Olvasom: negyvenévnyi kommunista cenzúra és még negyedszázadnyi prolongált amnézia után lassanként jobb belátásra tér a MÁV is: a vasút sem „štúrovózik, târgumuresezik” többé kizárólagosan. Egy ideje immár a határon túlra közlekedő vonalakon is bemondják a megállók nevét magyarul, sőt a menetrendben is megjelenik magyarul (is), aminek mindig is meg kellett volna jelennie. Megjegyzem, tán tíz éve már felbukkantak a MÁV-menetrendekben szemérmes zárójelben az elszakított magyar városok, falvak nevei, aztán megint eltűntek…
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.