Szellemerdő

Régi nagy tervem, hogy természetfilmet forgatok Erdélyről.

Forrás: Merítő - A szerző felvétele

Erdei merengéseim eszembe juttattak mondatokat a természetről írott esszéimből. Itt, az ősfák között fölidézve mintha új életre kelnének a gondolatok. Mintha az erdőnek a Börzsöny, a Bükk és a Zemplén bükköseiben megérzett szelleme itt, ebben a vadonban töltené be egész tágasságát bennem. Mintha egy folyónak megnyitnánk az utat a tómeder felé: ömlik a lét a gondolatba.

Az erdő a végső valóság helye. Itt minden az, ami. Az igazság itt önmagát nyilvánítja ki. Az erdő ébersége kiolt mindent, amivel a városban az emberek áltatják magukat. 

A természetben nincs karrier, felelősség, számítás, morál. Csak a tiszta, romlatlan életösztön. Amikor Nietzsche úgy látja, hogy az élet már nem képes aktualizálni önnön potenciális mélységét, akkor ennek okát mindig valamilyen korlátozó tényezőben látja. Az életet ilyenkor kiszolgáltatják valami tőle idegen erőnek, mondja. Nietzsche szerint Szókratész az életet a száraz, spekulatív észnek szolgáltatta ki, a kereszténység pedig a morálnak.

Holott az élet – legalábbis az intenzíven átélt, önmagát kinyilvánító, a dionüszoszi erdősötétben, azaz az ember lélekmélyén lakozó élet – sem nem észszerű, sem nem morális.

Nem véletlen, hogy Zarathustra tíz évig egy erdőben élt. Az erdő tiszta, éber tekintete lakóitól is éberséget követel. Itt mindennek tétje van, és mindennek az élet maga a tétje. Az állatok megindító komolysága erre tanít bennünket, erdőjárókat. Komolytalan lényeket.

Az erdőn ébernek kell lenned. Ahol minden ennyire tisztán önmaga, ott ha nem látsz tisztán, nem látsz semmit. De ha éberen járod az erdőt, talán a saját belső őserdőd is kitisztul, megnyílik előtted.

Hogy ez mit jelent? Ihletett pillanatokban, alkotás vagy „műélvezés” közben gyakran elfog az érzés: a szellem én vagyok. Egylényegűvé váltunk. Ugyanez történik, ha sikerül úgy ott lennem az erdőben, mint egy bükkfa vagy szarvas. A testem az erdő folytatása, a hajnali fény belülről jár át. És ha az ember filmezni szeretné az erdőt, hát ezt az érzést kell filmre vennie. Ennél kevesebbért nem érdemes kézbe venni a kamerát.

Borítókép: illusztráció (a szerző felvétele)