Boris Johnson kormánya még márciusban több mint százoldalas dokumentumban letette az asztalra az elképzeléseit arról, hogy London az elkövetkező években milyen szerepet szán magának a világban. A Global Britain, azaz Nagy-Britannia helye a világban a katonai védelem, a belső biztonság, a külpolitika és a fejlődés általános kérdéseit boncolgatja. A dokumentum az Európai Unióval történő idei szakítás után a szigetország törekvéseit foglalja össze. A vágyak gyűjteménye ez, de emellett mértéktartó és kiegyensúlyozott, nem annyira johnsonos, mint arra számítani lehetett – nagyjából így összegzik a véleményüket a brit sajtótermékek. A kormányfő tavalyra ígérte, hogy előáll a Global Britainnel, de aztán a koronavírus-járvány beleszólt. Sokan most is elsietettnek ítélik meg a közlést: a pandémia alatt nincs helye ilyen távlati tervek megjelentetésének, minden erővel a járvány ellen kell küzdeni. De talán épp a pandémiában elért siker is táplálhatja a britek önbizalmát: megy ez – és sokkal jobban – egyedül is.
A fanyalgó hangok ellenére Boris Johnson mégis idejét látta annak, hogy ilyen kérdések kerüljenek terítékre. Az eddigi GB, azaz Nagy-Britannia helyett az új szemléletű GB, Global Britain, Nagy-Britannia a világban kerül reflektorfénybe. Az Egyesült Királyság az elmúlt évtizedekben jelentős európai hatalmi szerepet töltött be. Most ez a Brexittel, Nagy-Britannia távozásával az unióból megszűnt. Nem meglepő az, hogy európai céljairól esik a legkevesebb szó. London ilyen formában is érzékeltetni akarja a megszabadulását az európai „béklyóktól”. A tervek mögött feltűnik egy kis nagyhatalom álma, amolyan zsebszuperhatalomé.
Harminc év múltán, a hidegháború lezárulta után az Egyesült Királyság elengedhetetlennek tartja atomütőereje fejlesztését. Hogy komolyan vegyék a nagyhatalmak közt, ahhoz valódi muszklikat kell mutatni. Az előző stratégia szerint a Trident nukleáris programban a jelenlegi 195 atomrakéta mennyiségét 2025-re 180-ra kellene mérsékelni. Ez immár nem megvalósítható – szögezi le a dokumentum –, helyette a robbanófejek számát tíz éven belül 260-ra növelik. Ez Nagy-Britannia leszerelési politikájának a pálfordulása, a nemzetközi szerződések nyilvánvaló megsértése – érvelnek az atomfegyver-ellenesek.