Lemondatnák a kormányt

Teljesen alaptalan híresztelés, hogy a frankhamisítási botrány tettesei a kormány megbuktatására törtek volna – nyilatkozza Bethlen István miniszterelnök egy francia lapnak. Károlyi Mihály Párizsban a baloldali emigráció gyűlésén hangoztatja: a francia kormányt minden eszközzel fel kell világosítani a magyar propaganda ellensúlyozásának szükségességéről. A radikális ellenzék követeli a kormány lemondását és új választások kiírását. Megújul és kiállításokkal jelentkezik a Népegészségügyi Múzeum. Kőbányán a Dreher-gyárban ünnepélyes keretek között bejelentik, hogy elkészült az új baksör.

Fotó: Fortepan/Semmelweis Egyetem Levéltára

Bethlen István miniszterelnök interjút ad a Le Petit Parisiennek a frankhamisítási ügy kapcsán, amiről a január 12-i Az Est is beszámol. Arra a kérdésre, hogy milyen szerepe van a hamis bankjegyek ügyében a politikának, a kormányfő úgy válaszol: 

Ebben az egész ügyben valójában nincsen politikum. Külföldön legitimista államcsínyről, Albrecht-puccsról (Habsburg Albrecht királyi herceg – a szerző), fasiszta diktatúráról beszélnek. Megannyi teljesen alaptalan híresztelés! Egyszerűen arról van szó, hogy egy csoport állott össze hamis bankjegyek készítésére. Ebben a csoportban a legkülönbözőbb politikai felfogást valló egyének vannak, minden politikai meggyőződés nélküli emberek mellett. […] Egyetlen jel sincs arra, mely azt bizonyítaná, hogy valamennyi tettes valamely meghatározott célra a kormány vagy a jelenlegi kormányrendszer megbuktatásárára törekedett volna.

A miniszterelnök kitér az állami alkalmazottak szerepvállalására is. „Az a benyomásom, hogy a kompromittált tisztviselők a beugratottak közül valók, ami nem jelent mentséget bűnükre, és ezért éppoly szigorúan, sőt még szigorúbban sújtottuk őket, mint a többieket.” Megkérdik Bethlentől, mit kell a lemondásáról szóló híresztelésekről tartani. A válasz: „A kormány felelős minden hivatalos állásában levő személyért, és ha ezek olyan bűnt követnek el, amelyből az országra nehézségek származnak, a kormány felelősségének kérdését a parlament előtt fel kell vetni. A kormány természetesen nem tér ki ez elől a felelősség elől, de lemondásról nincsen szó.” Rákérdeznek arra is, miszerint egyesek azt a látszatot akarják kelteni, hogy közte és Horthy Miklós kormányzó között nézeteltérés volt a kérdésben. A miniszterelnök megerősíti: kezdettől állandó érintkezésben volt Horthyval, s ő minden foganatosított intézkedést jóváhagyott. Szerinte azonban „teljes összhang van a magyar és a francia érdekek között is ebben az ügyben”. Hangsúlyozza: 

„A mi érdekünk és kötelességünk az volt, hogy erre az ügyre világosságot derítsünk, és nem tudom elhinni, hogy egyeseknek ebből a szomorúan botrányos bűnéből félreértés támadhasson a két nemzet között, ha a francia kormány látja, hogy a magyar kormány megteszi a maga kötelességét, ahogyan meg fogjuk tenni teljes energiával, egészen az utolsó pontig.” 

A Budapesti Hírlap január 15-én arról tudósít Károlyi újabb árulása címmel, hogy Párizsban a magyar baloldali emigráció gyűlést tart, amelyen a frankhamisítási botrány kapcsán bosszúra szólítják fel a munkásságot. A szónok szerint haza kell menni, és mint Rákosi Mátyás, „belülről kell a mai uralom megdöntésére törekedni. A hallgatóság lelkesen éljenezte Rákosit.” Károlyi Mihály volt forradalmi puccsista miniszterelnök és köztársasági elnök is felszólal, és ismerteti egyesítő programját, „amelynek célja az, hogy a munkásság minden árnyalata alkosson közös frontot a mai uralom ellen”. Hangoztatja: „A francia kormányköröket minden eszközzel fel kell világosítani a franciaországi magyar propaganda ellensúlyozásának szükségességéről. A gyűlés végén határozatot fogadtak el, melyben megbélyegezték a mai magyar rendszert.” 

A radikális ellenzék arra készül a január 17-i Budapesti Hírlap szerint, hogy a nemzetgyűlés nyitó ülésén a pártvezetők egyórás beszédeket tartsanak. Ha a házelnök nem adná meg a szót, felolvasnák azt a „manifesztációt, amelyben a frankhamisítás ügyében leszögezi az álláspontját, és követeli, hogy a kormány mondjon le, nyomban írja ki az új választásokat és helyét egy választásai kabinetnek adja át”. 

Kormánypárti körökben viszont mosolyognak ezen, mivel nincs ok a lemondásra, hiszen „a nyomozás ügyében tanúsított erélyes magatartás éppen ellenkezően, megerősítette a kormány helyzetét”.

Szántó Menyhért                                                    Forrás: Facebook, Óvári Gazdászok Szövetsége

Új életre kelt a Népegészségügyi Múzeum – adja hírül a Pesti Hírlap január 15-én a terézvárosi Eötvös utca 3. alatti épületről. Mint írják: „A kereskedelmi kormány huszonöt évvel ezelőtt alapította Szántó Menyhért helyettes államtitkár és az Iparegyesület kezdeményezésére a Társadalmi Múzeumot a külföldi szociális múzeumok mintájára.” A múzeum a háború után egy ideig nem működött, majd 1920-ban felvette a Népegészségügyi Múzeum nevet, ám a Népjóléti Minisztériumnak nem volt anyagi tehetsége a fenntartásához. Ezután alakult meg „gróf Apponyi Albert elnöklésével a Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség, amely az 1925. év elején átvette az államtól a múzeumot”. 

Azóta az intézmény „ismét megnyílt, portást, teremőrt tarthat, és így a közönség látogathatja a múzeum gyűjteményeit, amelyek felölelik a tuberkolózis, az alkoholizmus elleni küzdelmet, a csecsemő- és gyermekegészségügyet, iparegészségügyet és bemutatja Manninger tanár orvostörténelmi kiállítását grafikonok, modellek, valamint képek segítségével. Az elmúlt évben már huszonnyolc előadást tartottak és remélik, hogy 1926-ban ismét sor kerülhet a vidéki kiállításokra.” 

Nemsokára megnyitják a balesetelhárító készülékek tárlatát. „Tavaszra kiállítják a legújabb védőszerkezettel ellátott mai új típusú gépeket, mert a vas- és gépgyárosok nagy áldozattal átengedik a múzeumnak új gyártmányaik egy-egy példányát.” 

Kőbánya ünnepe címmel a Dreher sörgyár újdonságáról számol be a Pesti Hírlap január 17-én. Úgy írnak: „Szép ipari jellegű ünnep volt ma a Dreher-gyárban, ahol ősi szokás szerint ünnepélyes formák között történt meg annak a bejelentése, hogy »készen lett az új Baksör«.” A bejelentés szerint azonban nemcsak alkalmas a fogyasztásra az idei sör, hanem elsőrangúan sikerült. 

A hivatalos jelentést vidám kóstoló követte. Az egész Dreher-gyár megízlelte az új termést, amelyről a szakértőknek és a gourmandoknak az a véleménye, hogy a Dreher-Baksör az idén páratlan tökéletességre emelkedett.

 Nem kétséges szerintük, hogy a közönség elragadtatással fog nyilatkozni a friss sör minőségéről. „A Dreher-gyárban mindenki jókedvű és boldog örömmel van eltelve, mert tisztában vannak vele, hogy a magyar ipar ünnepnapja lesz, amikor ez a páratlan minőségű sör megjelenik a tavalyról ismert népszerű gyaluforgácsos Dreher-sörcégérekkel jelzett vendéglőkben.” 

Borítókép: A nemzetközi orvostörténeti kongresszus résztvevői látogatáson a Dreher sörgyárban 1929-ben (Forrás: Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára )