A harmadik testvérhez, Ernőhöz nagy reményeket fűzött az apja, de csalódnia kellett, mert a fiú tehetséges hegedűs volt ugyan, de nem szerette a mulatós nótákat, ezért a fejébe vette, hogy elindul a nagyvilágba, és megkeresi a cigányok ősi muzsikáját. Rozi nagysokára kapta vissza a fiát, de öröme nemigen telt benne, mert a férfi elméje visszafordíthatatlanul megbomlott.
Holdosi József huszonötévesen írta és fejezte be a regényt. „Hiába menekültem, futottam el, önmagukat követelték bennem, s én odaadtam magamat nekik, a Kányáknak” – mondta az író első regényének keletkezéséről. Ezt az „odaadást” azonnal megérzi az olvasó, a sorok szinte repítenek, és kendőzetlen őszinteséggel, nyersen mutatják meg az életet a Cigánydombon. Holdosi könyvéről írták már, hogy „költői erejű próza”, „eposzi áradású családregény”, mert „gazdag meseszövetében a realizmus vegyül irracionális elemekkel”. Sűrű világ, amelyben egyszerre járnak és perlekednek élők és holtak, egyszerre történnek mesék és forradalmak, egyszerre elevenednek meg a cigányság ősi mítoszai, hiedelmei és a valóság közönye, könyörtelensége.
– Fiam, higgy nekem, ha lenne Cigánykrisztus, már eljött volna. Miért nem jött eddig? Sokat láttam, átéltem vándorlás közben. Megfagytak lovaink, magunk álltunk a szekérrúd mellé, ránk támadtak a gádzsók, nem maradt életben egy férfi sem. Gyerekeink halva születtek, évekig nem sírt anya kezében kicsi, hol volt akkor a te Cigánykrisztusod? Gyökereket ástunk elő, ropogós hátú bogarakat, kéthetes dögöket, s fuldokoltunk a gyönyörűségtől, hogy ehettünk. Asszonyaink férfiak nélkül egymást ölelték, néma volt a világ, hol volt akkor a te Cigánykrisztusod? Nem akarlak bántani, fiam, hidd el, nincs megváltás. Hurcoljuk a sorsunkat, mint ezt a szörnyeteget, örökké várunk, hogy jön szebb, jobb, elmúlik belőlünk a bűn, s közben jönnek az újabbak, s ők ugyanazt teszik, mint mi.
– mondja Nyányi Péternek négyszáz év keserű tapasztalatával, ami azt mutatja, hogy a cigányok számára a jövő nem tartogat semmiféle többletet, semmiféle jobbat és szebbet. Vágyaik, reményeik Séta Fáni átka nélkül is örökkön semmivé lesznek, mert nincs a népnek megváltója, aki a szeszélyes végzetnek parancsolni tudna, aki útjukat vigyázná, igazgatná és levenné vállukról a bűn terhét, kiigazítva annak következményeit. Nem kémlelik hát, és nem tervezik a jövőt. A múlt az, amit figyelnek, ami lezáratlanul az összes meséjével, átkával, és szereplőjével ott él a mindennapokban. Ettől olyan reménytelen, szép és szomorú, nyers és időtlen a Cigánydomb világa, és a benne tébláboló valamennyi szereplő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!