Fejek

Nietzsche szobra is voltaképp egy levágott fej. De mennyire más!

Forrás: Merítő - A szerző felvétele

„A terror idején számos metszet készült levágott fejekről. Ezek többnyire az adott történelmi pillanat illusztrációi voltak. XVI. Lajos 1793 januárjában levágott, vértől csöpögő fejét egy kéz tartja magasba, s felül ez áll: »Legyen min tűnődniük a megkoronázott szélhámosoknak«, alul pedig egy részlet Robespierre leveléből, amely szerint a kivégzést a szabadság és igazság nevében hajtották végre.”

Földényi F. László új könyvét olvasom, A guillotine hosszú árnyékát. Egyik kedvenc esszéíróm ő. A melankóliáról írott kettős könyve felejthetetlen: a fiatalabb korában megírt rendszerező/költői monográfia és az évtizedekkel később született, mélyebbről jövő, érző mű, A melankólia dicsérete. Utóbbit egy olyan Orpheusz írta, aki már megtelt a Hádész emlékével.

Tűnődve fölpillantok a könyvből. Az íróasztalomon álló számítógép tetejéről Nietzsche büsztje néz vissza rám. Olyan, mintha gipszből volna, pedig műanyag: 3D-s nyomtatóval készítették. Itt tornyosul ez a fekete doboz, a Gép, korunk szellemének heurisztikus modellje, a tetején pedig annak az embernek a feje, akinek valami miatt naponta látnom kell a tekintetét, és aki ha ma feltámadna és szétnézne a világban, azonnal öngyilkos lenne.

Földényi könyvében illusztrációk mutatják a francia terror korának plakátjait, rajtuk a vértől csöpögő fejekkel. A levágott fejeknek nincs tekintetük. Akkor sincs, ha nyitva a szemük. Ez már csak tárgy. Persze puszta tárgynál jóval több, hiszen ez az arc egykor – nem is olyan régen – még valakinek az arca volt. A levágott fej arcára a halálpillanat maszkjának változatlansága tapad. Örök pillanat ez: a retteneté.

Nietzsche szobra is voltaképp egy levágott fej. De mennyire más! A pillanat, amelyet megörökít, és folyton, még a szobámban, még a számítógépem tetején, még műanyagból öntve is közvetít: Nietzsche szelleme. 

Ebben a tekintetben ott az európai szellemtörténet, a létmegértés ógörög csodája, egy kollégái által elítélt renitens klasszikus filológus végtelen szabadsága, tragikus sorsa és az egész emberi élet mélységes melankóliája.

Nietzsche feje a legmagasabban van: a szellemi fenyők és sasok birodalmában. A levágott fej a legalacsonyabban: egy véres kézből lóg lefelé. Érdekes párhuzam, hogy nyugaton manapság is terror dúl: a csőcselék pusztítja a történelmet, a gondolkodást, a szellemet. Hullanak a fejek. Persze ennek az őrületnek is vége lesz majd valahogy. Sajnos egyre inkább afelé haladunk, hogy csak egyféleképp lehet vége. A terrorra ellenterror jön.

A műanyag fejet mindez hidegen hagyja. Nietzsche lelke átköltözött sokunk lelkébe. Ha egy októberi reggelen a Magas-Börzsönyben a kelő nap túlvilági fénybe borítja a bükköst, az elkészült fényképnek azt a címet adom: Zarathustra erdejében. Ha egy szellemi beszélgetés a barátokkal túlságosan apollóni irányt vesz, azonnal szükségét érzem, hogy a dialógusnak beadjak egy kis Dionüszosz-infúziót. És ki tudja, mit gondol még bennem ő, no meg a többiek, Rilke, Hölderlin, Heidegger, akiknek belém költözött tekintete nélkül az egész életem talán nem lenne több, mint egy korszerű, műanyag Apolló-torzó.

Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)