Kidfluenszerek: kicsi sztárok, nagy kockázattal

Mai kultúránkban a tizennyolc év alattiak gyereknek számítanak, akiknek egyetlen dolguk a tanulás. Az angolszász világban jobban elfogadott, hogy némi zsebpénzt is kereshetnek apróbb munkák vállalásával. Azonban a közösségi média kiterjesztette a pincérkedés vagy a kocsimosás spektrumát: már egészen kicsi gyerekek is közösségimédia-sztárrá válhatnak, amivel a szüleik szerint megalapozzák jövőjüket. Ám egy életre kiteszik magukat a nemkívánatos szemeknek is.

A közösségi média indulásának hajnalán sok család osztotta meg otthoni képeit a Facebookon mindenféle kitakarás vagy védelem nélkül. Néhány év múlva pedig már számos történetet lehetett olvasni megdöbbent amerikai családokról, amelyek európai nyaralásuk közben csodálkoztak rá egy-egy őket ábrázoló reklámplakátra valamelyik történelmi látványosság szomszédságában. A 2010-es évek elején az internetes képek felhasználását még nem szabályozták olyan szigorú  jogszabályok, mint ma.

Ezzel egy időben kezdték felhívni pszichológusok és HR-szakemberek a munkavállalók figyelmét, hogy a cégek figyelik a reménybeli kollégáik profiljait, így nem szerencsés egy-egy átmulatott éjszaka eredményét vagy egy kínos családi ünnepet cenzúrázatlanul megosztaniuk.

Az internet ugyanis — így a közhely — nem felejt. Hiába áll egyre több zárolási lehetőség rendelkezésre, még mindig igaz, hogy ami egyszer felkerül oda, az ott is marad. Pszichológusok szerint komoly lelki problémákat is okozhat, ha egy fiatalkori botlás ilyen módon, nagy nyilvánosság előtt jön újra szembe velünk.

Ennek ellenére az elmúlt években szárnyal a „kidfluenszerség”. Olyan tizennyolc év alattiakról, azaz gyerekekről van szó, akik nemcsak jelen vannak a közösségi médiában, hanem ott tartalmak létrehozásával nézettséget, interakciókat és bevételt generálnak, gyakran pedig szponzorált termékeket népszerűsítenek. A helyzet több szempontból is problémás. Először is a legtöbb platform csak tizenhárom évesnél idősebb felhasználóknak engedi meg a saját profil létrehozását, így a kisebbek általában a szülő fiókján keresztül jelennek meg.

A kidfluenszerek a felnőtt véleményvezérekhez hasonlóan hobbijaikat, családi életüket és mindennapi történéseiket mutatják be. Azonban szakértők felhívják a figyelmet, hogy igen nagy a különbség aközött, hogy valaki legalább törvényi szinten rendelkezik a megfelelő érettséggel a megosztott tartalmat illetően, illetve ha valakiről a szülei tesznek fel a netre bármit is. Különösen problémás, ha a termékek reklámozása is az adott csatorna profiljába tartozik. Az egyes márkák ma már kifejezetten erre specializálódott ügynökségeken keresztül keresnek a közösségi médiában aktív gyerekeket.

Az etikai problémák olyan súlyossá váltak, hogy tavasszal a Netflix, júliusban pedig a Disney+ csatorna mutatott be dokumentumfilmet és -sorozatot a kidfluenszerek világáról. A McClure család hobbiként kezdte a videózást, miután ikerlányaikat sokan kezdték követni az Instagramon. Az elkészült videókból havi háromezer dolláros reklámbevétel született, nemrég pedig 125 ezer dolláros szerződést kötöttek a Nike vezető sportszergyártóval. A család célja a gyerekek nagykorúságának idejére már félmillió dollár összegyűjtése, mert a családfő szerint ezzel megalapozhatják az életüket.

Tény, a kidfluenszerek világszerte akár többmilliós nézettséget és akár havi több tíz-százezer dolláros bevételt is elérhetnek. Már egymilliós követőtáborral lehet tízezer dollárt gyűjteni a szponzorált bejegyzésekből. Az egyik ilyen YouTube-csatorna, a 2015-ben indult Ryan’s World a termékelhelyezések révén százezer dollárt termel. Elsősorban a jelenleg tizenhárom éves Ryan Kajiról, a szüleiről és ikertestvéreiről szól, akik különféle szerepjátékokban, a tudományos kísérletekben és a játékok kicsomagolásában vesznek részt. A csatorna az évek során oktatási tartalmakkal, animációs sorozatokkal és egy filmmel bővült, mára saját márkás játékokat is árul.

Gyermekjogi szakemberek egyre többször emelik fel a hangjukat a kidfluenszerség ellen. A McClure családot például bírálták azzal, hogy felelőtlenség gyerekeik életét az egész világ elé tárniuk, mire a szülők azzal válaszoltak, hogy csak bizonyos szeletet mutatnak meg.

Arra már nem tudtak mit mondani, hogy csatornájuk nézőinek egyharmada feltűnő módon 35-44 év közötti férfi. Hogy közülük hányat vezérelt a szexuális indíttatás, azt nem tudni, ám a TikTok kutatása szerint általában a gyerekekkel készült videók 21 százalékában a szereplők kinézete, testalkata, öltözködése motiválja kattintásokat.

Ez kiderül a kommentekből is. És már volt arra példa, hogy egyes influenszerek többet megmutató ruházatban jelentek meg a több kattintás és az így elérhető nagyobb bevétel érdekében. Mindezt egy ausztrál felmérés teszi még félelmetesebbé: a gyermekpornográfia hatvan százaléka a közösségimédia-terekhez köthető.

Az egyesült államokbeli Western University és Babson College közös kutatása pedig arra figyelmeztet: az „iparág” valójában megfelel a gyerekmunka fogalmának, mivel nem biztosított a résztvevők pihenése és szabadideje, iskoláztatása, a médiatartalmakhoz való kifejezett hozzájárulásukra sincs garancia, illetve nem követhető nyomon a kiskorúak pénzkeresete sem. Számos esetben a megszerzett összeg nagy része a szülők zsebébe vándorol, akik arra hivatkoznak, hogy azt a gyerekek ellátására fordítják.

Beperelte szüleit 

Létezik nemzetközi norma a gyerekszínészek munkaidejének, jogainak és bevételeinek szabályozására, azonban az úgynevezett Coogan‑szabályozás — amerikai jogszabály; Jackie Coogan amerikai színész beperelte a szüleit, mert elherdálták gyerekként szerzett pénzét — általában nem vonatkozik a kidfluenszerekre. Amerikában az egyes államok maguk próbálnak tenni a gyerekek védelméért. Illinois 2024-ben, Minnesota pedig idén írta elő, hogy számlát kell nyitni a gyermekeknek, és a bevétel bizonyos százalékát arra kell átutalni. Kalifornia tavaly ősszel terjesztette ki a Coogan-szabályozás alkalmazását. Európában Franciaország jár élen: engedélyhez kötik bizonyos tartalmak megjelenését, a szülőknek pedig befektetési számlát kell nyitniuk gyerekük számára.

A jelenség Magyarországon sem ismeretlen. A bevételek ugyan nagyban függhetnek a szponzorok bizalmától, mindenesetre a hazai kidfluenszerek nagy része egy-másfél millió forintot keres évente. A Gazdasági Versenyhivatal, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság folyamatosan szigorít, így a márkák igyekeznek inkább felnőttinfluenszerekkel együttműködést kialakítani. A probléma a nemzetközi helyzethez hasonló: a kidfluenszerekre csak „mozaikszerű” védelem jut. Szakértők szerint márpedig rövid távon is szükség lenne egy letéti számla kötelezővé tételére, vágatlan forgatási napló vezetésére, amelyet a gyermekvédelmi hatóság ellenőrizne, és külön jelzésre azon nézők esetében, akik 25 év feletti férfiként kattintanak a gyerekek csatornájára.

Ám ha mindezeket sikerül is bevezetni, akkor is marad a kérdés: mi lesz a gyerekinfluenszerség későbbi pszichés következménye? Hogyan fogja az illető felnőttfejjel visszanézni kiskori csetlés-botlásait, és az hogyan befolyásolja majd identitását és stressz-szintjét? A Netflix dokumentumfilmje például nyíltan beszél arról, milyen terhelést jelent a családi kapcsolatokra, hogy folyamatosan kell tartalmat gyártani, illetve milyen pszichés nyomást helyeznek a gyerekekre, mert hiszen a sírás több kattintást eredményez a szolgáltatónak.

A LEGSIKERESEBB CSATORNÁK 

1. Like Nastja; 2. Vlad and Niki; 3. Ryan’s World; 4. CoComelon; 5. The Mighty McClures (Ava & Alexis McClure)

Borítókép: Ryan Kaji (középen) a Nickelodeon gyermekcsatorna egy tavalyi, kaliforniai díjátadóján.  Nem csak siker, pénz, csillogás a sztárok élete (Fotó: Frazer Harrison/Getty Images for Nickelodeon)