Voltak gondolkodók, akik az emberi lélek legmélyén uralkodó erőt akaratnak mondták. Olyanok is voltak, akik ezt az erőt egyben metafizikai őselvként ismerték el. Egyesek úgy gondolták, ezt az ősakaratot el kell némítanunk magunkban, hogy emberhez méltó életet éljünk; mások azt tanácsolták, hogy álljunk bele bátran.
Néhány évtizeddel ezelőtt a pesti underground világ éjszakai életét éltem. Egyik este egy Mercédesz nevű lánnyal társalogtam egy kocsmában, nem messze a pesti Bermuda-háromszögtől, a néhai Bástya mozi környékén. Ő arról beszélt, milyen büszke az erejére, amely abban áll, hogy akaratát általában követni képes, mert ez a legmélyebb motívuma tetteinknek.
Úgy gondolta, az akaratkövetés az igazi erő. Én meg fokról fokra lebontottam benne e hitét, mondván, hogy tetteink oksági láncát visszafelé követve végül valóban eljutunk addig, hogy „mert így akartam”, csakhogy van ennél mélyebb szint is, nevezetesen a hangulat, amely súg akaratunknak. És mivel fogalmunk sincs, mi irányítja hangulatunkat, amely ekképpen akaratunk táptalaja, az akarat nem lehet más, mint a köd, amelyben tetteink oksági lánca eltűnik. „Erre a ködre vagy te olyan büszke” – fejeztem be beszédemet. Mercédesz erre fölugrott az asztaltól, és faképnél hagyott.
A hangulatot a mai pozitivisták olyan tudati algoritmusnak látják, amely ma még nem fölfejtett ugyan, de néhány év múlva már biztosan az lesz. Ők annyira hisznek abban, hogy a számítógép az agy heurisztikus modellje, hogy minden fejben csak algoritmusokat látnak. Talán az ő fejükben tényleg csak azok vannak.
Mélyebb elmék másképp járnak el: ők a hangoltság invariáns formáit keresik, ezeket próbálják elkülöníteni az empirikusan terheltebb formáktól. Csakhogy a hangulat olyan, mint Lem Solarisának ősóceánja. Soha nincs invariáns formája; felszíne minden pillanatban más és más képet mutat. Megismerhetetlen.
Lem könyvében a szolarisztika olyan tudomány, amely a Solaris óceánjának állapotait írja le (ki mikor milyennek látta felszínét), de amely e lényről (ha egyáltalán élőlényről van szó, mert még ez sem tudható biztosan) semmit nem tud. Nincs kísérlet, mert nem léteznek ismételt megfigyelések. Megismerni csak azt lehet, ami legalább kétszer egyformán viselkedik.
Merítő
