A világsztár: Richard Wagner

Mint minden évben, idén is július 25-én nyitotta meg kapuit az augusztus végéig tartó Bay­reuthi Ünnepi Játékok. E napon a felső-bajorországi kisvárosba sereglik mindenki, aki számít.

Markos Mária
2019. 08. 18. 14:31
A sculpture of German composer Wagner by German artist Hoerl is seen outside the opera house in Bayreuth
Richard Wagner szobra a bayreuthi operaház előtt. Kötelező botrányok Fotó: Ralph Orlowski Forrás: Reuters
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mint minden évben, idén is július 25-én nyitotta meg kapuit az augusztus végéig tartó Bay­reuthi Ünnepi Játékok. E napon a felső-bajorországi kisvárosba sereglik mindenki, aki számít a német politikai, gazdasági és kulturális életben, sőt a határokon túlról is. Szokásához hűen megjelent Angela Merkel, a vörös szőnyegen a kancellár mellett miniszterek és celebek tolongtak – és persze a kordonokon kívül a klímatüntetők hangos serege. Az időjárás utóbbiaknak kedvezett, a harminc fok feletti kánikula őket igazolta, miközben a kiválasztottak a fesztiválszínházban verejtékezve hallgatták az idei új bemutatót, a Tannhäusert.

„Bayreuthban csak egyetlen sztár van, a neve: Richard Wagner” – a száz éve született egykori fesztiváligazgató, a zeneszerző unokája, Wolfgang Wagner híres kijelentését még ma is idézik a felső-bajorországi kisvárosban. Ez persze nem jelenti azt, hogy korunk zenei életének nagynak számító neveit betiltották volna a Zöld-dombon. Idén a közönség és a zenészszakma körében várva várt aktuális világsztárok közül kettő is Oroszországból származik: Valerij Gergijev karmester és Anna Nyetrebko énekesnő. Míg utóbbit a megnyitó után pár héttel későbbre várták Elza szerepébe a Lohengrinben, addig Gergijev a premier napján vezényelte a Tannhäusert.

A dirigens híres arról, hogy szereti kelteni a feszültséget maga körül. Képes órákat késni egy-egy próbáról – avagy nemes egyszerűséggel egyáltalán nem jelenik meg. Ezért is kérdezték újságírók a fesztivál előestéjén tartott sajtótájékoztatóján: A maestro eljött minden próbára? Christian ­Thielemann, a fesztivál zenei igazgatójának válasza mindenkit meglepett: „Igen, a karmester megjelent a szerződésben meghatározott összes próbán, bár két alkalommal késett.”

Ezzel együtt az éves kötelező botrány szinte borítékolható volt, s nyilván nem e csekély késésnek tudható be, hogy a nyitónapon akkorát bukott az orosz karnagy, hogy már másnap bejelentette Katharina Wagner, az ünnepi játékok vezetője, hogy jövőre nem tart igényt a zenekari árokban való (le)szereplésére. A közönség és a kritikusok masszív „búú”-zással törtek pálcát a Vlagyimir Putyinnal is baráti viszonyt ápoló orosz fölött július 25-én. A karmester évi kétszáz koncertet vezényel, nem csoda hát, ha kissé szétcsúszott épp a premier napján.

Richard Wagner szobra a bayreuthi operaház előtt. Kötelező botrányok
Fotó: Reuters

A bay­reuthi előadást ért negatív kritikákra – a német médiát mellőzve – orosz lapnak nyilatkozott. „Csak a zeneszerzőnek tartozom felelősséggel, és nem annak, aki az újságba firkál valamit. Solti György harminc évvel ezelőtt azt tanácsolta nekem: soha ne olvass el semmit magadról, se jót, se rosszat. Akkor még nagyon fiatal voltam, ő viszont a század egyik legnagyobb karmestere. Megfogadtam a tanácsát.”

Gergijev fedezte fel egyébként a másik közönségcsalogató orosz csillagot, Anna Nyetrebkót is, kinek hangjában végül mégsem gyönyörködhet a Festspielhaus népes és érzékeny fülű közönsége. Az orosz díva, aki a Wagner-fesztiválon augusztus 14-én és 18-án debütált volna Elzaként, egészségi okokra hivatkozva mondta le fellépéseit. Ahhoz, hogy kilábaljon a megfázásból, amelyet Nyetrebko szerint egy légkondicionáló okozhatott, három hét pihenőre ítélték az orvosok. Megjegyzendő, ha a nyári szezont Bayreuthban kezdte ­volna Nyetrebko, ez semmiképpen sem fordulhatott volna vele elő, a Festspielhaus ugyanis nyaranta – a Wagner eredeti elképzeléseinek megfelelően hagyott épületben – klimatizált nézőtér hiányában inkább hasonlatos egy elegáns szaunához, mint korszerű fesztiválszínházhoz, s tegyük gyorsan hozzá, a fapadosra sikerült, négy-öt órás előadások végigülésére szánt székekért akár 200 eurónál többet is hajlandó fizetni a nagyérdemű. Az orosz operadíva helyett Annette Dasch ugrik be. Nagy nevek ide, világsztárok oda, aki kételkedne Wolfgang Wagner szavaiban, a fesztivál végére mindig bizonyosságot nyer: még mindig Richard Wagnernek hívják az egyetlen igazi világsztárt a 143 éves fesztivál történetében.

Rugaszkodjunk el a nagy nevektől és a legtöbb látogatót lázban tartó szereposztásoktól, érdemes szót ejteni az idei fesztivál új produkciójáról is. Richard Wagner életről alkotott elgondolása rendkívül ellentmondásos. Egyrészt anarchista volt, részt vett az 1848-as forradalomban, ugyanakkor áthatotta a műveinek kanonizálása iránti vágy. Ezt az ellentmondást leginkább a Tannhäuser című operája hordozza. A történet valójában egy olyan művészről szól, aki szembeszáll a társadalmi normákkal, ugyanakkor vágyakozik az otthonra, közösségre és szeretetre.

„Izgalmas” és „időnként még szellemes is” – így jellemezte Katharina Wagner a Tobias Kratzer rendező által frissen színpadra állított Tann­häu­ser előadását. Ami a fizikai megjelenését illeti, ez az egyik legkidolgozottabb darab, amelyet ­Bayreuthban 1876 óta bemutattak. A jelmezek elkészítéséhez hatezer méter anyagot használtak fel, ebből hatszáz métert csak a kórusnak szántak.

A Tannhäuser mellett a jól ismert produkciók közül további négy Wagner-opera szerepel az idei műsoron. A tavaly bemutatott Lohengrin mellett A nürnbergi mesterdalnokok az ausztrál származású Barrie Kosky rendezésében jelenleg Bayreuth legkeresettebb és egyben legünnepeltebb produkciója; a karmester Philippe­ Jordan. Ahogy tavaly, úgy idén is állva tapsolta, dübörögve éljenezte az előadást a közönség, mely a XIX. századi német polgári miliőtől a nürnbergi per tárgyalóterméig, történelmi korszakokat és ideológiákat felvonultató nagyszabású produkció, a zsidók elhurcolásáért vezeklő német lelkiismeret önkritikus apoteózisa.

A Parsifal (Uwe Eric Laufenberg rendezte és a kiváló Szemjon Bicskov vezényelte) hasonló sikerrel fut. Tökéletes – ebben egyetértettünk a 25. sorban körülöttem ülő zenekritikusokkal, mind a főszereplőket, mind a karmestert illetően. A pánvallásos megbékélésre, egy, a minden vallás egyenlő eszméjére nyitott közönség a Mesterdalnokokhoz hasonló élményben részesült július utolsó keddjének estéjén, a világ minden részéről odasereglő opera- és/vagy Wagner-rajongókat nemcsak Andreas Schager és Elena Pankratova hangja igézte meg, a rendezői vízió sem áll távol Bayreuth nyitott közönségétől. Mint ahogy az sem, ahogy a Katha­rina Wagner rendezte Trisztán és Izolda két címszereplőjét, Stephen Gouldot és Petra Langot is lelkesen – s kissé méltatlanul – tapsolta meg.

A depresszív hangulatú rendezésen az sem sokat segített, hogy a közönség elől rejtve maradó zenekari árokban a fesztivál zenei igazgatója, a Bayreuthban idestova 19 éve vezénylő Christian Thielemann dirigálta a zenekart.

Mi várható 2020-ban? Mindig van több, mindig van más a fesztivál szervezőinek tarsolyában, úgy tűnik, a tervekből kifogyhatatlanok, pedig csak tíz Wagner-opera forog Bayreuth ­monumentális színpadán. A generációváltás jegyében színpadra állítják a négy részből álló A Nibelung gyűrűjét, illetve a Richard Wagner által csodált ­Beethoven születésének 200. évfordulója alkalmával Kilencedik címmel adnak koncertet.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.