint olyan kijelentéseket tett, hogy az Egyesült Államokban igazi demokrácia van, s hogy annál jobbat még nem találtak ki. Faludy emigrációban megjelent kötetéből is volt neki. Erről Zucker István rabbinak azt mondta:
Tudod, mi jelent meg? Egy Faludy György-kötet. Meg fogom kapni. Hát, rémes dolgok vannak benne. Kádár mint gyilkos a versben.
Az állambiztonság szervek még a temetéséről is jelentést készítettek, özvegyét a rendszerváltozás koráig megfigyeltek. Felesége így emlékezett a Rákosi-diktatúra éveire: „Én mindig féltem, hogy ugyanúgy, mint a katolikus egyház vezetőjét, Mindszentyt vagy Grőszt, őt is el fogják vinni.”
