Ebben kétségkívül van igazság, és azt is nehéz vitatni, hogy a fémzene napjainkra eléggé kiszorult a mainstream médiából, s így nincs annyira szem előtt, a felszín alatt azonban nemhogy nem halt meg, épp ellenkezőleg, él és virul. Biztos, hogy nem sokkolja már úgy a világot, mint a hatvanas-hetvenes években a Black Sabbath, a kilencvenes években Marilyn Manson, és nem folyik úgy a csapból, mint az ezredforduló környékén a Linkin Park vagy a Limp Bizkit, de köszöni szépen, remekül megvan. A tematikus fesztiválok Európa- és Észak-Amerika-szerte egyenként több százezer nézőt vonzanak, a legnagyobb bandák önálló stadion- és arénaturnéi hónapokkal előre telt házasak, és kiváló új zenekarokból sincs hiány, csak egy kicsit többet kell értük kutatni az információs zajban.
Gene Simmons, a KISS legendás frontembere nagyjából évente elmondja egy interjúban, hogy szerinte a rockzene rég meghalt, úgyhogy arra már föl sem kapom a fejem, néhány hete azonban Rick Beato zeneiparral foglalkozó youtuber is készített egy videót a témában, ami elgondolkodtatott. A csatornáján 4,4 millió feliratkozóval rendelkező Beato abból kiindulva temeti a műfajt, hogy a metál- és rockbandáknak más műfajok képviselőihez képest jóval alacsonyabb a hallgatottságuk a Spotifyon. Ez azonban véleményem szerint teljesen fals érvelés, valami olyasmi, mintha azt mondtuk volna korábban, hogy Michael Jacksont vagy Madonnát sokkal többen hallgatják, mint a Metallicát vagy a Guns n’ Roses-t, szóval a rock innentől nem releváns. Ráadásul csak a Spotify-lejátszásokból indul ki, pedig sokan vannak, akik más online platformokon hallgatnak zenét, a fizikai hanghordozókról már nem is beszélve.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy pop mindig is népszerűbb volt a rocknál, de ez egyszerűen a műfaj sajátosságaiból adódik: a popdalok rövidek, zeneileg általában kevésbé bonyolultak, hangzásra kellemesek, dallamosak, könnyen emészthetőek, arra vannak kitalálva, hogy minél szélesebb közönséget érjenek el. Ezzel szemben a rockban és a metálban gyakoribbak az akár 6-7 perces vagy még hosszabb számok, összetettebb dalszerkezetek, amiken elsőre nehezebb fogódzót találni, a zúzós torzított gitártémák és a sokszor üvöltés-hörgés formájában megjelenő ének pedig sokakat eleve elriaszt a műfajtól. Emellett a dalszövegek is gyakorta boncolgatnak komolyabb, kellemetlen-kényelmetlen témákat, legyen szó akár lelki nehézségekről vagy éppen társadalmi problémákról. Rövidebben: amíg a pop a tömegek kegyeit keresi, a rocknak és a metálnak nem feltétlenül célja, hogy sokakhoz szóljon.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!