Ez a tömeg elpusztíthatja a világ egyik legszebb helyét

Tényleg minden baj egy fiatal norvég influenszernőnek köszönhető? Veszélyben van a világ és Európa egyik legszebb természeti környezete a mesés és varázslatos Lofoten-szigetcsoport? Komolyan nem lehet megállítani az oda zúduló és a helyi sajátosságokat figyelembe nem vevő, viselkedni nem tudó embertömeget? Az a végső megoldás, ha árammal kell elriasztani a más kertjében a nagydolgát elvégző turistát? Mi van akkor, ha a fotón türkizkék színű tó másnap szürke lesz vagy ha az északi fény mesés játékát felhők takarják el? A lofoteni emberek jajkiáltását ma még kevesen hallják meg, de ha rövid időn belül nem történik gyökeres változás, a tragédia elkerülhetetlen lesz.

Kínai turisták tobzódnak a norvégiai Lofoten-szigetek egyik fjordjánál Fotó: OLIVIER MORIN Forrás: AFP

A Lofoten-szigetek az amúgy sem csúnya Norvégia talán legcsodálatosabb természeti ékköve. Húsz évvel ezelőtt is pontosan úgy nézett ki, mint most, ez az a hely, ahol semmi sem változik – mondtuk akkor. Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna. A Lofoten-szigetek mára olyan hellyé vált, ami a legnagyobb fejtörést okozza azoknak, akik ott élnek, meg azoknak is, akik a skandináv országot s annak turizmusát igazgatják, felelnek érte. 

A Lofoten-szigetek a világ egyik legszebb vidéke
Fotó: Lantos Gábor

Lofoten: az influenszerek által megrohamozott sziget

A Lofoten-szigeteket 2025-re lerohanták az influenszerek, a szűk utakon olyan közlekedési dugók alakultak ki, amelyekkel nem lehetett mit kezdeni. Egyes élelmes és nagyon gazdag emberek mondták erre: mit nekik a keskeny utakon a veszteglés? Adjanak a fenekük alá helikoptert, majd azzal mennek. A válasz sem késett sokat. 

A Costa Cruises hajózási társaság helikopteres túrát kínált utasainak a következő szöveggel: Kiváltságos perspektívából, a levegőből tekinthetik meg Lofoten fenséges hegyeit. 

Az ott élő lakosság pedig elborzadva nézi, hogyan válik az egykori mesés vidék a tömegturizmus szemétlerakó helyévé. A több tonna szétdobált hulladék tökéletesen képezi le azt a viselkedéskultúrát, amely a tömegturizmus velejárója – bárhol a világon, s amivel most próbálnak valamit kezdeni a döbbent és meghökkent norvégok. Az első lépések a szokásosak: az adóemelés, esetleges további sarcok bevezetése, amely csak elsőre hangzik jó megoldásnak. Ezekkel az intézkedésekkel ugyanis azokat is sújtják, akik nem a mindent letaroló horda tagjai.

Mi van akkor, ha beborul az ég?

Ma már felesleges azon tűnődni, ki vagy mi indította el ezt az őrületet. Egy jól megkomponált fotó, egy tökéletesen szerkesztett Instagram-kép vagy Facebook-fotográfia bárhol elég ahhoz, hogy a nép veszett vad módjára induljon el, hiszen ő is akar egy olyan fotót, mint amit az imént látott a világhálón.

Ha beborul az ég, akkor sem kell kétségbeesni, mert Reine így is csodaszép
Fotó: Lantos Gábor

Neki is szüksége van arra, hogy az északi fény valószínűtlenül szép fényjátéka alatt állva készüljön el a számára tökéletes szelfi. Ha borult az ég? Ha nem világít az aurora borealis? 

Akkor jön a mérleg, a szembesülés azzal, hogy a világot mégsem a magamutogató siserehad irányítja, hogy vannak dolgok, amelyeket a magát oly felvilágosultnak gondoló embertömeg sem tud befolyásolni.

A csalódás óriási lesz, hiszen a szomszédnak már van olyan képe Lofotenről, amely nekem nincs. Nem ezért utaztam el ide. Nem ezt mondták, nem ezt ígérték.

Feröeren már tíz éve tudták, mit jelent ez

Döbbenetes mindezt látni, átélni. Az élmény személyes, a helyszín sincs annyira messze Lofotentől. 2015. március 20-án óriási tömeg érkezett a Dániához tartozó Feröer szigetekre. Hogy miért? Mert azon a napon ott (és a Norvégiához tartozó Spitzbergákon) lehetett százszázalékosan látni a teljes napfogyatkozást. Lehetett volna, ha nem borítja vastag és szürke felhőpaplan az eget. 

2015-ben csak a norvégiai Spitzbergákról lehetett látni a teljes napfogyatkozást, Feröeren nem ez volt a helyzet
Fotó: HAAKON MOSVOLD LARSEN/NTB SCANPIX

Azt a csalódást, azt a dühöngést, azt a haragot! Hatvanezer ember átkozta a pillanatot, amikor elindult Feröerre, s közülük sokan úgy álltak bosszút, hogy miközben sarkon fordultak, mindent maguk után hagytak. A Feröer szigetek napokon át úgy nézett ki, mint egy szemétlerakó, szerencsétlen helyiek köpni-nyelni nem tudtak. S amit akkor ők átéltek, azt éli át most Lofoten lakossága.

Mitől olyan különleges Lofoten?

A Lofoten-szigetek szépséges és különleges vidéke Európának. Egykoron a magyar és angol nyelvű útikönyvek, leírások kevés helyet szentelnek ennek a területnek. Az ismertetők leginkább a szigetcsoport legszebb városaira, falvaira korlátozódnak. A szerzők minden bizonnyal úgy gondolkodtak, hogy az a kevés turista, aki Norvégiát felkeresi, az ország déli régiójában marad, nem merészkedik el Lofotenig. Arról sem olvasttunk sehol, milyen káprázatos tengerpartokat találhatunk a szigeteken. A legszebb talán a Haukland beach, amelynek láttán csak hüledezni tudtunk. A félkörív alakú tengerpart homokja olyan fehér volt, amilyet eddig csak a trópusokon, vagy éppen Hawaiin, esetleg Ausztráliában láttam.

A Haukland beach, tiszta Hawaii a Lofoten-szigeteken
Fotó: Lantos Gábor

Ez az északi Hawaii már csak azért is volt nagyszerű, mert 2015 szeptemberében alig lehetett ott emberrel találkozni. A naplemente olyan giccsessé varázsolta a környezetet, hogy az szinte leírhatatlan. Lofotennek nemcsak a vadregényes vidékei, de a városkái is képeslapra illőek. A két legkiemelkedőbb település Henningsvær és Nusfjord. Előbbit Lofoten Velencéjének is nevezik, utóbbi pedig állandó címlapképe lett a különböző magazinoknak. Henningsværben majdnem másfél órát napoztattuk az arcunkat a délelőtti verőfényben, aztán elmentünk a városka szélére, hogy magunkhoz öleljünk egy világítótornyot. 

Az Å mellett fekvő Reine a pirosra pingált halászkunyhók, a rorbuk hazája. A kis falu annyira megtetszett az NSZK egykori kancellárjának, Helmut Schmidtnek, hogy 1979-ben a norvég miniszterelnök társaságában itt töltötte nyári szabadságát. 

Maradjunk annyiban, hogy nem volt rossz ízlése. Bár Reine látképe napsütésben a legszebb, azért a felhős égbolt ellenére is csodálatos fényekkel ajándékozott meg bennünket. Talán mondanom sem kell, nagyon nehezen hagytuk ott Lofoten varázslatos szigetcsoportját. Alpok az Atlanti-óceánban, így is nevezik ezt a vidéket. A természeti szépségekben tobzódó szigetvilágot valamennyi norvég büszkén mutogatja, s az sem véletlen, hogy Lofotent a természetfotósok Mekkájának is tartják.

Szerencsétlen szenvedő norvégok

Szerencsétlen norvégok. Ma már talán azt is megbánták, hogy valaha kiejtették a szájukon a Lofoten szót. Mert azt talán az előző bekezdésben leírtak is visszaadják, hogy ez a hely tényleg varázslatosan szép szeglete a világnak. Az, hogy Norvégia ebbe a helyzetbe került, annak is köszönhető, hogy Európa déli részén egyre elviselhetetlenebbek a nyarak. Kétszer is meggondoljuk, hogy érdemes-e 45 fokban a spanyol tengerparton aszalódni, esetleg az Örök Város, Róma utcaköveit koptatni, miközben éppen hőgutát kapunk. 

Nusfjord, a Lofoten-szigetek egyik gyöngyszeme
Fotó: Lantos Gábor

Azok az utazók, akik megtehetik, az elmúlt években észak felé fordultak. Ez a magyar utazókra (még) nem jellemző. Norvégia ugyan a kontinens legdrágább országai közé tartozik, ez sem rettenti el azokat, akik szeretnék még élvezni a nyarat. 2024-ben 38,6 millió ember foglalt szállást Norvégiában, ami abszolút rekord. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy az utazások jelentős része májustól októberig zajlik, akkor érthetjük meg igazán, micsoda emberi és környezeti terhelést kapott az északi ország. 

És ennek köszönhető az is, hogy a korábban csendes, szinte érintetlen Lofoten-szigetek mára olyan túlterhelést kapnak, amivel nem tudnak mit kezdeni. 

A csodás sziget kis falvaiban nincsenek ötcsillagos szállodamonstrumok, óriási bevásárlóközpontok, de hatalmas repülőtér sem áll az utazók rendelkezésére. A Lofoten-szigetek kapujának nevezett Harstad-Evenes légikikötőjét nem úgy tervezték meg, hogy oda harmincpercenként leszállhasson egy-egy gép, amelyből egyenként 200-300 ember szálljon ki, s induljon el a szigetek felfedezésére. Nincs annyi bérautó, nincs az a buszmennyiség, amely ezt a tömegigényt ki tudná elégíteni.

Focipályának nézték a kertjét

A Lofoten-szigetek kistelepülésein, teljesen szétszórva alig több, mint 25 ezer ember él. Képzeljük el azt, ha három hónap alatt ennek a negyvenszerese, azaz egymillió látogató akar itt megfordulni. Nem a valóságtól elrugaszkodott számokról beszélünk, valós problémát feszegetünk. Mi következik tehát abból, hogy az abszolút falusias és békés lofoteni falvakban nincs elég nyilvános WC vagy egyáltalán nincs? Mit csinál az odatévedt utazó? 

Bemegy az első ház első kertjébe és a fa alatt végzi el a dolgát. Kicsi vagy nagy? Teljesen mindegy.

Azt gondolják, ez valami rossz vicc? Messze nem az. 2025 egyik rögvalósága, amikor az addig békében élő lofoteni polgár arra ébred, hogy valakik odacsináltak a kertjébe.

Ezt unta meg Bjørn Helge Kristoffersen is. Ő a lofoteni Vestvågøy-ban gazdálkodik, s mára oda jutott, hogy birtokát villanypásztornak látszó kerítéssel vette körbe. De nem azért, hogy saját állatainak elkóborlását akadályozza meg, hanem azért, hogy az állati viselkedésű embereket tartsa távol magától és házától. Megunta, hogy a mindenen átvágó emberek letarolják a kertjét. Áramot nem mert vezetni a drótokba, de azt mondta, hogy a legszívesebben ezt is megtenné. Volt olyan, hogy a kertjét focipályának nézték, s ott kezdtek el futballozni. A nyári időszakban azért kellett átállnia éjszakai munkavégzésre, mert napközben a birtokához vezető út annyira bedugult, hogy azon se té, se tova egy lépést nem tudott kocsijával megtenni. 

Lofoten: mindenhez közel és mindentől távol
Fotó: Lantos Gábor

Az sem a valóságtól elrugaszkodó sztori, hogy az egymás után a levegőbe küldött drónok úgy szenvedtek balesetet, hogy összeütköztek. Miközben a két drón két tulajdonosa egymás haját tépve ordítozott a földön, a drón darabjai egy helyi lakos házára hullottak. Mások csak arra panaszkodtak, hogy ezeknek az eszközöknek a hangja szinte elviselhetetlen számukra. Mit lehet mindezzel kezdeni? Vajon segíteni tud-e az egyre képtelenebb helyzet megoldásán az idegenforgalmi adó égbe lövése? Aligha.

Tényleg egy fiatal norvég nő indította el az őrületet?

Norvégia egyik legismertebb fotós influenszere, Helene Myhre csak az Instagramon 1,2 milliós követőtáborral rendelkezik. Benne legalább volt annyi tisztesség és becsület, hogy elismerte: fotóinak köszönhetően robbant fel az internet és robbant be Lofoten turizmusa. Kétség nem férhet ahhoz, hogy a fiatal lány csupán jó szándékkal mutatta meg szülőhazájának tán legszebb régióját. Csak arra nem gondolt, hogy ezek a fotók milyen cunamit indítanak el. Az sem jutott az eszébe, hogy fényképeinek hatására a helyi hatóságok kénytelenek lesznek betiltani a sátorozást Lofotenen. 

Helene Myhre csak jót akart, de a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Elismerte, hogy egy-egy mesterségesen megkomponált fotója nem várt hatást okozott.

Maga sem hitte volna, hogy a Lofoten-szigetek egyik türkizkék színű taváról kitett fényképe azt eredményezi, hogy másnap több ezer ember rohan oda, hogy ugyanazt a fotót elkészítse. Csakhogy az égbolt közben befelhősödött, s az előző nap még türkiz tó szürke színben öltögette nyelvét a tömegre. Ez pedig nem ugyanaz. Az, hogy közben a parton tobzódó emberhad pár óra alatt tönkretette a környezetet? Alegységprobléma, megesik ez a legjobb helyeken is. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Helene Myhre (@helenemoo) által megosztott bejegyzés

Pedig Helene Myhre nem ostoba ember. Mással aligha magyarázható, hogy hosszas gondolkodás után miért éppen a Lofoten-szigetekre költözött. Kifelé persze azt kommunikálta, tudja, mekkora felelősséggel jár az a „munka”, amit végez. Ebben csak azért merünk kételkedni, mert a fotók és videók közkinccsé tétele semmi mást nem szolgál, mint saját magának és a közösségi médiumokon lévő oldalainak népszerűsítését és – ne legyünk álszentek – a bevételek növelését is. Vagy inkább maximalizálását. Ám az vesse az első követ a fiatal nőre, aki nem ezt tenné a helyében. 

Annyira azonban mégsem volt bátor, hogy a norvég közmédia, az NRK kérésére közzétegye, melyik faluban telepedett le a Lofoten-szigeteken. 

Hiszen időközben rájött, hogy némi része azért csak van abban, ami most Lofotenen kialakult. Ám a norvég újságírókat sem kellett félteni. Szemrebbenés nélkül írták meg, hogy az a nő, aki most Lofoten jótevőjének szerepében kíván tetszelegni, több mint egymillió dollárt keresett azzal, hogy rászabadította a tömegturizmust Norvégiának e mesés helyére. Természetesen azért nem őt kell hibáztatni, hogy az oda érkezők nem tudnak viselkedni, de Helene Myhre felelőssége akkor sem hallgatható el. S nem is megkerülhető. Mára legalább rájött, hogyan kellene edukálni a Lofoten-szigetekre érkezőket. Dicséretes és szép elképzelés.

Csak nehogy késő legyen már.